Egy régi december

December volt.  Rég volt.  Tél volt.  Igazi tél.  Hó volt.
Olyan szép

csillogó lepel, puha buckák.

Az ablaknál könyököltem, bámultam kifelé, ahol a szikrázóan fénylő hótakaró még este is világosságot varázsolt.
Nagyon szép volt. A szobában jó meleg, pattogott a fa, a cserépkályha duruzsolt, s
az ajtaján átszűrődő lángnyelvek fénye vörösen táncolt.
Izgatott voltam. Vártam, vártam. Besötétedett, csak a tűz fénye világított. Néma csend.

Mi lesz már? Hiszen ma ünnep van, Szenteste, szép fenyő, meglepetés.
Később mégis, a szárnyas ajtó mögött mintha óvatos neszezés hallatszana, apró léptek zaja, suttogás, az ajtó alatti kis résen átszűrődő árnyak suhanása.
Valami történik. Aztán csak a csönd.
Mégis, most már hallom a halkan, majd egyre hangosabban megszólaló
csengettyű hangját.
Lassan széttárultak az ajtószárnyak és megláttam a csodálatos feldíszített fenyőt
a sok gyertya libbenő fényével megvilágítva.
Tágra nyílt szemmel, óvatosan közelítettem felé.Hát megérkezett, itt van.

Karácsony van.

BAZS