Publika Magyar Könyvtári Kör
Ezt hallgassátok 8 – MOZART NAP – 2022
Mostanában Mozart zenéje van a fejemben, azon gondolkodtam, mit javasoljak meghallgatásra e csodálatos oeuvreből. Segítségemre volt egy interjú Takács-Nagy Gáborral, akiről köztudomású, mennyire kötődik Mozart zenéjéhez. https://papageno.hu/blogok/mozart-planet/2022/03/takacs-nagy-gabor-mozart-akarcsak-petofi-valojaban-egy-nagyra-nott-gyermek-volt/?mc_cid=4756c78b77&mc_eid=6e7d32073a.
Takács-Nag
y Gábor – fotó: Felvégi Andrea
Az interjúban Takács-Nagy Gábor Ady Endre Petőfi nem alkuszik c. művéből idéz.
Gyermek: sohase fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjas rendet. Petőfire hiába keresnék az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz Isten. https://mek.oszk.hu/13100/13198/13198.htm
Ady szerint Petőfi olyan volt, mint egy nagyra nőtt gyermek. Takács-Nagy Gábor azt mondja, az idézet minden szava Mozartra is igaz. Mozart: az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz Isten.
Az interjúban elhangzik többek között az is, hogy Takács-Nagy Gábor lesz a házigazdája MOZART napnak, április 3-án a Zeneakadémián.
A Concerto Budapest immár ötödik alkalommal idézi meg a zene örökérvényű mesterének szellemét jeles vendégművészek közreműködésével. Ezen a napon délelőtt 11 órától késő estig Mozart dallamai töltik meg a Zeneakadémia koncerttermeit.
A Concerto Budapest művészeti vezetője, Keller András szerint: „A Mozart-nap célja »csak« az, hogy boldogok legyünk ettől a csodálatos, kimeríthetetlen zenei forrástól.”
Mozart zenéje halhatatlan, megunhatatlan, egyszerre fenséges és játékos, drámai és kiegyensúlyozott, s képes minden korosztályt megszólítani – olvashatjuk a műsorajánlóban. A programban szerepelnek kamaradarabok, versenyművek, operaáriák, szimfóniák, valamint a „Nagy” c-moll mise, és természetesen idén sem marad el a gyerekprogram.
A házigazda minden koncert előtt konferál. Aki hallotta már Takács-Nagy Gábor koncertbevezetőjét, annak nem kell bizonygatni, milyen sok érdekességgel, személyes élménnyel tudja a zeneművek minél teljesebb befogadására hangolni a hallgatóságot.
A Mozart nap 7 remek koncertet kínál, az ember legszívesebben mindegyiken ott lenne, csakhogy egyszerre nem lehetünk két helyen. A nap programja itt olvasható: https://www.concertobudapest.hu/v/mozart-nap-2022/.
A koncerteken felcsendülő művek közül néhányat megkerestem az interneten, ezt étvágygerjesztőnek szánom!
„Porgi, amor” – A grófné áriája a Figaro házasságából
https://www.youtube.com/watch?v=GNv1BYzHwGE&ab_channel=70Tamas
A második felvétel Kölnben készült 2021. októberében, vezényel Christoph Poppen: https://www.youtube.com/watch?v=DzD7h1B9Jr0&ab_channel=WDRKlassik
Találkozzunk a Mozart napon, és addig is jó zenehallgatás kívánok! Gócza Juli
Ráadás!
Szabó Lőrinc: Mozart hallgatása közben
„Csak a derű óráit számolom”,
mondta pár szó s egy vasrúd a falon,
a napóráé. Láttam én is a
latin szöveget, s lelkem bánata
irigyelte a vidám öreget,
aki oly bölcs betűket vésetett
a buta kőbe… Bár, ki tudja, nem
rögtönzés volt-e csak, szellemesen
dacos sugallat az a gondolat?
Dac és sugallat bennem is akadt
egykor, de az árny mindig sulyosabb
maradt a fénynél… A felhők fölött
kellett volna elfogni az örök
tündöklést! a nap arany árvizét,
tengerét! az édes könnyelmüség
lepkeszárnycsókú pillanatait,
s főképp azt, melyben a mámor lakik,
az ifjú gyönyört, melynek kései
mása most annyi váddal van teli:
a szeszként libbenőt, a legvadabb,
a villámgyors tigris-szitakötőt,
a kékzománc tüzet, a zizzenőt,
ki kedvesével a kéj nyolcasát
gyűrűzve libben láng-deleken át
s alkonyi csöndön!… Tavak, mocsarak
szittyói közt, szikrázó ég alatt
ma is szállok én… csak testben öreg…
(Nono! – mordúl bennem a szörnyeteg
igazság)… Igen, azt a testtelen
úszást, lebegést kéne, istenem,
utólérni, a könnyűt, úgy, amint
a gyermekkor csinálta, most, megint:
a sellőkét a vízben, szúnyogét
fátyolködében, csak az örök ég
örök hajósa lenni, ahogyan
ma is visz a képzeletem-agyam,
valahányszor párologtat-emel
a kép, mint karmestert a pálca, mely
fuvolát zendít s kürtöt s hegedűt!
Óh, igen, a fényt, napot, a derűt,
illatok táncát, szélhalk őzikét,
s fent a kékben a habos gőzökét,
azt kellene most visszahozni, hogy
átjárjanak uj, forró áramok,
nem a grönlandi szörnyek, nem ezek
a jegesmedve s rozmár hidegek,
melyektől annyit szenved a szegény,
hogy a pokolba vágyik, s annyit én; –
kinti rémüktől félve hallgatom
Mozartot, s tűnődöm a tavaszon
vagy akárcsak a mult nyáron (pedig
az is vén volt már, ötvenötödik!):
és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene,
te, Mindenségé, édes üteme
a fájdalomnak, Varázsfuvola,
varázsjáték, te, tündér mámora
hitnek, reménynek: árnycsík a falon
a nagy fényben, s a szívben nyugalom
s üvegparázsként égő sugarak
az élő lomb tengerzöldje alatt,
s bölcseség, a vidám öregeké,
amilyen azé lehetett, azé
a napórásé, ki – „Non numero
horas nisi serenas!” – drága jó
intelmét adja, még most is, tanácsul:
„Csak derűs órát veszek tudomásul!”