Dr. Kovács Csilla: „Szók zsonganak, a dolgokat eltakarják.”

(Az olvasatlanság jelensége: a lelki munkakerülés és annak felülírása)

Egyfajta kultúra a címe annak a Babits versnek, amelyből az előadás címadó idézetét választottam.

„A fáradt, modern fajhoz tartozol és már nem is tudsz a dolgokra gondolni.” – indítja a verset Babits. Fárasztó és kimerítő egy olyan világban, ahol a piac törvénye és a mindenek feletti teljesítmény az úr, ahol a gazdasági versenyre és a technológiai fejlődésre nem, mint eszközre, hanem mint célra tekintenek.

Nem meglepő tehát, hogy sokan visszhangozzák magánéletükben is ezt a globális ideológiát és túlzottan belemerülnek munkájukba minden más tevékenység kárára. Az instrumentalista (közreműködő, hozzájáruló, eszközszerű) gondolkodás uralmát éljük, amely a mennyiségre és az azonnali haszonnyerésre teszi a hangsúlyt, távol tartva magát a képzeletbelitől és a meditatívtól, hátat fordítva mindannak, ami emberi az emberben.

Babits azt a jelenséget fogalmazza versbe, amikor a sok szó, a mindig mindenhova kijuttatott jelek mértéke és sokfélesége akadályává válik azok észrevételének, megértésének, befogadásának.

Az olvasatlanság jelensége tehát mélyebb problematikát hordoz a felszíni érdektelenség, érdeklődéshiány, hárítás tüneteinél. Valamit olvasatlanul hagyni, nem figyelembe venni, nem észre-venni, valamivel nem számolni, elvetni, azt jelenti, semmibe venni mások üzenetét. Értelmetlen tehát számukra az olvasnivaló, elhárítják, mint fölöslegest vagy terhet.” Ez csak mese” -mondják, vagy, „Mi hasznom abból, ha olvasok?”.

Sokan olvasatlanul költenek, vagy vesznek át pénzeket.

Nem vetik egybe tapasztalataikat a másokéival.

Pedig a mai kor információ – könyv, szórólap, weboldal, e-mail, sms tömkelegében, hogyan választjuk el az ocsút a búzától?

Olvasatlanul – a világ dolgaiban, hogyan találjuk meg a helyünket, hogyan tisztázódhatnak életfeladataink, hogyan értünk szót szűkebb és tágabb környezetünkkel, hogyan tanuljuk meg érzékelni a világ láthatatlan dolgait, lakóit?

Az intézkedések, előírások, váltakozó válogatások eredménytelennek és erőtlennek bizonyulnak az olvasatlanság olvasottsággá fordításához.

Ha értékrendünkbe és életvitelünkbe méltó helyére szeretnénk tenni az olvasást és célját az olvasottságot, néhány alapvetést érdemes megfontolni.

2. Az írás – olvasás emberi alkotás, igénye belénk van írva. Velünk született igény és létkérdés, hogy az emberek egymásnak jeleket, hírt adjanak és ezeket a jeleket, híreket felfogják, értelmezzék, hasznosítsák. Az ember emberré válásával, a beszéd kialakulásával egyidejű a közvetlen jelenléten túli egymásra utaltság, az eligazítás-eligazodás igénye, aminek a megvalósítására a közösség megegyezéses jelrendszert alkotott. Az olvasatlanul hagyás veszélyes létrontás.
3. Az igény velünk született, de a létrehozás, a megvalósítás nem. Azért munkálkodni kell, elsajátítani, gyakorolni. Az elsajátítás fáradságot, kínlódást, erőkifejtést és edződést kíván.

A gyermek lelki fejlődését a pszichológia a biológiai életszakaszokkal párosítja.  Az olvasás, mint befogadás, megértés, feldolgozás az u.n. orális szakaszhoz kapcsolódik. „Falja a könyveket”, „tudásszomj” Magát a befogadást, az elsajátítást interiorizációs (valamely norma ösztönössé válása) folyamatnak nevezik. Csak az táplálja az embert, amit befogadva a sajátjává alakít. És ahogy ez történik a fizikai szinten, ugyanolyan lelki munkára van szükség a lelki és szellemi élmények személyiségbe iktatásához.

A lelki munkára való képesség fejlesztésére a következő lelki munkafeladatok tanulása és elvégzése szükséges: a tudatosítás, a megkülönböztetés és az átalakítás.

A művészetek mellett a legtöbb tudomány már kiterjesztette szemléletmódját az okságin túl az analógiás összefüggések elismerésére. Az analógiás, a képi gondolkodás a pszichológiában, különösen a pszichoterápia gyakorlatában már régóta többé-kevésbé jelen van. A közgondolkodásban viszont még erősen a racionalizálás, az általánosítás, az izoláció jelensége működik, amely megnehezíti a kultúra befogadását.

Pedig a kultúrában benne van a szellemi, lelki munka.

Miért van szükség erre a lelki munkára? Mert a bennünk lévő belső tér beszűkülhet, elszürkülhet, kiüresedhet és kitágulhat, kiszínesedhet, ha tartalmakkal, élményekkel, tapasztalatokkal betöltődik, megtöltődik, feltöltődik. Minden beépült érték egyúttal energiát is ad az embernek az igényessé váláshoz önmaga gazdagítására. Amit megértünk, az informál, in-formál, belülről alakít. Ha megszólal bennünk az olvasott jel, az lehet térben és időben messziről hangzó, de az átadó távollétében is jelen van az olvasó jelenében és újraéled, aktualitást nyer, kérdésfeltevésre, követésre, továbbvitelre serkent. „Aki nem hiszi járjon utána” mondja a mese vége.

3. A közgondolkodás a művészetekkel – a zenével, a képpel, a szépirodalommal – a képekkel való munkát irracionálisnak tartja. A megtanult tudományt könnyebb „szentségként” kezelni és a gyakorlatot körbe építeni tudományos panelekkel.

A jelentésadás, vagyis a megismerés, gyakorlás, tapasztalatszerzés a szubjektív jelentésadásnak részben ellentéte, részben kiegészítője és egyúttal kölcsönösen egymást gazdagító, kiigazító motiváló erő. Amiről többet olvastunk, az személyesen fontosabb lesz, a belülről megélt élmények helyzetet, készséget teremtenek a tovább-olvasásra. Ez a törvényszerűség azonban különbözik a csupán külsődleges vagy mások által kinyilvánított érdekességtől, divattól. Ez az elvégzett lelki munka, a megfigyelés, a kifejtés, tudatosítás gyümölcse.

5. Miért létkérdés a helyes olvasás? Az ember számára mindaz, ami a természetben található, és minden, amit az ember alkot az olvasnivaló. Minden jeleket hordoz, üzenetet számunkra, s felszólít az értelem- és jelentéskeresésre. Az ember készítette jelek, az írás már a mások által felkutatott és megértett jelentéseket közvetítik. Az olvasás által az ember e tudás és tapasztalatok tárházát belső világába beépíti, amiből aztán az életben saját és mások hasznára fog gyümölcsöztetni. De a legjobb minőségű vetőmag se kel ki, ha a föld nincs felszántva, megöntözve, befogadó képessé téve. S itt a nevelés létfeladata.
6. Nem elég megtanulni a jelek olvasásának tudományát, mert a jelentésadás különböző szintjeinek működtetéséhez más-más fajta motivációt kell mozgósítani. Több megkülönböztetés lehetséges e szintek tekintetében, de úgy tűnik az első helyre a szubjektív jelentésadást kell helyeznünk, mint az átélt élmények összességének meghatározó erejét a vonzódások és elutasítások spontán megnyilatkozásában az új és még nem ismert dolgok, személyek, események iránt. Az idegenből ismertté válást és a változtatást – lelki munka, lelki műveletek, tanulás, mások ráhatása, a lelki tartományok mindegyikének működtetése teszi lehetővé. Csak néhány példa az odafordulást segítő, illetve hátráltató lehetőségekből:

Az intellektuális tartományban: megért, felfog, belát, rávilágít, felismer, megtanul, elrendez, összevet…. Ellenhatású: eltitkol, összezavar, elkapkod, eltéveszt, megtéveszt..

Az érzelmi tartományban: átél, beleél, átérez, megérez, együtt érez, elvisel, eltűri a szenvedést, ellenhatású: kicsúfol, elszürkít, bagatellizál, elijeszt, megszégyenít, zsarol…

Az energetikai tartományban: odafigyel, ráirányul, belefog, biztat, megfigyel, rááldoz, áldozatot hoz, segít, lelkesít, ellenhatású: lelomboz, kedvét szegi, lekicsinyel, elterel, megsemmisít, hibáztat

Az autonómiai tartományban: elhatároz, meghatároz. Igenel, ráhat, megold, eldönt, túllép, célul tűz ki,  elidőz, időt szán rá…. ellenhatású: ráerőltet, megköt, előír, tilt, elhatárol, meggátol, lebeszél stb.

7. Az eredményesség érdekében  támaszkodnunk  kell az emlékezetre és a figyelemre, mint sokszor háttérben kezelt segédfunkciókra, holott, mivel ezek segédfunkciók, a leginkább fejleszthetők. E funkciók működtetésével az intellektuálisan kevésbé tehetséges emberek is gazdag, színes belső világra és biztonságos tudásanyagra tehetnek szert, hogy később önmagukra találva értékes emberekké váljanak. Az igazi írást, könyvet, verset, üzenetet többször kell elolvasnunk, a verseket pontosan tudnunk, hogy a bennük rejlő nekünk szóló tudást megértsük, életünkbe beiktassuk.
8. Fontos az eligazítás, a kiigazítás: hogy a jelenségvilágból kiemelhessük a lényeget, hogy a valóság képét magunkban megalkossuk.

Régi korok hajósai a Sarkcsillaghoz igazították magukat. A mai kor a változásokhoz szeretné igazítani magát. De a változások sokfélesége lassan követhetetlen, és ezért irányíthatatlanná tesz. Ha nincs más vezércsillagunk, hányódhatunk saját örvényeinken és a környezet hullámain, relációink változhatnak, magunkat mégis meg kell tartanunk a sorsalakítás és önkormányzás útján.

8. A lelki örökségvédelem személyes teendő: megbecsülni és felismerni az ősök nekünk hagyományozott üzeneteit, azokat befogadni, kiválogatni, összerakni, „bemagolni”, hogy aztán új élet teremjen bennünk is, tovább-adományozhatóan a jövő emberének.

 Felhasznált irodalom:

Szőnyi Magda: Az eltűnt és megtalált idő nyomában. Relaxációs és szimbólumterápiás előadások. Tisztelgő kötet Szőnyi Magda nyolcvanadik születésnapjára. Főszerk.: Hegyi Johanna.  Kolozsvár, 2020.