Középkori kincsek nyomában Burgenlandban.

Az Anima Travel segítségével csodás napot töltöttünk az Őrvidék hegyekkel övezett városkáiban, kis falvaiban. Reggel 6 órakor indultunk Budapestről és nagyon szép időben, jól haladva átkeltünk a határon Ausztriába. Úti programunk vezérlő témája a középkori templomok, várak meglátogatása volt.

Programunk első állomása közel a határhoz lévő kis falu volt, a Gyöngyös partján fekvő Rőtfalva, ismert búcsújáróhely évszázadok óta.

Rőtfalva (Ratterdorf)  búcsújáró temploma a falu közepén található, a régi temető és védőfal veszi körül. Az első templom a XIII. század végén épült és már akkor búcsújáróhely lehetett. A templomot a XIV-XV században tovább építették. 1532-ben a törökök lerombolták, majd 1696-ban ismét felépítették. 1660–1820 között a lékai Ágoston-rendi szerzetesek gondozták.
A legrégibb épületrész a román stílusú toronykápolna s annak kapuja, amely feltehetően XIII. századi. Ehhez épült hozzá a XIV. században, gótikus stílusban a keresztboltozatos középső hajó, s a sokszöges záródású, támpilléres szentély A hajó északi oldalához a XV. században épült egy késő gótikus templomhajó, szintén sokszöges záródású, támpilléres szentéllyel. 1502-ben a déli falhoz egy mellékhajót kapcsoltak. 1696-ban herceg Esterházy Pál állíttatta helyre a templomot, ekkor nyerte mai, barokk formáját.
A templombelső boltozatai jórészt 1696-ban készültek. A helyreállításkor, az északi hajó barokk kialakítású lett, de a főhajó, a déli hajó s a szentély megőrizte gótikus formáját.
A gótikus főhajóban a gazdagon díszített főoltáron , aranyozott keretben látható a rőtfalvi kegykép:

Mária Lactans, a gyermekét tápláló Szűzanya.

A kegykép 1660-ban készült másolat a lékai templom szentélyében lévő, 1644-ből származó képről. A kegykép alatt a koronás magyar címer és az Esterházyak címere látható.
Az oltár mögött, a szentély falán indás címeres díszítésű keretben lévő, két sorban elhelyezett, Ágoston-rendi szenteket, Jézust és az apostolokat ábrázoló képek a XVIII. század harmadik negyedében készültek. A képeket valószínűleg egy lékai szerzetes festette.

Az északi hajóban lévő oszlopos főoltár 1700 körül készült. A Szent Borbála és Katalin szoboralakja között lévő oltárkép a Vizitációt (Mária látogatása Erzsébetnél) ábrázolja. A hajó északi falfülkéiben lévő oltárok XVIII. századiak. Az első a Szent Kereszt-oltár a keresztre feszítés szobraival, a déli oldalhajóból került át ide. A második a Szent Anna Oltár, a képen az ő alakja látható, Máriával.

A következő látnivaló Léka (Lockenhaus) vára

amely a Gyöngyös pataktól körülvett sziklára épült. a nyugati határvidék első kővára volt, mely eredetileg a német betörések ellen épült a 13. század elején.  Valószínű, hogy Leuka vagy Léka 1340-től királyi vár, melyet 1390-ben Zsigmond az Osli nemzetségből való Kanizsai családnak adományoz.

1406-ban az osztrákok foglalták el átmenetileg IV.Lipót és I.Ernő hercegek számára, de 1408-ban már ismét a Kanizsaiaké. 1459-ben a Mátyás ellen fellázadt főurak között voltak a Kanizsaiak is. A Szilágyi-Garai-Ujlaki párt 1459 február 17-én Németújvárott tartott gyűlésén Frigyes császárt kiáltották ki Magyarország királyává. A lázadás hamar véget ért, Garai László meghalt. A vezér nélkül maradt Frigyes-pártiak — az elsők között volt Kanizsai László — sietve hódoltak meg Mátyásnak, aki 1483-ban Kőszeggel együtt visszafoglalta.

513.ban II. Ulászló a mogyorókeréki Erdődy Péternek adományozta, de két évvel később ismét a Kanizsaiaké. Amikor 1532-ben Nádasdy Tamás a Kanizsai-család egyetlen élő leszármazottját, Orsolyát feleségül vette, a hét várból és várkastélyból, mintegy 150 faluból, több mint 10 mezővárosból álló hatalmas Kanizsai-vagyon az ő és utódai kezére került.

1532-ben Szulejmán a közeli Kőszeget ostromolta, a portyázó szultáni hadak felégették a környéket, ekkor pusztult el Léka középkori ferences kolostora is. Nádasdy Tamás fia volt a híres törökverő „fekete bég”, Nádasdy Ferenc. Az ő felesége volt a később gyilkosságokkal megvádolt Báthory Erzsébet, aki Csejte várában a szobájába befalazva őrülten halt meg.

1605-ben a közeli Kőszeg vára megnyitotta kapuit Bocskai csapatainak, a törökök sikertelenül ostromolták Léka várát is. Az alsó várat Nádasdy Ferenc 1636-ban építette ki. A család a pottendorfi kastélyban lakott, a vár 1671-ben már elhanyagolt állapotban volt. Báthory Erzsébet unokája Nádasdy III. Ferenc országbíró csatlakozott a Habsburg ellenes Wesselényi-összeesküvéshez. A lelepleződés után őt, Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet jogellenesen fő és jószágvesztésre ítélték

. A lékai birtokot az árvák gyámja, Draskovich Miklós irányította 1672-76-ig.

A várkapun először az „Alsó várba” léphetünk be, innen román stílusú lépcsőzeten juthatunk a középső, majd felső várudvarra.

A középső udvarról léphetünk be a várkonyhába. Itt még áll a 16. sz-i tűzhely és kémény. A földalatti apszisterem bejárata is itt található. A középkori szoba két gótikus apszissal és egy fény nyílással rendelkezik, funkciójáról a történészek vitatkoznak. Valószínűleg kultikus hely volt.

Az ötszögletű Öregtorony az 1200-as évekből származik, ez a vár legrégebbi része. Tőle keletre áll a kápolnatorony, kora gótikus

ablakai a 13. századból származnak, bennük freskó töredékek

A palota részben található a kora gótikus lovagterem, amely kéthajós, hat boltozatos kialakítású

1960-as években Paul Anton Keller osztrák író vásárolta meg, és így ma ezt a várat is egy általa létrehozott alapítvány gondozza.

Léka vára talán sötét titkok őrzője, amit templomos lovagok és rejtélyes szabadkőműves találkozók mondája leng körül.

A Templomos Lovagrend az első keresztes hadjárat után, a Szentföldön született meg. 1118-ban  kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a muszlimok által folyamatosan zaklatott zarándokok védelmének szenteli. A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom helyén telepítette le őket. Lakhelyük miatt kezdték a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak hívni őket.

A birtokadományok mellett számos kiváltságot is kapott a rend. Ezek közül a legfontosabbak a II. Ince által 1139-ben kiadott Omne datum optimum… kezdetű bullában megfogalmazott privilégiumok voltak. A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Európa szinte minden országában jelen voltak, befolyásuk a királyokéval vetekedett.

Kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik.
A rend bukásának gyökerei a 13. század végi közel-keleti hatalmi átrendeződésben keresendők. 1291-ben a Szentföld végleg elveszett a keresztények számára, és ez kihívást jelentett a lovagrendeknek is.

A templomos rend szembe került az egyre erősödő Francia Királysággal, koholt per indult ellenük, amely végül a rend megszüntetéséhez vezetett. 1307 októberében IV. (Szép) Fülöp francia uralkodó egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen nap leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás meggyalázása miatt. Fülöpnek sikerült elérnie, hogy V. Kelemen pápa a vienne-i zsinaton (1311-1312) feloszlassa a templomosok rendjét. A rend akkori nagymesterét, Jacques de Molay-t is Párizsba csalta, börtönbe záratta, majd 1314-ben máglyára küldte. A templomos birtokok java része a francia király (illetve az adott terület uralkodója) és a többi lovagrend, főként a johanniták kezébe került. Ezek a rendek felvettek a tagjaik közé számos volt templomos lovagot is.

Léka vára az erdős Írott-kő (Geschriebenstein) természetvédelmi parkban található.
A vár saját csonkafülű denevér kolóniája mellett (áprilistól júliusig) számos más denevérfaj is megfigyelhető a várban és a vár, illetve a vártó körül. A vár egyéb tollas lakói a fenséges vörös vércsék és a villámgyors sarlósfecskék (egy fecskefaj).

A Szent Miklós búcsújáró és plébániatemplom Léka főterén található.

A kőzépkori ferences rendi kolostort és templomot 1532-ben lerombolták a törökök. Az Ágoston-rendi kolostort és templomot 1655-ben alapította Nádasdy Ferenc.     A katolikus templom 1656-1663 között épült fel,      A kora barokk stílusú, görögkereszt alaprajzú templomhoz széles lépcsősor vezet a térről. A hármas tagozódású, timpanonnal záruló oromzatos nyugati homlokzat alsó szintjén két fülkeszobor és a Nádasdy-Esterházy kettős címer látható.  1656-ban készült a magas felépítményű.  Az oltárképen a templom két védőszentje, Miklós Bari-i püspök és tolentinói Szent Miklós látható. A korinthoszi oszlopok között Remete Szent Antal és Pál, a párkányon Szent István és Szent László magyar királyok szobra látható. Az oltárkép felett van a Nádasdy-Esterházy kettős címer.

A szabadon álló szentségtartó őrzi a lékai Mária-kegyképet „Mutter vom Guten Rat”. A szentély déli falán lévő, Szent Katalint és Sebestyént ábrázoló két olajfestmény (XVIII. századiak) érdekessége, hogy Nádasdy Ferenc és felesége, Esterházy Julianna arcmását örökítette meg rajtuk a Festő.
A templom különlegesen díszes darabja az északi keresztszárnyban lévő barokk Mária-oltár. Az oltárkép a koronás Máriát, mint Magyarország Nagyasszonyát (Regina Hungariae) ábrázolja koronázási palástban, karján a kisdeddel. Az oltárkép alján Buda 1686-os ostroma látható.

A templom alatt van a Nádasdy család kriptája, amely alacsony, háromszakaszos, keresztboltozattal fedett helyiség. A falon látható, 1772-ben készült festmények témája a „Haláltánc”. A kriptában a Nádasdyak, a velük rokon Draskovichok, Ágoston-rendi barátok pihennek.

Következő állomásunk a Tauchen-patak völgyében található  Góborfalva (Goberling).

A hegyoldalban található temetőben magasodik az egyik legrégebbi templom, amely jelenleg az evangélikus gyülekezet tulajdona, akik 1957-ben vásárolták meg, tataroztatták, és hozzáépítették a jelenlegi tornyot.

Korábban római katolikus templom volt a Szent Erzsébet Árpád-kori templom, körtemplom. A szentélyt a XIV. században kifestették a kupolát. A csillagos háttér előtt a négy evangélista asztrológiai jelképével körülvett, megdicsőült Krisztus trónol, akitől jobbra Keresztelő Szent

János térdel. Az ablakok vonalában a tizenkét apostol képmását mintázhatta meg az ismeretlen mester, közülük azonban már csak négy maradt meg. A déli ablaktól a hajó irányába glóriás nemes úr és kísérője látható.

A 14 cm széles szentélyablakok különböző magasságban helyezkednek el: az északkeleti van a legmagasabban, az alja 172 cm-re van a járószinttől, míg a keleti és a déli alja rendre 159, illetve 147cm-re. A jelenlegi szentély eredetileg rotundának épült.

A góborfalvi rotunda ékes bizonysága annak, hogy kora középkori templomaink működésében kiemelt szerepet játszott a fény és a hang. Tájolásuk gondosan megtervezett volt, ügyelve arra, hogy a Nap éves járásának kiemelt időpontjait, illetve fontos ünnepek dátumát jelezni tudja a fény.

Őrisziget

Magyar nevét a természeti adottságok alapján kapta, mivel a Szék patak mocsaras völgyében egy szigeten alapították. Ezt tükrözi vissza a címer is: zöld alapon egy fehér gém, amely egy vízzel és nádassal körülvett szigeten bal lábán áll, éberen nyugat felé tekint, miközben a behajlított jobb lábának karmai között egy követ tart. Ez az ábra arra utal, hogy az őrök a terület nyugati határán telepedtek le. A karmokkal tartott kő az éberség szinonimája. Ha a gém elaludna, a karmából kieső kő felébresztené.

Őrisziget már az Árpád-korban is egy őrállás volt, valószínűleg a szomszédos Vasverőszéket védte. Már a 13. századból ismertek a Szigeti család és Szigeti Zarka családok, akik valószínűleg földbirtokosok voltak itt. Őrisziget először Zygeth néven, később Szigeth vagy Őri Sziget formában volt megemlítve.

1441-ig a falu a befolyásos Güssinger nemesi család védelme alatt állt, később a vörösvári uradalom védelme alá került. 1482-ben lakosai kisnemesi rangra lettek emelve. 1529-ben és 1532-ben a törökök feldúlták.

A reformáció 1560-ban érte el Szigetet, a lakosságának a többsége a lutheránus hitre tért át. A 16. századtól Őrisziget tehát egy evangélikus nyelvi sziget is

, körülvéve németajkú, horvát valamint katolikus és református vallású településekkel.

.

A helység lakói hétköznapjaikban máig használják a helyi tájszólást, a régi magyar ház- és telekneveket.

Az ősi településformák a mai napig nyomon követhetők, a falu régebbi részeinek elnevezése Fel- és Alszeg. 1994-óta létezik

 

 

 

 

 

Máriafalva (Mariasdorf)

Már a bronzkorban lakott hely volt, de a legkorábbi okleveles adat 1388-ból származik, melyben a borostyánkői uradalmat a király a Kanizsai családnak adja zálogba. Ekkor még „Menhard” néven szerepel

A Mária mennybemenetele titulusú templom építését a Kanizsaiak kezdték meg 1409-ben, a későbbi kutatások szerint egy kis méretű előzmény templomra.

Az első, de befejezetlen építési szakasz 1490-ig tartott. Ekkor épült fel a templomhajó, a nyugati kapu a timpanonnal, a sekrestye az alatta levő osszáriummal, az északi falban látható szentségház az 1483-as bevésett évszámmal és a két lépcsőtorony. Bronz harangja 1534-ből való. A templomot 1666-ban, 1712-ben és 1724-ben barokk stílusban átépítették.

1882 és 1899 között Steindl Imre művészeti vezetése alatt került sor az épület felújítására neogótikus stílusban.

 

Az ablakokat Róth Miksa készítette, főoltára és szószékének oldalsó borítása majolikából készült a pécsi Zsolnay gyárban. Az épület nyugati homlokzata ekkor kapta az erkélyét és a felette álló Mária szobrot.

 

 

Az élményektől és a lépcsőmászásoktól kissé fáradtan örömmel ültünk be a kényelmes autóbuszba és indultunk vissza Budapestre, ahová szerencsésen megérkeztünk. Utunk végén köszönetet mondtunk kiváló útikalauzunknak Gombos Bélának  és az Anima utas-kisérőnek.

Reméljük, hogy még hasonló szép Anima utakon vehetünk részt.

Budapest, 2024. május 4.

Billédiné Ibolya

Felhasznált irodalom: Németh Adél: Burgenland. Panoráma Regionális Útikönyvek. Panoráma, Budapest .Wikipédia