Borongós novemberi szombaton reggel a Batthyány-téren gyülekezett kis kiránduló társaságunk, hogy az Anima Travel szervezésében meglátogassunk középkori templomokat Győr-Moson-Sopron vármegyében. Nem sok reményünk volt, hogy szép őszi napsütésben lesz részünk, bár erre erős biztatást kaptunk Békefi György úrtól, aki az út szervezője/vezetője volt. Azt mondta, hogy az előttünk két órával előttünk járó Anima buszról azt jelentették, hogy ők már ragyogó napsütésben utaznak.
Nos, az ígéret bevált, Győr után kisütött a nap és attól kezdve egész nap a csodás őszi napsütésben nézegethettük az elénk táruló középkori templomokat. Eredetükkel kapcsolatos információkkal nemcsak útikalauzunk látott el bennünket, hanem Gondos Béla, a „könyves ember” néven ismert történész, könyvterjesztő, maga is több könyv írója , egész utazásunk alatt érdekes ismeretekkel egészítette ki a látottakat. Tudásunkat a helyszíneken kiváló helyi idegenvezetők bemutatói is növelték.
Első utunk Hédervárra vezetett.
Ez a település volt a középkorban a Szigetköz gazdasági-politikai központja, a település története összefonódott a hédervári grófi családok (Héderváry, Viczay, Khuen-Héderváry) múltjával. Első írásos említése 1210-ből való oklevélben jelenik meg. A környék már a bronzkorban is lakott volt. A római korban a Mosoni-Duna mellett őrtornyok sokasága biztosította az Imperium Romanum védelmét, a limes őrtornyai 20-30 mérföldenként álltak, így a „Zsidó-dombon” is feltártak egyet 1961-ben. Itt ennek a vízzel körülvett dombnak a magaslatán találták meg a Héderváryak első várának helyét. A német Volfer (Wolfger) és Héder (Hedirich, Hederich) lovagoknak Magyarországra történő bejövetelét a történészek II. Géza király uralkodásának idejére teszik.
A Héderváry család őse – eredményesen vette ki részét a trónviszályok kapcsán szerezhető birtokokból és címekből. 1150-1157 között II. Géza udvarbírója és 1162-ben III. István nádoraként szerepelt. Ebben az időben építhette fel a Héder várát.
A család egyik híres tagja az a Dezső, aki 1338-ban a havasalföldi hadjárat során ruhát cserélt, és megmentette Károly Róbert életét. Utódaik is magas tisztséget töltöttek be.
A család hírhedt, híres leszármazottja Héderváry Kont István, – aki a legendákban szabadságharcos és hősként szerepel -, részt vett a Luxemburgi Zsigmond királyunk elleni összeesküvésben.
Kis Károlyt támogatta, ezért harmincegy társával együtt kivégezték 1393-ban. Emlékét őrzi a Kont-fa.
A Boldogasszony kápolna, első írásos emléke 1561-ből származik. Ez időben a templom épületét ólnak használták és javai a vélhetően frissen református hitre tért földesúrhoz tartoztak. A következő fennmaradt visitacio canonica már két templomról tesz említést, ekkor került a plébániatemplom újra római katolikus kézbe.
Jelenlegi neogótikus formáját a 19. század végi átépítés során nyerte el. A 17. században loretói oldalkápolnát építettek hozzá. A kápolna restaurálása 1994-ben történt meg.
Kimlére indultunk ezután.
Kimle (horvátul Kemlja, németül Kimling) 1966-ban jött létre négy környékbeli település, Horvátkimle, Magyarkimle, Károlyháza és Novákpuszta egyesítésével, a mai formájában pedig 2002-ben, Károlyháza kiválásával.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a falu területe már évezredekkel a honfoglalás előtt lakott hely volt. A horvátkimlei templom környékén római edénytöredékek és terra sigillaták kerültek elő – ott talán egy római őrtorony állhatott. A helynevek a szláv lakosság ittlétéről tanúskodnak. A nyelvtudomány mind a Novák (= újak, új telepesek), mind a Kimle helynév szláv eredetét bizonyítottnak véli. Kimle első okleveles említése „Kamana” alakban a kő szóval hozható összefüggésbe a szláv nyelvekben. A helyi szájhagyomány viszont a kémles szóból származtatja a falu nevét, mondván, hogy „innen lesték az ellenség kémeit a gyepűrendszer idején”..
A települések birtokosai gyakran változtak: Novák a Héderváry-uradalomhoz tartozott, míg Kimle híresebb birtokosai közül a Seide, a Tankházi, majd a Nagylucsei család neve említhető. A 16. század elején Nagy-, ill. Kis- előtaggal különböztetik meg egymástól a két Kimlét. Az 1529. évi, Bécs elleni török hadjárat során mindkettő elpusztult. Ezt követően a földesuraik mindkét faluba horvátokat telepítettek..
A 18. században megmaradt Horvátkimle horvát jellege, Magyarkimle viszont magyarosodni kezdett. 1767 táján Magyarkimlére rk. németeket telepítettek Bajorországból, akik 1800 felé már a lakosság felét alkották. Az Andrássy-kastély légi fotón
A jelentős gazdasággal bíró Novák a 19. század második felében az Andrássy grófok kezére került. Ők csinos vadászkastélyt építtettek, ami a 20. század elején nyerte el a mai alakját.
A második világháború nem csupán harctéri áldozatokat követelt a közösségtől, de Magyarkimlét a kitelepítés is sújtotta: mintegy 70 „sváb” lakosnak kellett elhagynia a szülőföldjét. A kitelepítést kísérő, halálos áldozatot is követelő túlkapások az itt maradókat is visszahúzódásra késztették, ami évtizedeken át nem tudott feloldódni.
Nagyon gazdag a település hagyományvilága. A horvát népszokások közül az ún. Borbála-járás a leghíresebb, ami hazánkban egyedül e településen maradt fenn: a december 3-án este fehér ruhába öltözött nők által gyakorolt, gyermekeket tanító és megajándékozó célzatú népszokásról számos tudományos értekezés született már.
Novákpuszta, templom Magyarkimle, oromfalas parasztház
A Boldogasszony tiszteletére eredetileg 13. században épült templom valódi korát sokáig rejtély övezte, 1992-ben történt felújítási munkálatai során fedezték fel az román kori téglatemplom hajójának maradványait, valamint patkóíves szentélyét. Eredeti bélletes román kori déli kapuja teljes épségben került feltárásra és vált ékévé a templom épületének.
Következő állomásunk Lébény
Lébény területe az őskortól kezdve folyamatosan lakott hely volt. Az újabb kőkortól a bronz– és vaskoron keresztül követhetjük itt az ember nyomait. A késői vaskorban itt élt kelták lakóházmaradványait is feltárták az ásatások során. Amikor időszámításunk szerint 9-ben Tiberius, a későbbi császár, meghódította Pannóniát, a mai Lébény területén katonai tábort és polgári települést létesített.
A rómaiakat felváltó hunok után gótok, majd longobárdok éltek a vidéken, őket az avarok követték. Ezt a kereszténnyé lett avar népességet, s az idők folyamán közéjük szivárgott kisszámú szlávot találták itt honfoglaló őseink a 9.–10. század fordulóján. Az ismételt ásatások során feltárt régészeti leletek egyértelműen bizonyítják, hogy a környék, s maga Lébény is, a honfoglalás idején is lakott hely, nem is jelentéktelen település volt. A középkorban már 1208-ban említették a települést, nevét akkor már Libinnek írták.
1529-ben a Bécs ellen vonuló török csapatok felgyújtották a templomot, amelynek kőboltozata beomlott. A romos templomot, és monostort a bencések elhagyták és biztonságos helyet keresve a győrszentmártoni apátságba vonultak. 1631-ben egy végrendeletnek köszönhetően a templom, a monostor a jezsuiták tulajdonába került, akik felújították a romos épületeteket. 1683-ban a törökök feldúlták a kolostort és felégették a falut, amelyet újra a jezsuiták újítottak meg.
A Szent Jakab templom
![]() |
A falu története elválaszthatatlanul összefonódik az itteni műemléktemplom történetével. A templom első okleveles említése 1199-ből való, amikor a birtokot Imre király visszaadta Saul kalocsai érsek Poth és Chepán nevű testvéreinek. A már meglévő monostor birtokjogát az 1208-as keltezésű oklevél erősíti
A Győr nemzetségbeli testvérek végrendeletileg a Benedek-rendi szerzetesekre hagyják a monostort, és a Idősebb Szent Jakab apostol tiszteletére épített kéttornyos, háromhajós, háromapszisos nemzetségi templomot. A szláv névadás szerint Lybin (Lebenj)-nek nevezett falut a tatárok pusztították el 1242-ben, de a templomot nem tudták bevenni. 1271-ben a cseh Ottokár király hadai pusztítása nyomán csak a templom és az apátsági épület maradt meg. A falu az apátsági birtokkal együtt ezután az óvári várbirtok urainak kezébe került, majd 1478-ban Mátyás király visszaadta a birtokot a Benedek-rendieknek.
A templom alaprajza keletelt, háromhajós, keresztház nélküli, hajónként egy vonalra helyezett félkörös szentélyekkel záródik. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú (a 17. században megújított boltozattal), két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval. A tornyok alsó szintje – a hazai elrendezésre jellemzően – a templomtérbe kapcsolódott, és csak az északi toronyba utólag beépített lépcső miatt falazták el az egyiknél.
A megrongált templom barokk sisakokat kapott, 1858-65 és 1872-79 közt pedig Essenwein nürnbergi építész purisztikus elvek szerint restaurálta, tornyait csürlős sisakképzéssel számottevően felmagasította.
Figyelemre méltó a zárt épülettömegének tömör megjelenése, mely különösen az apszisok felől világosan érzékelteti a belső tér bazilikális, és szentélyekkel bővülő alakítását. Mértéktartó, inkább szűkszavú falfelületeiből leghangsúlyosabban gazdag tagozású és díszítésű főkapuzata emelkedik ki.
Az apátsági rendház a török hódoltság alatt elpusztult.
A román kori templom monostorépületében korábban plébánia volt, ma egy modern látogatóközpont és az ország első zarándok-múzeuma található.
Szent Jakab zarándokút – avagy a magyarországi El Camino
A városon halad át a Szent Jakab zarándokút, melynek végső célpontja hazánkban az egyik legrégebbi és legszebb Jakab-emlék. A magyar El Camino megálmodói azt szerették volna, hogy Magyarországon is lehessen zarándokolni egy olyan úton, amely szellemiségében, felépítésében nagyon hasonlít spanyol nagytestvéréhez. Ma már nemcsak a magukat mélyen vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen vannak azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat és különféle kérdéseikre a választ…
Rábaszentmiklós.
Az alig 200 lelkes település neve ellenére nem a Rába, hanem a Marcal folyó partjára épült. A folyóhoz levezető utcában áll az Árpád-kori kerek templom.
A három /eredetileg négy/ patkó alakú karéjjal kiegészített, belsejében köralaprajzú egyházi épületet 1060-1070 körül emelhették. A magyar művészettörténet az ősrégi építészeti hagyományt követő körtemplomok között mutatja be. Már alapításakor Szent Miklósnak szentelték, ez bizonyítja az a tény, hogy a falu első megnevezése is Kerekszentmiklós volt, aztán rövid ideig méretére utalva Kisszentmiklósnak hívták és végül megkapta mai nevét, annak ellenére, hogy nem a Rába partján fekszik. A tatárjárás idején elpusztult, hosszú ideig lakosok nélküli puszta volt. Nagy Lajos király idején a Kanizsai család kezére került. A törökdúlás alatt újra lakatlanná vált. Egy 1701-es irat szerint Keresztély Ágost győri püspök nyolc bérlőcsalád letelepítésével népesítette be újra a falut. Az áradások gyakran tették tönkre a földeket, így lakosainak nem volt könnyű élete.
A templom építése idején Szent Miklós tisztelete elterjedt volt az egész országban. A szent többek között a víz miatt veszélybe kerültek különleges megsegítője is. Rábaszentmiklós lakói pedig történelmük során sokszor kerültek veszélybe a Marcal, de néha még a Rába áradásai miatt is. Volt eset, hogy a két áradó folyó valóságos tengerré tette a környéküket. Az oltárkép is ilyen minőségben ábrázolja Szent Miklóst.
Mai formáját legalább két nagyobb átépítés folyamán nyerte el. Eredetileg nagyon szép, 6,3 méteres belső átmérőjű rotunda volt. Valószínűleg a 13. század végén a szentély mintájára építettek köré három újabb karéjt. Így alaprajza olyan lett, mint egy négylevelű lóhere. A 17. században a lakatlan faluban a templom tető nélkül állt, falai pusztultak.
Az 1720-ban befejezett helyreállítás során fazsindellyel fedték, belsejét meszelték. Azért, hogy a lakosok ne szégyenkezzek a környékbeli községek előtt, ahol mindenütt tornya volt a templomnak, a nyugati karéjt lebontották, és helyére építették a tornyot. Mai Szent Miklós oltárát és körülötte a szentélytér belső falain látható Szent István és Szent László ábrázolásokat 1820 körül készítették.
A templom helyreállítási munkáit 1995-ben kezdték és 2000-ben fejezték be. A templom új, fazsindellyel borított tető kapott. a falazott oltármenzát elbontották és a szentélyfalhoz tapasztva építették újjá. Rekonstruálták a középkori részleteket. Restaurálták a falképeket, az oltárképet, a szószéket , az oltárt. Új liturgikus berendezés és padok készültek.
Utolsó állomásunk Árpás
A Rába és Marcal folyók által közrefogott földsávban, a Rábára néző nyers téglahomlokzattal épült fel a 13. században a Szent Jakab premontrei prépostsági templom, amely ma Árpás település plébániatemploma.
Külső jegyeit napjainkig változatlan formában megőrizte, s belseje is rejt érdekességet.
Árpást 1030-ban említik először oklevelek, nevét a Rába mellékágáról kapta. 1240-ben a hagyomány szerint a tatárok elől erre menekülő IV. Béla király felégette maga után a Rába hídját, egyben fogadalmat tett, hogy templomot és monostort alapít itt hálából és jóvátételül. A családi monostort aztán Béla király hű segítője, Megyesaljai Móric mester építette meg 1251-ben és a csornai premontrei prépostságból hívott ide szerzeteseket. Új hidat is emelt a Rába folyón át, ennek emléke maradt fenn a közeli Mórichida település nevében.
1526 után a török veszély miatt lakói elhagyták az épületegyüttest, helyükre premontrei apácák költöztek és női monostorként működtették tovább. A 16. század végén aztán a törököktől félve ők is távoztak. Újabb 100 év elteltével a nagyszombati klarisszák vették birtokukba az erősen leromlott állapotú monostort. 1750 körül átalakították a templomot a kor divatjának megfelelő barokk stílusban. A tornyok, a homlokzat és a szentély megmaradtak eredeti állapotukban. A rend II. József által történt feloszlása óta az épület Árpás plébániatemplomaként működik. Az évszázadok alatt rárakott vakolattól az 1992-es helyreállítás során szabadították meg, így ma eredeti szépségében tárul a látogató elé a román stílusból a gótikába hajló téglaépítészet e ritka magyarországi példája.
Különleges története van a főoltár képeinek. Ma egy nagy méretű, a templom védőszentjét, Szent Jakabot ábrázoló festmény látható itt. 1680 körül festette ismeretlen magyar festő és Nagyszombatról hozták ide a klarisszák, annak ellenére, hogy volt már akkor is főoltár képe a templomnak. Nem is akármilyen: a Köpönyeges Madonnát ábrázoló oltárképet a flandriai Jan Thomas, Rubens egyik utolsó tanítványa festette. A 260 x 180 cm-s képet valószínűleg Nádasdy Ferenc országbíró rendelte fogadalmi festményként a háborús állapotok miatt és hálából saját egészségének javulásáért. Persze nem úgy tervezte, hogy az értékes művet a klarisszák jól eldugott árpási birtokán helyezzék el, eredetileg a nagyszombati ferences templomnak szánhatta. A probléma az volt, hogy a kép alján, a Szűz Mária védelmező köpönyege alatt együtt térdel a pápa, Lipót császár, Széchényi György győri püspök, Wesselényi Ferenc nádor, Zrínyi Péter horvát bán, Frangepán Ferenc főnemes és a megrendelő Nádasdy. Utóbbi négyet, mint a Wesselényi-féle összeesküvés főúri résztvevőit leplezték le a későbbiekben. Wesselényi 1667-ben meghalt; Zrínyit, Frangepánt és Nádasdyt pedig letartóztatták és 1671-ben kivégezték. Emiatt takarták el biztonság kedvéért ezt a festményt a Szent Jakab-képpel, csaknem két évszázadon át rejtőzött mögötte. Ma az eredeti Köpönyeges Madonna képet a győri Egyházmegyei Kincstárban őrzik, kicsinyített másolata látható a templomban.
Hazafelé
Ezzel elérkeztünk a programok végére, kiránduló társaságunk megtelve élményekkel hazafelé indult. Ezen a napon nem volt ebédidő, ebéd sem, ahogy mondani szokták” körömközül” ettük meg az úti elemózsiánkat. Igaz, hogy a kedves Animások erre előre figyelmeztettek bennünket. Én mégis azt hittem, hogy Lébényben, lesz valamiféle pihenő, ahol kávézásra is lesz alkalom, de a Zarándok házban emléklapokat, kegytárgyakat árusító üzlet volt csupán. Végül a vásárolgatás után a bolt vezetője idegenvezetővé változott és remek bemutatót tartott a Szent Jakab templomban.
Kávét végül is hazafelé a pihenőhelyen lévő bisztróban ittunk. A Batthányi-téren , ahonnan indultunk fejeztük be a szép, értékes kirándulást.
A vezetőket köszönet illeti munkájukért, a szíves kalauzolásért. További sikeres munkálkodást kívánok magam és barátnőm, útitársam Bartos Éva nevében is.
Billédiné Ibolya
Ibolyám!
Te írónak is kiváló vagy, magával ragadott a szöveg stílusa, élményszerűsége. További élményekben gazdag éveket!
Csmari
Köszönöm Mariskám! A régi közös kirándulásainkra is emlékezem. Ibolya
Anyukám! Valóban élvezetes ez a beszámoló, melyet olvasva úgy lehet érezni, mintha elindultunk volna az utazókkal. Őrülök, hogy ezen az úton ott lehettél. Puszi
Zsuzsikám, remélem, hogy közösen is tehetünk meg ilyen élvezetes utat. Majd találunk.Puszi Anya