Ezt nézzétek. Kirándulás Bajára

A Sugovica partján.

Most ezekben a szép őszi napokban nagyon jó kirándulásokat lehet tenni, a Vénasszonyok nyara igen elhúzódik az idén. Bár a kevés csapadék miatt kicsit aggódunk is, mégis örülünk a szép időnek, a jó túráknak

 

. Publika csapatunk is útra kelt, nem saját szervezésben, hanem csatlakozva az Anima Travel által szervezett csapathoz és október utolsó szombatján Bajára utaztunk, sok érdekes látnivalót kínáltak a programban.

Engem az is vezérelt a részvételre, hogy sok-sok év után újra láthassam Baját. Annakidején amikor Bácsalmáson dolgoztam, -öt évet töltöttünk ott az Állami Gazdaságban, néhány alkalommal Bajára is sikerült ellátogatni. Közel van a két város, de nem volt egyszerű, Bácsalmás határsáv volt abban az időben és korlátozott volt a mászkálás. Nos, a csempészek megoldották.

Alig vártam, hogy lássam Baját. Ködös volt az idő, csak déltájban oszlott, de nem az volt az oka, hogy nem ismertem fel a város tereit, a Sugovica partot, hanem sajnos egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy milyen volt akkor, amikor ott jártam. De nem szomorkodtam. Szép, rendezett a város, örömmel jártuk be a csodás főteret és a programban szereplő intézményeket, utcákat, tereket. Ahogyan az alábbiakban igyekszem egy kis képet adni a látottakról.

A busszal a kis kanyargós utcákon sikerült elég közel jutni első programunk színhelyéhez:

 az Éber Emlékházhoz a Jókai utcába. Már a ház udvara elbűvöli a látogatót, szép kis virágos kertjével, igazi kisvárosi hangulatával.  Ebben a házban élt a művészcsalád három generáción keresztül.

Három festőművész: id. Éber Sándor, s gyermekei, ifj. Éber Sándor és Éber Anna hagyatéka várja a látogatót. A festményeken, rajzokon, szobrokon kívül ez a ház őrzi az Éber család több évtizeden keresztül gyűjtött értékes helytörténeti, irodalomtörténeti dokumentumait, s a bácskai, sárközi vidékről származó néprajzi, népművészeti tárgyakat is.
Az Éber család egykori otthona azonban nemcsak kiállítóhely. Képet kapunk egy XX. század eleji kisvárosban élő polgárcsalád életformájának szellemiségéről is. Végig jártuk a hangulatos szobákat egy nagyszerű vezető kalauzolásával– az Éber család művészettörténész leszármazottja mutatta be a kiállított alkotásokat.

Láthatóak id. Éber Sándor freskófestő erőteljes vázlatai, lendületes tájképei.
Éber Anna alkotásai az érzelmi elmélyülést tükrözik, a tájképekben s a portrékban egyaránt. A képek színvilága az olasz iskola ragyogását jellemzően tükrözik, mégis a nőies könnyed ecsetkezelése megkapó.
ifj. Éber Sándor a pasztell művésze. Témái a Duna, az ártéri erdők, morotvák és az öreg halászok már letűnő világát jelenítik meg. a csendes víztükör, az örök természet mozdulatlanságát sugározva.
Ifj. Éber Sándor évtizedeken keresztül ápolta, rendezte a család hagyatékát, felépítve az emlékház megjelenési formáját.1985-ben szülővárosának adományozta a gyűjteményt, megnyitva a nagyközönség előtt.

 

Az előzetes programban nem szerepelt, de az Anima meglepetés ajándéknak szánta az Ady Endre Városi Könyvtár és Információs Központ meglátogatását, aminek Publika csoportunk különösen örvendezett. Reménykedtünk, hogy benézhetünk a városi könyvtárba is és így is lett.

Az Ady Endre Városi Könyvtár 1948-ban még a bajai múzeum keretében kezdte működését, mint a város első nyilvános könyvtári szolgáltatója. Éveken át alakult, fejlődött, különböző épületekben kapott helyet. A nagy lehetőség 1982-ben adódott, amikor a volt Zsinagóga épületét felújították és átalakították és 1985-ben  sor kerülhetett a Könyvtár megnyitására.

A könyvtárban végzett munkálatokért a tervező Tornai Endre, Ybl-díjat kapott. 1993. december 1-jén a Zsinagóga mellett – a volt zsidó Hitközségi székházban, az egykori iskolában – a Gyermekkönyvtár hivatalos átadása volt.

A Zsinagóga. A mezőváros első zsinagógája 17621765 között épült Lázár Simon óbudai zsidó támogatásából. Ez a zsinagóga az 1806-os tűzvészben leégett. A második zsinagóga az 1840-es nagy bajai tűzvészben égett le. A ma látható épületet 18421845 között építette Frey Lajos tervei alapján Novák József bajai ácsmester. 1845. szeptember 26-án avatta fel a zsinagógát az aradi főrabbi Steinhardt Jakab. Baja városa 1974-ben vásárolta meg a Bajai Izraelita Hitközségtől. A zsinagóga átalakítását könyvtárrá 1982-ben Tornai Endre tervezte, aki ezért Ybl-díjat kapott.

A könyvtár jelenleg széleskörű modern szolgáltatásokat nyújt Baja lakosságának a belső terek szépsége növeli az elmélyülést az olvasásban, az információk megszerzésében.

Programunk következő stációja a Vojnich-kúria volt, ahol a Nagy István képtár kapott helyet.   A „ székely Van Gogh – ként emlegetett Nagy István festőművész a 20. század magyar képzőművészet kimagasló egyénisége. Csíkmindszenten született, tanulmányait Kolozsváron, Budapesten folytatta, majd ösztöndíjjal Münchenben, majd a párizsi Julian akadémián, 1902-ben itáliai  tanulmányok után tért haza, első kiállítása 1902-ben Csíkszeredában nyílt meg.

1902-1914 között majdnem másfél évtizedig visszavonultan élt, többnyire szülőfalujában. Közben bejárta szűkebb szülőföldjét, Csíkban és Gyergyóban festett. Míg pályája kezdetén főként portrékat készített, addig a természetben tett séták hatására a tájképek kerültek előtérbe.

1914-1918 között az első világháborúban, a galíciai és az olaszországi fronton szolgált, számos katonaportréja és harctéri jelenete készült ezekben az években. Katonaportréin már az expresszionizmus jegyei is felfedezhetőek

1930 után távozott Erdélyből, családjával előbb a jugoszláviai Sajkásszentivánon, majd betegsége miatt végleg Baján telepedett le, ahol barátságot kötött Tornyai János festővel. Pályájának utolsó szakaszában ismét kedvelt témáival foglalkozott, emlékezetből erdélyi ihletettségű alkotásokat készített, amelyeken még egyszer megelevenednek a Gyimesi- és Gyergyói havasok, a Gyilkos-tó, a Cohárd sziklái, az Oltárkő. Betegsége súlyosbodott, agyvérzés következtében elveszítette beszélőképességét, de erős akaraterejének köszönhetően tovább dolgozott. Ekkor festette meg utolsó önarcképét. Egy újabb agyvérzés következtében, 1937. február 13-án halt meg Baján.

Nagy István stílusának nem voltak előzményei sem az előtte alkotók, sem kortársai munkáiban. Festészete felöleli mind a tájképet, mind a portrét és csendéletet. Lírai hangulatú tájképeit a szülőföld csodálatos természete inspirálta. Általában kevés színt használt, de azokat mesterien alkalmazta. Jellegzetesek fekete-fehér szénrajzai, a szénnel feketített sötétzöldes és rőtvöröses festményei is.

Művei szétszóródtak, ma több mint 4000 művét tartják számon, ezek többsége három országban található meg (Románia, Szerbia és Magyarország), le                  bajai Nagy István Képtárban őriznek, amely 1985-ben nyílt meg.

             Ludmann Mihály képzőművész, művészettörténész, egyetemi tanár együtt utazott a csoportunkkal Bajára. Nagyszerű előadásban mutatta be a művész itt kiállított alkotásait.

Baján emlékszobrot állítottak tiszteletére, a Nagy István Képtár előtt álló szobor Varga Imre alkotása.

A természeti és művészi élmények után megéheztünk és ennek csillapítására elsétáltunk a Szigetre, ahol a Sobri Halászcsárdában a híres bajai halászlé várt bennünket. Nagyon finom volt.

A busz idejött értünk és bevitt Baja város főterére, a Szentháromság térre, ahol megcsodálhattuk az impozáns teret körbe vevő klasszicista épületeket.

Innen sétáltunk el a Sugovica partjára ,

        ahol a magasparton áll az 1930-as évektől Bagolyvárként közismert bauhaus épület, mely egykor Miskolczy Ferenc (1899-1994) festőművész, múzeumalapító, lokálpatrióta bajai honpolgár otthonaként szolgált. A festő még életében Baja városnak ajándékozta az ingatlant magángyűjteményének egy részével együtt azzal a kéréssel, hogy halála után emlékházként legyen látogatható.

A Bagolyvár megtekintése igazi kuriozum volt, a múlt század lakását- hálószobát, konyhát, stb. láthattuk és a huszadik század művészeti stílusainak helyi alkotásait. A ház ablakából a Sugovica csodás kanyargó vize tárul a szem elé, sajnos a rendkívül alacsony vízállás kicsit megszomorított bennünket. De a gyönyörű őszi színek, ekkor már elszállt a köd fölülünk, megvigasztaltak.

Útunk innen vissza Baja Főtérre vezetett- oda vissza 6 km. volt ez a kis séta, ahol a Képzőművészeti Látványtárat tekintettük meg.

 Türr István Múzeum

A bajai múzeum megszületése a két világháború között, a magyar múzeumügy talán legterméketlenebb időszakában szerencsés körülményekkel magyarázható. Baján a harmincas években olyan magángyűjtemények jöttek létre, melyek a XX. századi modern magyar képzőművészet mára már klasszikussá vált alkotóinak munkáit tartalmazzák. Mindebben jelentős szerepe volt Nagy István festőművésznek, aki néhány évvel halála előtt telepedett le a városban, valamint Oltványi (Artinger) Imrének, a műgyűjtőnek és művészeti írónak.

A bajai törvényhatósági bizottság 1936 októberében, a képtár létrehozásával egy időben határozatot hozott múzeum alapításáról is. Baján tehát egy kortárs képzőművészeti gyűjtemény hívta életre a múzeumot.

A képzőművészeti gyűjtemény a kortárs magyar képzőművészet jelentős alkotásait őrzi. A Képzőművészeti Látványtárban lévő alkotásokat Ludmann Mihály mutatta be.

Ezután volt egy kis időnk arra, hogy végig sétáljunk a múzeum néhány kiállító termén.  A Türr István Múzeum hatalmas gyűjteményekkel rendelkezik, részletes megtekintéséhez újabb nap kellett volna.

A volt Bács-Bodrog vármegye északi részének tájmúzeuma is, elsősorban e terület muzeális értékeit gyűjti, kutatja s mutatja be a látogatóknak. Észak-Bácskában a magyarok mellett több nemzetiség is él (bunyevácok, németek, sokacok), így a néprajzi gyűjtemény igen gazdag és sokszínű. Különösen jelentős, országosan, de nemzetközileg is a múzeum népi halászati gyűjteménye.
A történeti gyűjteményben elsősorban a város történetére vonatkozó tárgyak találhatók. A céhes anyag mellett egyedülállóan gazdag a festett lövésztábla gyűjtemény, mely közel 50 darabot számlál.

Remélhetőleg lesz még alkalmunk esetleg egy másik program részeként ezeket is megtekinteni.

A nap végén kissé elfáradva, de az élményekkel gazdagon tértünk haza, boldogan megpihenve a kényelmes buszban, három óra alatt Budapestre értünk.

A magam és a Publika csoport nevében köszönöm az Anima szervezőinek, útikalauzunknak a kitűnő szervezést, magyarázatokat, külön Ludmann Mihály úrnak tudásunk gyarapítását.

2021, november. Billédiné Ibolya
A  Honlapunk Galéria oldalán  több fotó is látható a bajai kirándulásról.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük