December 6. Mikulás

Ez a nap a Mikulás-ünnep, amit a gyerekek (és még a felnőttek is) annyira várnak. Ezen a napon, december 6-án Miklós névnapon emlékezünk meg  Szent Miklós püspökről, akinek kedvességéről és nagylelkűségéről szóló legendák, történetek nyomán alakult  népszokássá a gyermekek megajándékozása.

Gyermekkoromban a Mikulás-várás már Advent első napjaiban elkezdődött, megindultak a betlehemesek is, a falunkban több csapat is volt. A Mikulást nagy izgalommal és kicsit félve is vártuk, mert hát virgácsot is osztogatott. A cipőket fényesre kellett suvickolni, mert az ajándékok, mogyoró, dió, alma, mézeskalács szív abba kerültek bele, természetesen éjszaka, merthogy a Mikulás akkor járt, havas tájakon szánkón száguldott. Igy képzeltük. Persze megpróbáltuk kilesni, de igen hamar elaludtunk. Másnap reggel aztán rohanás az ablakhoz, nagy volt az öröm, ott voltak az ajándékok.

Szent Miklós püspök. Ki is volt ő valójában

Sok legenda szól róla, de Szent Miklós püspök nemcsak legenda, ő élő valóság volt.

Kr. u. 245 körül született a kis-ázsiai Patarában, gazdag szülőktől. Kisgyerekként árvaságra jutott, érsek nagybátyja felügyelete alatt egy kolostorban nőtt fel. Maga is a papi hivatást választotta. A legenda szerint Myra érsekének halálakor isteni sugallatra Myra városába indult. Ott eközben a legidősebb püspök látomásban parancsot kapott Istentől, hogy azt válasszák meg érseknek, aki a következő hajnalon legelsőként megy a templomba imádkozni. Ez az ember Miklós volt. Így került csodás körülmények között a myrai érseki székbe. Több mint fél évszázadon át vezette a város keresztényeit az akkor még igencsak pogány világban. Vagyonát a szegények és árvák megsegítésére fordította, így már életében szentként tisztelték. 342. december 6-án halt meg, ezért máig ezen a napon emlékezünk rá.

A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).

A legenda szerint lelkét angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel jár a mai gyerekekhez utódja, a Mikulás.

Szent Miklós emléke, az ajándékozás hagyománya máig megmaradt. Az ajándékozás öröme, az odafigyelés és a szeretet is „bekerül” a Mikulás csomagjába.

A 19. században az egyházi ünnepe kapcsán terjedt el, hogy a Mikulás a kitisztított, ablakba helyezett cipőkbe, piros csomagot tesz amelyet kis édességgel, déligyümölccsel, dióval tölt meg. A hagyományok szerint a jók kapják a finomságokat, akik rosszak voltak, azok virgácsot (összekötött vesszőket) kaptak.

 „Szent Miklósnak neve napján ígérjük jók leszünk,             

Vidám szívvel szeretetben ünnepelj velünk!

Kandikál az esti csillag az ég kapujából

Elindul a jó Mikulás, szép tündérországból.

Esti csillag, te szép csillag hintsd fényed útjára,

Rátaláljon minden gyermek kicsiny ablakára.”

                                                                          (ismeretlen)

Bár a Mikulás ünneplése elsősorban a polgárság körében terjedt el, az e napon való ajándékozásnak a magyar parasztság körében is voltak hagyományai. A pogány babonákat, a népi játékokat némileg átmentve, a diákok aprószentek napi püspökválasztásának szokásaival ötvözve alakult ki a hazai ún. Mikulás-járás, főleg a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén. E rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördög ijesztgette az utcán a kisgyermekeket, de a fonóházban a fiatalokat is. A színes, kavargó menet a tél örömeit köszöntő felvonulássá változott, a fiatalság találkozásának ünnepi alkalmává.

A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék („alakoskodás”) volt Miklós-napon, december 6-án

Szent Miklós Magyarországon nagy tiszteletnek örvendett, neve számos település nevében megjelenik: néhány, az ismertebbek közül:  Dánszentmiklós, Fertőszentmiklós, Kunszentmiklós, Mosonszentmiklós, Rábaszentmiklós, Szigetszentmiklós, Törökszentmiklós, néhányat Nagymagyarország területéről is idézzünk fel: Beregszentmiklós, Lajtaszentmiklós, Gyergyószentmiklós, Szamosszentmiklós,Krasznaszentmiklós,Székelyszentmiklós,Tisza-szentmiklós, Garamszentmiklós és így tovább még nagyon sok helység viseli nevét, Kecskemét városa  védőszentjének választotta.     A várostörténet szempontjából jelentős adat, hogy  már a 14. századi pecsétnyomóján Szent Miklós püspök volt látható, pásztorbotján kecskefő, a köriratán pedig Kecskemét város neve. Az 1930-as években a város díszzászlojának egyik oldalára ez az ábra került, a másik oldalra természetesen a város akkori címere.

A szentéletű püspök emlékét Harsányi Lajos papköltő, Szent Miklós című versével köszöntjük:                                

„Püspöksüvegben Istenek szolgált    De esten titkon elsuhant a háztól,
Sok görbe utca híg sarában gázolt
S megállt az elsötétült ablakoknál.
Három leánynak nászi pénzt vetett be,
Hogy meg ne rontsa ingatag szegénység.
S hogy éhesek a pékeket ne sértsék,
Cipókat csent a kormos tűzhelyekbe.

Azóta mindig jár kicsinyhez, nagyhoz,
Kitett cipőkbe cukrot, kis nyulat hoz,
A gyermek boldog, szinte égbe röppen.

Nehéz tarisznyát hord öles alakja.
Amit hozott, az ablakokba rakja,
Utána gyorsan – eltűnik a ködben.”

Örömteli Mikulásnapot kívánok.

Billédi Ibolya.

Köszönet a közreműködőknek Billédi Zsuzsannának és Kovács Szelinának (Szélikének), akik írással, rajzzal segítettek a Mikulás megemlékezés készítésében.