Máramaros

Erdélyben harmadszor a Publikával

 

Mindjárt pontosítással kell kezdenem, hiszen ez a 2015. május 6-10. közötti kirándulás csak az én harmadik utam a Publika Magyar Könyvtári Körrel, meg aztán az Erdély sem egészen így van, Máramaros, Szilágyság, Mezőség, Kalotaszeg és Partium vidékein fordultunk meg.

Szép szerda reggelen indultunk Pestről, majd Debrecen érintésével – ahol három kolléganő csatlakozott a csoporthoz – 11 órakor léptük át Nyírábránynál a román határt, ahol akkor már dél volt. Erdély lakossága ma nyolc és fél millió – tudtuk meg vezetőnktől, a polihisztor Gyuritól –, ebből több mint 6 millió román, 1,3 millió magyar, a többi szász, bolgár, sváb, zsidó, lengyel, horvát, szerb, cseh, ruszin, ukrán, cigány stb., összesen tizenhat nemzetiség él ezen a gyönyörű vidéken.

Hipp-hopp Érsemjénben találtuk magunkat, itt született Fráter György unokája Kazinczy Ferenc (1759 – 1831) a nyelvújító, a szabadkőműves, a Martinovits-féle összeesküvés résztvevője, aki hét és fél évig raboskodott Budán, Brünnben, Kufsteinben, Munkácson. Itt szolgált a rokon Fráter Lóránd (1872– 1930) nótáskapitány, a volt magyar királyi 9. honvéd huszárezred főhadnagya, majd századosa, a népszerű zene- és dalköltő, a kiváló hegedűs és énekes – olvasható a márványtáblán a múzeumban, amelyet hálás megemlékezésként állított az utókor. A múzeum harmadik, legfiatalabb főszereplője Csiha Kálmán református püspök, aki a II. világháború után a máramarosszigeti börtönben raboskodott, láthattuk is később egykori celláját.

 

       
  Szövegdoboz:    Szövegdoboz:

 

 

Kazinczy Ferenc szobra Érsemjénben

A nagykárolyi Károlyi kastély

Károli Gáspár (1529 – 1591) bibliafordító és Kaffka Margit (1880 – 1918) írónő szülővárosa, Nagykároly következett ezután. Persze azt sem szabad szó nélkül hagyni, hogy 1846. szeptember 8-án a volt Szarvas-fogadó épületében tartott megyebálon ismerte meg Petőfi Sándor Szendrey Júliát. Az 1482- ben épített kastély (akkor még vár) volt az elsődleges célpontunk, amely egy gyönyörű parkban, dendrológiai kertben áll (a dendrológia a fás szárú növények tudománya). Utolsó átépíttetője 1894-ben gróf Károlyi Pista volt – a márványtábla tanúsága szerint –, ekkor kapta mai romantikus lovagvár formáját. Az elmúlt években csodaszépen megújult. Károlyi Sándor (1669 – 1743) – az egyik átépíttető – mellszobra ősfák gyűrűjében büszkén tekint kastélyára.

Érmindszent volt a következő célpontunk. Ady még a kis házban született 1877-ben Ady Lőrinc paraszti birtokos és Pásztor Mária református tiszteletesek leszármazottja gyermekekét. Apja sokszor emlegette ősi nemességét, urat akart nevelni Endréből és Lajos öccséből, aki a pedagóguspályát választotta. Endre a nagykárolyi piarista gimnáziumban már diáklapot szerkesztett, a zilahi református

 

kollégiumhoz pedig első önképzőköri sikerei köthetők. Ady fiatalon nem szerette az itteni provincializmust, ez a grófi szérű világa volt számára. A városba vágyott, Nagyváradon, Budapesten érezte jól magát, ahol a rohamos fejlődés jeleit látta: az iparosítást, az urbanizációt. Elkeseredetten lázadt a szegénység ellen. Költőtársai – Octavian Goga, Miroslav Krleža – sorstársat, tanítómestert láttak benne, de Franz Kafka és Rainer Maria Rilke is érdeklődött iránta. Élete utolsó évtizedében lelkileg visszakanyarodott a szülőföldjéhez. 1953-ban tűz pusztított a házban. 1954-től Popp Aurél festőművész szorgalmazta az épület felújítását, illetve múzeum kialakítását, végül 1957-ben nyílt meg az emlékház, amelyet 1977-ben, a 100. évforduló alkalmából restauráltak, és ekkor állították fel az udvarban a Fekete József szobrászművész alkotta Ady mellszobrot. 1957-ben Ady Endrére, magyarul Adyfalvára  változtatták a falu nevét.

Repceföldek mellett vezetett tovább az út, ennek kapcsán pedig megtudtuk Gyuritól, hogy a  földek gazdái némi kis pénzzel érdekeltté teszik a méhészeket, hozzák el kaptárjaikat, hogy a méhek beporozzák a növényt, ezzel is növelendő a terméshozamot. Persze mi is jól járunk, mert ha már ott vannak, a méhecskék össze is gyűjtik a virágport, amiből olyan mézet tudnak készíteni, amely a legkevésbé savasítja a szervezetünket.

 

       
  Szövegdoboz:    Szövegdoboz:

 

 

Az érmindszenti Ady-ház

Pogány Gábor szobra az ifjú házasokról a koltói kastélyparkban

Szatmárnémetin sajnos nem volt bekalkulálva a programba megállás, így csak köröztünk egyet a főtéren az autóbusszal. Itt áll a püspöki székesegyház, amely klasszicizáló barokk stílusú, 1797-ben szentelték fel, átellenben pedig a volt Vécsey-ház, amelyben 1711. május 1-jén aláírták a szatmári békét.

Aztán egyszer csak feltűntek a távolban a havasok, átvágtunk Nagybányán és megérkeztünk Koltóra, ahol magánházakban laktunk három napig. Finom vacsorákat és ízletes reggeliket kaptunk egy nagyon kedves családnál, ahol éppen belecsöppentünk a kicsi lány, Boglárka tizedik szülinapjába. Ez az aranyos, jól tanuló kislány lovat is, biciklit is kapott élete első kerek évfordulójára.

Másnap reggel gróf Teleki Sándor (Blanka lányának Buba volt a beceneve) 1740-60 között épült vadászkastélyánál kezdtünk. Ebben a kastélyban töltötték mézesheteiket 1847-ben Petőfiék, sőt még keresztszülőknek is felkérték őket. Láttuk amottan a bérci tetőt, amely ihlette a Szeptember végént. Egyébként 29 vers (vagy 24 vagy 28; három forrás, három szám!) született a mézeshetek alatt, legtöbbjük a kertben, a somfa alatti kőasztalnál. A somfa 1997-ben sajnos kidőlt, de egy magról szaporított fiatal fát ültettek a helyére. A kidőlt fából vittek fel az erkélyre, a szemünkkel megsimogathatjuk. A kastélyban kiállítás van. Júlia hímzőasztalkája a Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltából díszeleg itt. A Teleki emlékszobában kiállított dokumentumok a budai várból valók, a Hadtörténeti Múzeum ajándékaként kerültek ide. Jókai többször is vendégeskedett a kastélyban, többek között festményeit láthatjuk  kiállítva.

 

A Kufsteinben raboskodott Teleki Blanka (Teleki Sándor nagynénje) emlékei találhatók egy másik szobában. A parkban látható Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobra, Pogány Gábor Benő alkotása 1997- ből, gróf Teleki Sándor és Liszt Ferenc mellszobra Dinyés László alkotása 2009-ből, illetve 2011-ből, valamint Bem apó mellszobra, amely Deák Árpád alkotása 2014-ből. A kastély mellett áll az egykori cselédház, ma a koltói lurkók általános iskolája. Ennek apropóján tudtam meg – nem kis döbbenettel –, hogy az általános iskolát gimnáziumnak, a gimnáziumot líceumnak mondják errefelé.

A Zazár-partján, festői hegyek ölelésében elterülő Nagybányán folytattuk napunkat. 1896-ban felkérte a város vezetősége a máramarosszigeti örmény származású Hollósy Simon (1857-1918) festőművészt, hogy vezessen nyári festőtábort. A magyar polgármester az érkező festőknek ellátást, szállást és a határtól vonatjegyet ígért, cserébe csak egy-két képet kért a város részére. Hollósy társakat is választott maga mellé: Ferenczy Károlyt, Iványi Grünwald Bélát, Réti Istvánt, Thorma Jánost. A művésztelep, illetve a szabadiskola 1927-ig működött, majd létrejött a nagybányai festőiskola Börtsök Samu, Krizsán János és Mikola András vezetésével. A mai képtár épületének földszintjén 1770-ben sóhivatal volt, emeletén 1900 előtt egy román jegyző lakott. Ma zömmel az úgynevezett nagybányai  festők képeit láthatjuk itt, de persze vannak egyéb alkotások is, többek között gyönyörű bécsi kályhák. Nagybánya csillogó kristálya (hogy stílusos legyek) a Bányavirág vagy Ásványtani Múzeum. Hűl a magma, zsugorodik, ezért reped, a repedésekbe pedig befolynak az alacsonyabb hőfokon szilárduló vegyi anyagok, pl. vas, ólom, stibium, kalcium, magnézium stb. Gázbuborékok is keletkezhetnek, ezekben fészek vagy kagyló formájú alakzatok jönnek létre. A résekben vagy fészkekben  kristályosodnak  ki azután ezek a magas hőfokon megolvadt ásványi anyagok. És hogy milyen csodák jönnek így létre? Nézzük meg egy ékszerbolt kirakatát! Ott látjuk őket mesterien megcsiszolva, aranyba, ezüstbe foglalva például gyűrűként vagy felfűzve nyakéknek, karkötőnek; ja és a fülbevalókról se feledkezzünk meg! Már csak egy jól megtömött pénztárcára vagy egy vastag bankkártyára van szükségünk, és kedvünkre válogathatunk…


Ha nehezen is, de szakadjunk el ezektől a gyönyörűségektől, és induljunk új utakra – Lucifer helyett persze Gyurival, hogy idecitáljam az Ember tragédiáját, már csak azért is, mert Madách felesége Fráter Erzsébet volt, és most jártunk a Fráter-birtokon Érsemjénben.

 

Misztótfalusi Kis Miklós Emlékháza                                    Egy szép kalcit az Ásványmúzeumból

Misztótfalvára gyönyörű napsütésben érkeztünk. A Kós Károly tervezte parókia és a református templom mellett áll Misztótfalusi Kis Miklós (1650 – 1702) emlékháza, előtte a nyomdász vadonatúj – két héttel korábban felavatott – mellszobra, amely Deák Árpád szobrászművész alkotása. Az eszes fiatalember, Kis Miklós, a falusi pap intenciója szerint tanult teológia helyett nyomdászatot. Mivel a Bibliában helyesírási és egyéb kisebb javításokat végzett, azzal vádolták, hogy annak a szövegét meghamisította. Apologia Bibliorum című műve miatt a zsinat elé idézték, és műve visszavonására kényszerítették. Ki vannak állítva általa kreált különböző betűtípusok, köztük grúz és örmény is.

 

Dióshalom (Şudeşti) következett, ahol a faluban egy gyönyörű, az UNESCO világörökségi listájára felvett görög katolikus fatemplom áll szépen rendbe hozva. 1721-ben épült hegyi tölgyfából, gyönyörű fiatornyos tornya 54 m magas. (Érdekes, a tölgyfát Erdélyben cserefának hívják.) A négy fiatorony a négy apostolt, a nagy torony Krisztust jelképezi. A torony tetején félhold is van a kereszt alatt, a krimi tatárok ugyanis 1717-ben jártak erre utoljára. A barokk stílusú templom belseje nincs vakolva, csak festve, három művész alkotásai láthatók itt, a legismertebb közülük Lacfalvi Stefan. Ikonosztáza is fából van. Szabott rendje van, kiket lehet ábrázolni az ikonosztázon, a szentélyfalon. Balra a szellemi irányítónak, jobbra a templom védőszentjének (itt Mihály és Gábriel arkangyal), középen a Szűz Mária  és Jézus ábrázolását láthatjuk. Az ikonosztáz felett Krisztus életéből vett jeleneteket, a négy apostolt és ótestamentumi prófétákat festettek meg. A karzatra egyetlen fából faragott lépcső vezet. A szőttesek a tájegységnek megfelelő piros-fehér-fekete színnel készültek, cserge szőnyegek és padtakarók fedik az egész templomot, nagyon szépek.

Ezen a vidéken közel vagyunk Moldovához, Gyuri mesélni kezdett, mikor már mind kint voltunk  a templom előtt. A legenda szerint Bogdán vajda csillagos homlokú bölényt üldözött a kíséretével. Ahol végül sikerült elejtenie a vadat, kies tájat talált, ezért úgy gondolta, ott jó lesz letelepedni. Ő lett az első fejedelem. Ez a történet a XIV-XV. század fordulóján játszódott, és ők valahoknak hívták magukat. Moldova címerében ma is bölényfej van, emlékezve Bogdán vajdára.

Az első napi kánikula kirándulóidőre szelídült, sőt kis esőkbe is bele-belefutottunk. Aztán másnaptól újra visszajött a felhőtlen, napos meleg.

 

       
  Szövegdoboz:    Szövegdoboz:

 

 

A dióshalmi fatemplom

Szűz Mária oltárkép bányászokkal

A visszafelé úton megálltunk Felsőbánya hatalmas katolikus templománál. Gyuri szerint neobarokk, az Erdély útikönyv neorománnak mondja, szerintem viszont a dór oszlopos főbejáratával inkább klasszicizáló. A nagyon szimpatikus plébános szívesen mesélt, látva érdeklődésünket. A Nagyboldogasszony-templom 1848-58 között épült, főoltárának képe Ausztriából került ide. Egyik Mária- oltárának képe 150 éves, és bányászok térdelnek a Szűzanya előtt. Másik Mária-oltárán a Szűzanya ásványokból készült fal előtt áll. A plébános nagyon fájlalta, hogy bezárták a bányát itt is, mert így a sok munka nélkül maradt hívő külföldre vándorolt munkát keresni és itt maradt a kongó templomban.

A harmadik reggelen Máramaros felé vettük az irányt. Út közben Mogosa üdülőtelepe felé  érdekes, fából faragott („totem”)oszlop áll az útkanyarban egy kis vízesés közelében. Vida Géza tanítványai faragták, és a máramarosi mondák különös állatait találjuk rajta. Egy közeli magánház kertjében áll az oszlop párja.

 

Míg a Gutin-hágóhoz araszoltunk fel a szép szerpentinen Gyuri arról mesélt, milyen állatok élnek az itteni erdőkben. Legfelül zerge, mormota, havasi pacsirta, vörös- és szürkebegy, holló, vízi rigó;  lejjebb szarvas, őz, medve, hiúz, róka, borz, nyest, nyuszt, mókus, három pelefajta, cickány, egér, egerészölyv, szirti sas, vércse, szarka, mátyásmadár, uráli bagoly, varjú, fajdkakas, pintyek, sármány, füzike, fakúsz, nyaktekercs, fakopáncs, köllő; még alacsonyabban szürke gém, fekete gólya. Aztán sorra vette a fákat. Lent lombhullatók: bükk, gyertyán, szil, juhar, feljebb tölgy, még feljebb tizennégy fajta tűlevelű, ezek közül ötöt betelepítettek. Még feljebb egy fűz is csatlakozik a tűlevelűekhez. Sorra vette ezután a gombákat is, de itt – az ehetők és a mérgezők útvesztőjében – elvesztettem a fonalat. Közben felértünk a hágóra, ahonnan jól látni a Máramarosi havasok hófödte csúcsait. Arra, kicsit túl van a Vereckei-hágó – mutatta Gyuri –, és a lelki szemeim előtt megjelent 2006 májusa, amikor korántsem volt ilyen szép napsütés. A nyálkás úton kaptattunk fel a Vereckei-hágóhoz, ahol hucul pásztor szobra állta utunkat, majd megpillantottuk Matl Péter emlékművének torzóját…

Az út mentén megjelentek a szebbnél szebb faragott máramarosi kapuk, amelyek hasonlítanak a székely kapukra, de a tetejük lehet szélesebb, véd az esőtől, a naptól, és még pad is lehet rajtuk egy kis traccsparti lehetőségét kínálva.

 

       
  Szövegdoboz:    Szövegdoboz:

 

 

Vida Géza tanítványai faragták az oszlopot

A bejáratnál az Úr, Ádám, Éva, illetve Szt. Péter és Szt. Pál

Egyszer csak megérkeztünk a Mára folyó partján elterülő Deszére (Deseşti), ahol egy másik, az UNESCO világörökségi listáján szereplő görög katolikus fatemplom van. Ikon csak pár darab van, azok  is inkább a falra vannak festve. Minden négyzetmilliméterét kifestették, a képek naivak. Fantasztikus! Itt végre lehetett fotójegyet kapni, nem kellett lopva fotózni. A kendők és a szőnyegek színesek. A templom védőszentje Szt. Paraszkiva, talán Piroska, mondta Gyuri. Az ikonosztáz felett a Teremtő. A pronauszban, az előcsarnokban jobbra a pokol van felfestve sok kis ördöggel, asszonyokkal, törökökkel, tatárokkal, zsidókkal, egyszóval a bűnösökkel. Sajnos a kép vége nem látható, mert az ajtó rá van nyitva. Óriási élmény volt.

Máramarossziget következett ezután, ami azért sziget, mert a hegyek tengerében fekszik. Furcsa módon a város szívébe építettek 1897-ben börtönt köztörvényes bűnözők számára, de a II. világháború után politikai elítéltek töltötték itt büntetésüket. Majd 200 fogoly közül öt év alatt 53 ember már soha nem szabadulhatott ki innen. 1996-ban nyílt meg az első kiállítás a Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeumában, az átépítés azonban csak 2000-ben fejeződött be. Magamtól soha nem jutott volna eszembe, hogy megnézzek egy börtönt. Meglehetősen lehangoló volt, de végül is nem bántam meg. A „szabadulás” után a főtéren sétáltunk egyet, és jutalomfalatka-gyanánt egy közeli román falu népviseletébe  öltözött  kis  csoportba  botlottunk.  Óvodások  voltak  az  óvónőjükkel,  talán   rajzverseny díjkiosztójáról tartottak hazafelé, és nagyon édesek, szépek voltak. Láttuk Leövey Klára iskoláját és Hollósy Simon szülőházát.

 

A Tisza mellett haladtunk tovább, el az Iza torkolata mellett – és a túlpart már Ukrajna.  Nemsokára megálltunk Szaploncán a vidám temető bejáratánál. Egy helyi asztalos kitalálta, hogy az elhunytak életére vagy halálára jellemző momentummal fogja díszíteni a fejfát, szépen ki is festi és rigmust is költ hozzá. Azért vidám temető, mert a fejfákon mosolygós emberek vannak ábrázolva, és azért is, mert aki a sírok között járkál, annak is mosoly bujkál a szája sarkán. Nagyon szépen rendben tartott kis temető, a temploma épp most újul meg. Találtunk egy nagyon vicces sírt: az ördög bilincsbe vert egy fiatalembert, aki egy kocsmaasztalnál ivott és cigarettázott. A feliratokat sajnos nem értettük, mert románok. A temető szintén rajta van az UNESCO világörökségi listáján.

A Huta-hágón túl megálltunk megnézni egy még működő kőbányát, és Gyuri remek előadást rögtönzött a vulkánikus eredetű bazaltkővel és annak bányászatával kapcsolatban.


Vámfalu egyetlen fazekasa, Istvánffy Géza

A szamosújvári temető, mögötte a börtön

Vámfaluba igyekeztünk Istvánffy Géza kerámiaműhelyébe, aki a szüleitől, nagyszüleitől örökölte a mesterséget és negyven éve űzi. A háború előtt 32 fazekas család volt a faluban, 1968-ban 15, a rendszerváltás óta ők az egyetlenek. Nagyon szép dolgokat készít, a múzeumban is szokott gyerekeknek foglalkozásokat vezetni. A családi munkamegosztás szerint ő korongozik, a felesége pedig kifesti az elkészült darabokat. Hogy lesz-e aki továbbviszi a hagyományt? Az unokákban reménykednek…

Szombaton nagymamán és édesanyám szülővárosában, a hét dombra épített Désen – ahol a Kis- és Nagy-Szamos találkozik – tettünk egy kört az autóbusszal. Elmentünk a város legértékesebb műemléke, a kőből épült református templom mellett, amely XV. századi, késő gótikus stílusú, fallal és bástyákkal is körülvették később. Az Erdély Mátyás királyaként is emlegetett Bethlen Gábor aláírásával 1618-ból két, a város előjogairól szóló dokumentumot is őriznek a templomban. Már a római korban is működött itt sóbánya. A környék kulturális központja volt. Egy ideig – még a rendszerváltás előtt – Tőkés László lelkészként működött a városban.

Az Armenopolisként is emlegetett Nagy-Szamos parti Szamosújváron tettük a következő   buszos

„körsétát”. Láttuk a főtéren az 1748-ban épült örmény-katolikus székesegyházat, amelynek főoltárképe hajdan Rubens festménye, a Krisztus levétele a keresztről volt. Az örmények a XVII-XVIII. században menekültek ide a tatárok elől. Ők – lévén gazdag kereskedők – építették várossá a kis települést. XIII. század tájáról való várát többszöri átépítés után 1786 óta fogháznak használták, majd 1856-ban hozzáépítettek még egy háromemeletes börtönépületet. 1869-78 között itt raboskodott a híres úri betyár, Rózsa Sándor. Sírja afféle zarándokhely, szépen gondozott sír síremlékkel, kovácsoltvas kerítéssel körülvéve, ráaggatva koszorúk és nemzetiszínű szalagok.

A Maros és a Szamos közötti terület a Mezőség. Tavak, dombok, völgyek sokasága, egyedi és gazdag növény- és madárvilág. Herman Ottó itt írta a Madarak hasznáról című könyvét. A Mezőségről szól Makkai Sándornak a Holt tenger című, Sütő Andrásnak pedig az önéletrajzi elemeket is tartalmazó Anyám könnyű álmot ígér című regénye, és Kányádi Sándor (pl. a Fekete-piros című verse 1972-ből) is  írt róla.

Országgyűlés helyszíne is volt, a negyedik Báthory, a nagy szoknyapecér hírében álló Gábor, azaz Gábris fejedelem tartotta. Hogy nőügyei miatt vagy sem, de több merényletet is megkíséreltek ellene, végül 1613-ban saját hajdúi koncolták fel. Bethlen Gábor követte a fejedelmi székben. A rómaiak is bányásztak már itt sót, mára azonban a bányászat megszűnt. Már csak sós víz van, amit a helybeliek használnak a főzéshez.

Széken egészen a rendszerváltásig szinte állt az idő, de az 50-60 évnél idősebb asszonyok még  mai is csak széki fekete-piros viseletben járnak, legfeljebb a kendőjük fehér. A férfi viselet sziki kalap, sziki mellény, bugylis nadrág, cipő. Az asszonyokon saját kezűleg rakott blúz (az ujja) és szoknya, alatta 4-5 keményített alsószoknya, hogy szépen álljon; efölé kerül a ruha, ami igazából egy szép kötény. Sajnálom, hogy nem írtam fel minden darabnak a nevét, de záporoztak az információk a bemutatón, és én tátott szájjal bámultam a szebbnél szebb ruhadarabokat.

Szék három részből áll: Felszeg, Csipkeszeg és Forrószeg. A forrószegi XVIII. század végén épült portán kialakított tájházat és egy mai felszegi lakóházat nézhettünk meg. Frissen sült csörögefánkkal és pálinkával fogadtak a kapuban, viselet- és táncbemutatót is tartottak nekünk. Megnézhettük a lakást is, ahol a korszerűen felszerelt konyha, fürdőszoba és lakószobák mellett megvolt a tisztaszoba, vagy ahogy itt hívják, a széki szoba. A lányoknak úgy kell férjhez menniük, hogy viszik magukkal a hozományukat, ami meg kell, hogy töltse a széki szobát. Az ágyra minimum kilenc gyönyörű párnát kell halmozni a paplanok és ágytakarók fölé. Kell persze asztal és padok, láda és fali téka, ami tele van tányérokkal, de falra is akasztanak tányérokat. Nem mindegy, hogy milyen a tányér. Cseréptányért a módosabbaknál nem látni, a szép fehér porcelántányér a megkívánt. A mai középgeneráció azon dolgozik, hogy a fiatalokat visszavezesse a népviselethez, a néptánchoz, a népi szokásokhoz – legalább az ünnepnapokon.

Délután Válaszúton vártak minket, ahol Kallós Zoltánnak a ’60-as években gyűjtött különböző tájak és népcsoportok viseleteiből, tárgyaiból nyílt kiállítását néztük meg. Kallós Zoltán visszakapta a házát, alapítványt hozott létre, szépen felújítottak mindent, most pedig működtetik a múzeumot, valamint az időközben beindult iskolát és kollégiumot is, ahol jelenleg 114 rászoruló – óvodás, illetve kisiskolás korú – gyerekkel foglalkoznak, ezen túl egy 9. osztálynak szakképzés is van. Az oktatás természetesen magyarul folyik. A kiállítás hihetetlenül gazdag, kalotaszegi, moldvai, gyimesi, mezőségi tisztaszobákból


előkerült tárgyakat láthatunk, csángó, kalotaszegi, mezőségi, moldvai, román, szász tisztaszobák, öltözetek és kiegészítők vannak kiállítva.

 

 

 

 

Szíveslátás csörögével és pálinkával Széken

A válaszúti Teleki kastély ahol Wass Albert született

Válaszúton van egy Teleki-kastély, amely sajnos nem látogatható, magántulajdonban van, de tudni kell róla, hogy Wass Albert itt született.

Kolozsváron autóztunk keresztül, a Hóstát gyümölcsös, zöldséges kertjei helyén ma lakótelep magasodik. Elmentünk a Goga Megyei Könyvtár magas, kék ablakos épülete, a legrégebbi templom, a pestisoszlop, az ortodox templom mellett. A Szt. Mihály-templomnak sajnos csak a hátulját láttuk, pedig milyen jó lett volna sétálni egyet a téren, megnézni Mátyás király lovas szobrát, bemenni a templomba. Nagy újdonság volt a számomra Kós Károly (1883 – 1977) „kakasos” református temploma. Magunk mögött hagytunk egy megcsavart kéményű kicsi házat. A fáma szerint a házacska tulajdonosnője valamin összevitatkozott az ördöggel, és csúnyán rászedte. A felpaprikázott ördög tehetetlen dühében csavarta  meg a kéményt. A Kolozsmonostori templom felújítása olyan jól sikerült, hogy Europa Nostra-díjra érdemesítették.

Kőrösfőn nagy bazár van, ahol a kerti törpétől a nyalánkságokon át a hímzett terítőig mindent lehet kapni. Hát, itt majdnem elvesztünk, majdnem elvesztettük az időérzékünket, de becsületére legyen mondva a társaságnak, mindenki mindig pontos volt. Köszönet érte!

Bánffyhunyadon a szép kazettás mennyezetű Árpád-kori kalotaszegi református templomnál jól megvárakoztattak minket. A XVI. században gótikus stílusú erődtemplomnak építették át, toronysisakja fiatornyos. Háborús sérülés következményeképpen beomlott a pókháló boltozat, majd többszöri átépítés után győzött a népi vonal, a festett kazettás famennyezet. Az újabb részeket Umling Lőrinc szász mester készítette a XVIII. század végén. A faragott kő szószéke Sipos Dávid munkája a XVIII. századból. A kazettákon megjelennek a csillagnaptár elemei. Végleges formáját 1772-ben nyerte el. A templomban Bánffy síremléket látunk, hiszen a Bánffy család birtoka volt ez a terület.

Utolsó éjszakánkat a Kalota parti Kalotaszentkirályon töltöttük szintén falusi vendéglátás keretében. A miénk volt a legszebb ház, zöldre festett fából, kapuján az 1913. évszámmal. Ady is sokszor megfordult ezen a szép helyen a rokonainál. Emlékezzünk A Kalota partján című versre!

Este közös vacsora volt a szomszédos panzió éttermében kalotaszegi viselet és táncbemutatóval.

Legnagyobb bánatomra a szép templomba nem jutottam be.

Vasárnap reggel a Bánffyhunyadi vasútállomásra vitt az autóbusz, innen vonattal mentünk Sztánára. Felsétáltunk a Kós Károly építette Varjúvárhoz, körbejártuk, megcsodáltuk. Kós Károlynak különleges egyedi stílusa van, elsősorban a kalotaszegi népi architektúra hatott rá, de a román és a szász építészet is benne van munkáiban.

 

Kalotaszentkirály legszebb háza

 

Gyuri beszélt Kós Károly irodalmi tevékenységéről: írt regényt, színdarabot, könyve saját betűtípusával, saját illusztrációival, saját kötéssel jelent meg. Célja az erdélyi irodalmi és szellemi élet továbbvitele volt. Beszéltünk az Erdélyi Szépműves Céhről, az Erdélyi Helikonról, a marosvécsi várkastély asztaláról, amit mi is láttunk 2008-ban. Végül az építész búvóhelyén az 1921-es Kiáltó szó című röpirattal emlékeztünk meg az irodalmárról.

A domboldalban Szarka Krisztián és az öreg Dodo kutyus várta a társaságot, szalonnát sütöttünk, körtepálinkát ittunk, kürtős kalácsot majszoltunk, igazán szép délelőtt volt, majd sétáltunk egy jót, le a faluba, odajött értünk az autóbusz, hogy Ártánd felé vegyük az irányt.

 

       
  Szövegdoboz:    Szövegdoboz:

 

 

 

Kós Károly Varjúvára Sztánán

A bánffyhunyadi Árpád-kori templom szószéke

Bánffyhunyadon búcsút vettünk Gyuritól, majd „megcsodáltuk” a város határán – egyesek szerint neoroma stílusban – épült csicsás cigánypalotákat, pihentünk egyet Királyhágón, és máris Magyarországon voltunk.

Hatalmas köszönet Gyurinak a kellemes társaságáért, a szép és ízes történeteiért, a sok-sok információért. Remélem, nemsokára megyünk újra Erdélybe…

 

Benczekovits Beatrix