Búcsúzom.

Dr. Mikóczi Júliáról írom a búcsúzó szavakat.

Jucival hetven évvel ezelőtt fejeztük be az egyetemi tanulmányainkat és együtt kezdtük a gyakorlati életet egy állami gazdaságban a déli határszélen. Nehéz idők jártak felettünk, keményen kellett dolgozni, a dicséreteket nemigen osztották. Én már asszonyként több segítségre számíthattam, férjemmel a gazdaságban együtt dolgoztunk, Juci egyedül küzdött a nehéz feladatokkal, de megbirkózott velük. Amiben lehetett támogattuk egymást, haladtunk előre, ahogy lehetett. Mi öt év múlva ott hagytuk a gazdaságot és szülőfalumhoz közelebb találtunk munkahelyet. Jucinak is hamarosan sikerült a falujabeli termelőszövetkezetnél vezető állást kapnia. Ez nagy öröm volt a számára, mert szülei már idős emberek voltak és odaköltözve a szülői házba a segítségükre is lehetett. Munkáját nagyszerűen végezte és egyéni ambícióit is sikerült kielégitenie, doktori értekezését az Agrártudományi Egyetemen védte meg.

Földrajzilag távol éltünk egymástól, de kapcsolatunk folyamatos volt, sőt még intenzívebb lett nyugdíjas korunkban, A Publika Magyar Könyvtári Körnek Juci is tagja lett és szíves örömest jött a társasággal a találkozókra, utazásokra. Sok jóbarátra talált és ő is segített mindenkinek mindenben, amiben tudott.

Magam és a társaság nevében is írom: Jucika nyugodj békében, megőrizlek a szívemben. Ibolya