In memoriam Kovács Dezső

 

In Memoriam Kovács Dezső

Ötven éve ismerkedtem meg Dezsővel, de mintha most lett volna.

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1972-ben újult meg, és  keretében létrejött a Műszaki Könyvtáros Szekció is . Dezső a szekció alapító tagjai között munkálkodott és én is bekapcsolódtam a szekció munkájába. Az MKE ebben az évben elnökséget is választott, Dezső lett a főtitkár.

Hamarosan egyre több közös feladatunk volt, nemcsak az egyesületben, hanem az intézményeink közötti kapcsolatban is- Dezső az ÉTK-ban én az Agroinformban dolgoztam. Az építkezés, újjáteremtés időszaka volt az egyesületben is.

A kapcsolatunk igazán akkor fűződött szorosabbra, amikor 1982-ben a Magyar Könyvtárosok Egyesülete megválasztott elnöknek, Dezső már a negyedik ciklusban továbbra is a főtitkári feladatokra kapott megbízást. Nagyon sok feladat hárult ránk, az egyesület egyre gyarapodott, újabb szekciók jöttek létre, a tagság létszáma növekedett. Különösen megszaporodtak a külföldi szakmai kapcsolatok, egyre több szakmai egyesülettel kötöttünk együttműködési megállapodást. A hazai rendezvényeink is egyre több részt vevővel zajlottak és ez bizony sok energiát igényelt.

Dezső a rendezvények szervezésében sokat vállalt és sokat bírt. Természetesen ezek a munkák nemcsak a sok tennivalót, szervezést jelentették, hanem a konfliktusok özönét is. Sok kívánságot, elképzelést, akaratot kellett összhangba hozni. Dezsőnek istenáldotta természete volt, könnyen le tudta csillapítani az ellentéteket, megtalálni a megoldást, hogy mindenki elégedett legyen. Nagyon jó kapcsolatot tudott tartani a külföldi kollégákkal is, nemcsak a hazaiak kedvelték.  Sok külföldi kollégát fogadtunk a vándorgyűléseken és Dezső nagyszerűen tudott foglalkozni a vendégekkel is.

Sok nagyszabású munkát végeztünk ebben az időszakban az Egyesület szakmai fejlődésének érdekében. Kettőnk között természetesen voltak egy-egy kérdésben eltérő vélemények, de soha nem kibékíthetetlenül, mindig meg tudtunk egyezni, harag soha nem volt közöttünk.

Azután sem szakadt meg a kapcsolat, amikor Dezső 1984-ben már nem vállalta tovább a főtitkári feladatot. Továbbra is jóbarátokként tartottuk a kapcsolatot. Akkor, amikor már más tevékenységgel voltunk elfoglalva mind a ketten, több közös munkában együttműködtünk.

Három éve, amikor a Publika Magyar Könyvtári Körnek kerekasztal-beszélgetést szerveztem meghívtam Dezsőt is. Ott köszöntöttük őt, a nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Meglepett és meghatott volt.  Igy emlékezem rá.

Isten veled Dezső !

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük