Majk

Kicsit remeték, kicsit bányászok lehettünk

 

Már megint remek kirándulást szervezett a Publika Magyar Könyvtári Kör szeptember 10-ére, köszönhetően Fátrai Mártinak, aki a József Attila Megyei és Városi Könyvtár nyugállományú könyvtárosa, oroszlányi lakos, bányászdinasztia sarja, az Oroszlány Barátainak Köre elnöke.

Egy szép őszi napon Majkra vitt az autóbusz, majd két hangulatos horgásztavacska között elsétálva jutottunk el az Eszterházyak egykori vízimalmához. Juhász Attila fotóművész vásárolta meg a romokban álló malmot és újította fel a molnárházzal együtt, hogy lakja a családjával, és természetesen a műterme is itt van. Gyönyörűen rendbe hozta, jó ízléssel berendezte a malmot, körülötte pedig nagy buja kert van sok-sok bokorral, fával, virággal. A parkszerű kerten fut át sietősen a vidám patak, amely egykor a malmot hajtotta.

 

Az Eszterházyak egykori vízimalma

A Celli Szűz Mária-kápolna

Az út kanyarulatában, lépcsősor tetején áll a hegyoldalban a Celli Szűz Mária- kápolna. 1746-57-ben épült Franz Anton Pilgram tervei szerint a vándorok részére. Miután a bánya bezárt magányosan omladozott, de most felújítva, frissen felszentelve várja a hozzá felkaptatókat.

Innen aztán továbbsétáltunk a Kamalduli Remeteségbe. Az olasz eredetű kamalduli rend a XI. században született Szt. Romuald követőiből jött létre, és a XVII. században megjelentek Magyarországon is. A szerzetesek fehér habitust viselnek, le van borotválva a fejük teteje, hosszú szakállat viselnek, és mikor belépnek a rendbe, némasági fogadalmat tesznek. Csak karácsonykor és húsvétkor beszélhetnek három- három napon át – mondta a kedves fiatal idegenvezető. Minden szerzetes külön házban él, imádkoznak, dolgoznak, nem érintkezhetnek egymással.

Gróf Eszterházy József alapította a remeteséget a birtokán, az építkezést pedig főpapok és magánszemélyek is támogatták, a házacskák homlokzatán láthatjuk a címereiket. Franz Anton Pilgram tervei szerint 1734-61 között épült meg tizenkét, egyenként 80  m2-es ház, ezek hálókamrából, kápolnából, műhelyből  és      fáskamrából

 

álltak. A templom és a főépület, a kastély 1770-re lett készen. Itt volt a refektórium (ebédlőterem), a könyvtár és az első emeleten lakosztály a kegyúrnak.

 

 

 

A templomból csak ennyi maradt

A szerzetesi házak egyike

 

II. József 1782-ben feloszlatta a rendet, és Magyarországra már nem  jöttek vissza a kamalduliak. Egy működő lengyelországi kolostor fotóiból látható kiállítás Majkon, a képeket nemzetközi fotóművészek készítettek.

 

Szt. Romuald a házi oltáron

Refektórium

A XIX. század első felében posztógyár működött a fő épületben, majd vadászkastélynak használta az Eszterházy-család. A kastély felújítása mostanra fejeződött be, restaurálták szépséges freskóit. A refektórium legnagyobb freskója az utolsó vacsorát ábrázolja, az egyik tanítvány pedig egy kamalduli szerzetes, aki a kezével kettőt és hármat mutat, utalva arra, hogy mikor is szabad megszólalni. Különböző múzeumok bútoradományaiból a lakosztályokat is sikerült berendezni. Most

 

azon dolgoznak, hogy legyen pénz a szerzetesi házak rendbetételére. Egyetlen ház maradt, amelyben még be tudják mutatni a szerzetesek életét.

 

A múzeum bejárata

Diszpécserközpont

Egy szép erdei sétával lehet megközelíteni az egykori Oroszlányi Szénbányák Vállalat majki bányáját, amely ma Oroszlányi Bányászati Kiállítás néven a soproni székhelyű Központi Bányász Múzeum filiáléjaként funkcionál. Lelkes vezetőnk, Lendvai Róbert napokig is szóval tudott volna tartani minket. Megtudtuk, hogy a majki bánya 2000-ig barnaszenet termelt. Először a főépületben megnéztük az irodákat, többek között a bányamesteri és a felügyeleti irodát, a diszpécserközpontot, ez kicsit emlékeztetett az atomreaktoréra. Jártunk a felolvasóban, a lámpakamrában láttuk a szocialista brigádok, a szakszervezet, valamint a bányászkórus és zenekar nyomait, emlékeit, megnéztük az ásványgyűjteményt, a bányászok felszerelését, a mentőfelszereléseket is, valamint a létszámellenőrző rendszer rejtelmeibe is betekintést nyertünk. Ezután nekiindultunk, hogy végiglátogassuk a napi munka színhelyeit. Óriási vágathajtógépek állnak az udvaron, amelyek készítik a vágatot. Aztán lementünk a föld alá is, láttunk szénfalat, csillét, bányagépeket, csuda izgalmas és jó sötét volt, bukdácsoltunk a kövek, a sínek között, nagyon élveztük. Ezután átmentünk az aknaházba, volt ott csillefelvonó, kirakó, személy- és teherszállító kas, ami egy jó gyors lift szerepét tölti be.

 

A vizek helyi kínálata

Téli életkép a dioráma címe

 

Utolsó programunk Csákváron a Geszner-ház megtekintése volt, amely egykor vízimalom volt, az Esterházy-család ennek alapjaira építtette a házat nyári pihenőlaknak, és a svájci-német költőről nevezte el. Az alagsorban a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány 2000-ben rendezte be a Természettudományi  Kiállítást, amely a Vértes élővilágát mutatja be.

Az alapítvány elnöke, Viszló Levente várt minket, és szólt a természetről, a biodiverzitásról, a kiállított diorámák kapcsán. Viszló Levente olyan sodró lendülettel, olyan magával ragadóan tud beszélni, hogy mindnyájan vele szárnyaltunk, nagyon- nagyon élveztük az előadását. Megtudtuk, hogy az épületben bemutatóközpont, kutatóház és oktatóközpont is működik, és időről-időre diákcsoportoknak is, valamint a helybéli lakosságnak is szerveznek előadásokat, amelyekre megtelik a terem. Ez a nap méltó megkoronázása volt.

Márti! Ibolya! Nagyon köszönjük ezt az igen kiválóan megszervezett, gazdag programot és a kellemes környezetben, jó társaságban elköltött finom ebédet.

 

Benczekovits Beatrix