Középkori templomok

Anima kirándulás középkori templomokhoz.

Borongós novemberi szombaton reggel a Batthyány-téren gyülekezett kis kiránduló társaságunk, hogy az Anima Travel szervezésében meglátogassunk középkori templomokat Győr-Moson-Sopron vármegyében. Nem sok reményünk volt, hogy szép őszi napsütésben lesz részünk, bár erre erős biztatást kaptunk Békefi György úrtól, aki az út szervezője/vezetője volt. Azt mondta, hogy az előttünk két órával előttünk járó Anima buszról azt jelentették, hogy ők már ragyogó napsütésben utaznak.

Nos, az ígéret bevált, Győr után kisütött a nap és attól kezdve egész nap a csodás őszi napsütésben nézegethettük az elénk táruló középkori templomokat. Eredetükkel kapcsolatos információkkal nemcsak útikalauzunk látott el bennünket, hanem Gondos Béla, a „könyves ember” néven ismert történész, könyvterjesztő, maga is több könyv írója , egész utazásunk alatt érdekes ismeretekkel egészítette ki a látottakat. Tudásunkat a helyszíneken kiváló helyi idegenvezetők bemutatói is növelték.

 Első utunk Hédervárra vezetett.

 Ez a település volt a középkorban a Szigetköz gazdasági-politikai központja, a település története összefonódott a hédervári grófi családok (Héderváry, Viczay, Khuen-Héderváry) múltjával. Első írásos említése 1210-ből való oklevélben jelenik meg. A környék már a bronzkorban is lakott volt. A római korban a Mosoni-Duna mellett őrtornyok sokasága biztosította az Imperium Romanum védelmét, a limes őrtornyai 20-30 mérföldenként álltak, így a „Zsidó-dombon” is feltártak egyet 1961-ben. Itt ennek a vízzel körülvett dombnak a magaslatán találták meg a Héderváryak első várának helyét. A német Volfer (Wolfger) és Héder (Hedirich, Hederich) lovagoknak Magyarországra történő bejövetelét a történészek II. Géza király uralkodásának idejére teszik.

A Héderváry család őse – eredményesen vette ki részét a trónviszályok kapcsán szerezhető birtokokból és címekből. 1150-1157 között II. Géza udvarbírója és 1162-ben III. István nádoraként szerepelt. Ebben az időben építhette fel a Héder várát.

A család egyik híres tagja az a Dezső, aki 1338-ban a havasalföldi hadjárat során ruhát cserélt, és megmentette Károly Róbert életét. Utódaik is magas tisztséget töltöttek be.

A család hírhedt, híres leszármazottja Héderváry Kont István, – aki a legendákban szabadságharcos és hősként szerepel -, részt vett a Luxemburgi Zsigmond királyunk elleni összeesküvésben.

Kis Károlyt támogatta, ezért harmincegy társával együtt kivégezték 1393-ban. Emlékét őrzi a Kont-fa.

A  Boldogasszony kápolna, első írásos emléke 1561-ből származik. Ez időben a templom épületét ólnak használták és javai a vélhetően frissen református hitre tért földesúrhoz tartoztak. A következő fennmaradt visitacio canonica már két templomról tesz említést, ekkor került a plébániatemplom újra római katolikus kézbe.

Jelenlegi neogótikus formáját  a 19. század végi átépítés során nyerte el. A 17. században loretói oldalkápolnát építettek hozzá. A kápolna restaurálása 1994-ben történt meg.

Kimlére indultunk ezután.

Kimle (horvátul Kemlja, németül Kimling) 1966-ban jött létre négy környékbeli település, Horvátkimle, Magyarkimle, Károlyháza és Novákpuszta egyesítésével, a mai formájában pedig 2002-ben, Károlyháza kiválásával.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a falu területe már évezredekkel a honfoglalás előtt lakott hely volt. A horvátkimlei templom környékén római edénytöredékek és terra sigillaták kerültek elő – ott talán egy római őrtorony állhatott. A helynevek a szláv lakosság ittlétéről tanúskodnak. A nyelvtudomány mind a Novák (= újak, új telepesek), mind a Kimle helynév szláv eredetét bizonyítottnak véli. Kimle első okleveles említése „Kamana” alakban a kő szóval hozható összefüggésbe a szláv nyelvekben. A helyi szájhagyomány viszont a kémles szóból származtatja a falu nevét, mondván, hogy „innen lesték az ellenség kémeit a gyepűrendszer idején”..

A települések birtokosai gyakran változtak: Novák a Héderváry-uradalomhoz tartozott, míg Kimle híresebb birtokosai közül a Seide, a Tankházi, majd a Nagylucsei család neve említhető. A 16. század elején Nagy-, ill. Kis- előtaggal különböztetik meg egymástól a két Kimlét. Az 1529. évi, Bécs elleni török hadjárat során mindkettő elpusztult. Ezt követően a földesuraik mindkét faluba horvátokat telepítettek..

A 18. században megmaradt Horvátkimle horvát jellege, Magyarkimle viszont magyarosodni kezdett. 1767 táján Magyarkimlére rk. németeket telepítettek Bajorországból, akik 1800 felé már a lakosság felét alkották. Az Andrássy-kastély légi fotón

A jelentős gazdasággal bíró Novák a 19. század második felében az Andrássy grófok kezére került. Ők csinos vadászkastélyt építtettek, ami a 20. század elején nyerte el a mai alakját.

A második világháború nem csupán harctéri áldozatokat követelt a közösségtől, de Magyarkimlét a kitelepítés is sújtotta: mintegy 70 „sváb” lakosnak kellett elhagynia a szülőföldjét. A kitelepítést kísérő, halálos áldozatot is követelő túlkapások az itt maradókat is visszahúzódásra késztették, ami évtizedeken át nem tudott feloldódni.

Nagyon gazdag a település hagyományvilága. A horvát népszokások közül az ún. Borbála-járás a leghíresebb, ami hazánkban egyedül e településen maradt fenn: a december 3-án este fehér ruhába öltözött nők által gyakorolt, gyermekeket tanító és megajándékozó célzatú népszokásról számos tudományos értekezés született már.

                     

Novákpuszta, templom                                                  Magyarkimle,     oromfalas parasztház

A Boldogasszony tiszteletére eredetileg 13. században épült templom valódi korát sokáig rejtély övezte, 1992-ben történt felújítási munkálatai során fedezték fel az román kori téglatemplom hajójának maradványait, valamint patkóíves szentélyét. Eredeti bélletes román kori déli kapuja teljes épségben került feltárásra és vált ékévé a templom épületének.

Következő állomásunk Lébény

Lébény területe az őskortól kezdve folyamatosan lakott hely volt. Az újabb kőkortól a bronz– és vaskoron keresztül követhetjük itt az ember nyomait. A késői vaskorban itt élt kelták lakóházmaradványait is feltárták az ásatások során. Amikor időszámításunk szerint 9-ben Tiberius, a későbbi császár, meghódította Pannóniát, a mai Lébény területén katonai tábort és polgári települést létesített.

A rómaiakat felváltó hunok után gótok, majd longobárdok éltek a vidéken, őket az avarok követték. Ezt a kereszténnyé lett avar népességet, s az idők folyamán közéjük szivárgott kisszámú szlávot találták itt honfoglaló őseink a 9.10. század fordulóján. Az ismételt ásatások során feltárt régészeti leletek egyértelműen bizonyítják, hogy a környék, s maga Lébény is, a honfoglalás idején is lakott hely, nem is jelentéktelen település volt. A középkorban már 1208-ban említették a települést, nevét akkor már Libinnek írták.

1529-ben a Bécs ellen vonuló török csapatok felgyújtották a templomot, amelynek kőboltozata beomlott. A romos templomot, és monostort a bencések elhagyták és biztonságos helyet keresve a győrszentmártoni apátságba vonultak. 1631-ben egy végrendeletnek köszönhetően a templom, a monostor a jezsuiták tulajdonába került, akik felújították a romos épületeteket. 1683-ban a törökök feldúlták a kolostort és felégették a falut, amelyet újra a jezsuiták újítottak meg.

A Szent Jakab templom

A falu története elválaszthatatlanul összefonódik az itteni műemléktemplom történetével. A templom első okleveles említése 1199-ből való, amikor a birtokot Imre király visszaadta Saul kalocsai érsek Poth és Chepán nevű testvéreinek. A már meglévő monostor birtokjogát az 1208-as keltezésű oklevél erősíti

A Győr nemzetségbeli testvérek végrendeletileg a Benedek-rendi szerzetesekre hagyják a monostort, és a Idősebb Szent Jakab apostol tiszteletére épített kéttornyos, háromhajós, háromapszisos nemzetségi templomot. A szláv névadás szerint Lybin (Lebenj)-nek nevezett falut a tatárok pusztították el 1242-ben, de a templomot nem tudták bevenni. 1271-ben a cseh Ottokár király hadai pusztítása nyomán csak a templom és az apátsági épület maradt meg. A falu az apátsági birtokkal együtt ezután az óvári várbirtok urainak kezébe került, majd 1478-ban Mátyás király visszaadta a birtokot a Benedek-rendieknek.

A templom alaprajza keletelt, háromhajós, keresztház nélküli, hajónként egy vonalra helyezett félkörös szentélyekkel záródik. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú (a 17. században megújított boltozattal), két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval. A tornyok alsó szintje – a hazai elrendezésre jellemzően – a templomtérbe kapcsolódott, és csak az északi toronyba utólag beépített lépcső miatt falazták el az egyiknél.

A megrongált templom barokk sisakokat kapott, 1858-65 és 1872-79 közt pedig Essenwein nürnbergi építész purisztikus elvek szerint restaurálta, tornyait csürlős sisakképzéssel számottevően felmagasította.

Figyelemre méltó a zárt épülettömegének tömör megjelenése, mely különösen az apszisok felől világosan érzékelteti a belső tér bazilikális, és szentélyekkel bővülő alakítását. Mértéktartó, inkább szűkszavú falfelületeiből leghangsúlyosabban gazdag tagozású és díszítésű főkapuzata emelkedik ki.

Az apátsági rendház a török hódoltság alatt elpusztult.

A román kori templom monostorépületében korábban plébánia volt, ma egy modern látogatóközpont és az ország első zarándok-múzeuma található.

Szent Jakab zarándokút – avagy a magyarországi El Camino

A városon halad át a Szent Jakab zarándokút, melynek végső célpontja hazánkban az egyik legrégebbi és legszebb Jakab-emlék. A magyar El Camino megálmodói azt szerették volna, hogy Magyarországon is lehessen zarándokolni egy olyan úton, amely szellemiségében, felépítésében nagyon hasonlít spanyol nagytestvéréhez. Ma már nemcsak a magukat mélyen vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen vannak azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat és különféle kérdéseikre a választ…

Rábaszentmiklós.

Az alig 200 lelkes település neve ellenére nem a Rába, hanem a Marcal folyó partjára épült. A folyóhoz levezető utcában áll az Árpád-kori kerek templom.

A három /eredetileg négy/ patkó alakú karéjjal kiegészített, belsejében köralaprajzú egyházi épületet 1060-1070 körül emelhették. A magyar művészettörténet az ősrégi építészeti hagyományt követő körtemplomok között mutatja be. Már alapításakor Szent Miklósnak szentelték, ez bizonyítja az a tény, hogy a falu első megnevezése is Kerekszentmiklós volt, aztán rövid ideig méretére utalva Kisszentmiklósnak hívták és végül megkapta mai nevét, annak ellenére, hogy nem a Rába partján fekszik. A tatárjárás idején elpusztult, hosszú ideig lakosok nélküli puszta volt. Nagy Lajos király idején a Kanizsai család kezére került. A törökdúlás alatt újra lakatlanná vált. Egy 1701-es irat szerint Keresztély Ágost győri püspök nyolc bérlőcsalád letelepítésével népesítette be újra a falut. Az áradások gyakran tették tönkre a földeket, így lakosainak nem volt könnyű élete.

A templom építése idején Szent Miklós tisztelete elterjedt volt az egész országban. A szent többek között a víz miatt veszélybe kerültek különleges megsegítője is. Rábaszentmiklós lakói pedig történelmük során sokszor kerültek veszélybe a Marcal, de néha még a Rába áradásai miatt is. Volt eset, hogy a két áradó folyó valóságos tengerré tette a környéküket. Az oltárkép is ilyen minőségben ábrázolja Szent Miklóst.

Mai formáját legalább két nagyobb átépítés folyamán nyerte el. Eredetileg nagyon szép, 6,3 méteres belső átmérőjű rotunda volt. Valószínűleg a 13. század végén a szentély mintájára építettek köré három újabb karéjt. Így alaprajza olyan lett, mint egy négylevelű lóhere. A 17. században a lakatlan faluban a templom tető nélkül állt, falai pusztultak.

Az 1720-ban befejezett helyreállítás során fazsindellyel fedték, belsejét meszelték. Azért, hogy a lakosok ne szégyenkezzek a környékbeli községek előtt, ahol mindenütt tornya volt a templomnak, a nyugati karéjt lebontották, és helyére építették a tornyot. Mai Szent Miklós oltárát és körülötte a szentélytér belső falain látható Szent István és Szent László ábrázolásokat 1820 körül készítették.

A templom helyreállítási munkáit 1995-ben kezdték és 2000-ben fejezték be. A templom új, fazsindellyel borított tető kapott. a falazott oltármenzát elbontották és a szentélyfalhoz tapasztva építették újjá.  Rekonstruálták a középkori részleteket. Restaurálták a falképeket, az oltárképet, a szószéket , az oltárt. Új liturgikus berendezés és padok készültek.

Utolsó állomásunk  Árpás

A Rába és Marcal folyók által közrefogott földsávban, a Rábára néző nyers téglahomlokzattal épült fel a 13. században a Szent Jakab premontrei prépostsági templom, amely ma Árpás település plébániatemploma.

Külső jegyeit napjainkig változatlan formában megőrizte, s belseje is rejt érdekességet.

Árpást 1030-ban említik először oklevelek, nevét a Rába mellékágáról kapta. 1240-ben a hagyomány szerint a tatárok elől erre menekülő IV. Béla király felégette maga után a Rába hídját, egyben fogadalmat tett, hogy templomot és monostort alapít itt hálából és jóvátételül. A családi monostort aztán Béla király hű segítője, Megyesaljai Móric mester építette meg 1251-ben és a csornai premontrei prépostságból hívott ide szerzeteseket. Új hidat is emelt a Rába folyón át, ennek emléke maradt fenn a közeli Mórichida település nevében.

1526 után a török veszély miatt lakói elhagyták az épületegyüttest, helyükre premontrei apácák költöztek és női monostorként működtették tovább. A 16. század végén aztán a törököktől félve ők is távoztak. Újabb 100 év elteltével a nagyszombati klarisszák vették birtokukba az erősen leromlott állapotú monostort. 1750 körül átalakították a templomot a kor divatjának megfelelő barokk stílusban. A tornyok, a homlokzat és a szentély megmaradtak eredeti állapotukban. A rend II. József által történt feloszlása óta az épület Árpás plébániatemplomaként működik. Az évszázadok alatt rárakott vakolattól az 1992-es helyreállítás során szabadították meg, így ma eredeti szépségében tárul a látogató elé a román stílusból a gótikába hajló téglaépítészet e ritka magyarországi példája.

Különleges története van a főoltár képeinek. Ma egy nagy méretű, a templom védőszentjét, Szent Jakabot ábrázoló festmény látható itt. 1680 körül festette ismeretlen magyar festő és Nagyszombatról hozták ide a klarisszák, annak ellenére, hogy volt már akkor is főoltár képe a templomnak. Nem is akármilyen: a Köpönyeges Madonnát ábrázoló oltárképet a flandriai Jan Thomas, Rubens egyik utolsó tanítványa festette. A 260 x 180 cm-s képet valószínűleg Nádasdy Ferenc országbíró rendelte fogadalmi festményként a háborús állapotok miatt és hálából saját egészségének javulásáért. Persze nem úgy tervezte, hogy az értékes művet a klarisszák jól eldugott árpási birtokán helyezzék el, eredetileg a nagyszombati ferences templomnak szánhatta. A probléma az volt, hogy a kép alján, a Szűz Mária védelmező köpönyege alatt együtt térdel a pápa, Lipót császár, Széchényi György győri püspök, Wesselényi Ferenc nádor, Zrínyi Péter horvát bán, Frangepán Ferenc főnemes és a megrendelő Nádasdy. Utóbbi négyet, mint a Wesselényi-féle összeesküvés főúri résztvevőit leplezték le a későbbiekben. Wesselényi 1667-ben meghalt; Zrínyit, Frangepánt és Nádasdyt pedig letartóztatták és 1671-ben kivégezték. Emiatt takarták el biztonság kedvéért ezt a festményt a Szent Jakab-képpel, csaknem két évszázadon át rejtőzött mögötte. Ma az eredeti Köpönyeges Madonna képet a győri Egyházmegyei Kincstárban őrzik, kicsinyített másolata látható a templomban.

Hazafelé

Ezzel elérkeztünk a programok végére, kiránduló társaságunk megtelve élményekkel hazafelé indult. Ezen a napon nem volt ebédidő, ebéd sem, ahogy mondani szokták” körömközül” ettük meg az úti elemózsiánkat. Igaz, hogy a kedves Animások erre előre figyelmeztettek bennünket. Én mégis azt hittem, hogy Lébényben, lesz valamiféle pihenő, ahol kávézásra is lesz alkalom, de a Zarándok házban emléklapokat, kegytárgyakat árusító üzlet volt csupán. Végül a vásárolgatás után a bolt vezetője idegenvezetővé változott és remek bemutatót tartott a Szent Jakab templomban.

Kávét végül is hazafelé a pihenőhelyen lévő bisztróban ittunk. A Batthányi-téren , ahonnan indultunk fejeztük be a szép, értékes kirándulást.

A vezetőket köszönet illeti munkájukért, a szíves kalauzolásért. További sikeres munkálkodást kívánok magam és barátnőm, útitársam Bartos Éva nevében is.

Billédiné Ibolya

  • Cserey Lászlóné szerint:

    Ibolyám!
    Te írónak is kiváló vagy, magával ragadott a szöveg stílusa, élményszerűsége. További élményekben gazdag éveket!
    Csmari

    • admin szerint:

      Köszönöm Mariskám! A régi közös kirándulásainkra is emlékezem. Ibolya

  • Billédi A.Zs. szerint:

    Anyukám! Valóban élvezetes ez a beszámoló, melyet olvasva úgy lehet érezni, mintha elindultunk volna az utazókkal. Őrülök, hogy ezen az úton ott lehettél. Puszi

    • admin szerint:

      Zsuzsikám, remélem, hogy közösen is tehetünk meg ilyen élvezetes utat. Majd találunk.Puszi Anya

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük