Erdély 2016 június

Újra Erdély, sőt egy kis Románia is!

2016. június 3 – 7.

 

Akárcsak a kis herceg rókája, én is ünneplőbe öltöztettem a lelkem, mikor kiderült, erdélyi kirándulást tervez a Publika Magyar Könyvtári Kör. Méghozzá nem is akármilyet… Egyik régi álmom vált ismét valóra, láthattam Nagyszebent. Sőt! Ez egy olyan torta volt, amibe sok-sok mazsolát sütöttek bele, és a tetején rengeteg tejszínhab ült. Itt van mindjárt a román király csodás környezetben felépített gazdag (faburkolatos, aranyozott) reneszánsz Peleş-kastélya. Aztán a régmúlt homályából megmaradt gyönyörű templomok, némelyik rom, némelyik felújított, vagy egészen új formában – Guraszáda, Kisdisznód, Kerc, Szászhermány, Homoródkarácsonyfalva, Vargyas. A maga nemében különleges volt a csupalépcső Törcsvár, és persze Elek apó háza, de még inkább ránk hagyott gondolatai, amelyeket híven tolmácsolt dédunokája, Réka. Ne hagyjuk szó nélkül a bukovinai csángókat (Csernakeresztúr) és a hétfalusi csángókat se, akik olyan műsort rittyentettek boricával (nem inni, hanem nézni kell, mert ez férfitánc!), hogy a fülünk is ketté állt tőle. Szólnunk kell természetesen a gernyeszegi kastélyról és roppant szimpatikus uráról, Teleki grófról, aki kedves közvetlenséggel kalauzolta végig csoportunkat hajdani (visszaszerzett) otthonán. Emlékezzünk még a finom ménesi borokra (az ízük még a számban van!), a tüdőnket átöblítő egészséges, sós levegőre a tordai sóbányában, és nem utolsó sorban, de az élmények sorában utolsó (végén csattan az ostor!) kis orgonakoncertre a nagyváradi székesegyházban. S ha már a fülünk van soron, nem mehetek el szó nélkül Gyuri hatalmas és szerteágazó tudása mellett. Nap mint nap hallottuk tőle a különböző helyszínek történelmét, földrajzát, történeteit, anekdotáit stb. Nagyon élveztem, köszönöm! A lelkem legmélyéig hatott az élmény. Visszatérve a kis herceghez és az ő róka barátjához, kijelenthetem: teljesen meg vagyok szelídítve. Nagy-nagy várakozással nézek a következő erdélyi út elé, és remélem teljesülnek újabb titkos vágyaim…

            Az időjárás megint kegyes volt hozzánk. Az előrejelzés minden napra kövér esőfelhőkkel riogatott, ehhez képest előttünk, utánunk és éjszaka felhőszakadások, napközben azonban legtöbbször szép száraz napos kirándulóidő szegődött mellénk.

            Ez után a kissé hosszúra nyúlt bevezető után nincs más hátra, induljunk útnak! Nagylaknál léptük át a határt, egy órával előbbre állítottuk óráinkat és a Partiumban (jelentése: részek) kezdtük kalandozásunkat, Aradon. A Tűzoltó téren a Szabadság-szobornál álltunk meg először, hogy első koszorúnkat itt helyezzük el. A szoborra 1867-ben kiírt pályázat nyertese Huszár Adolf lett, aki meg is tervezte a szoborcsoportot, de a halála megakadályozta a kivitelezést. A fiatal Zala György kapta ezt a feladatot, akinek a keze igencsak érződik a figurákon. A központi alak Hungária, Mátyás király csapatainak sisakjával, pajzsával, tölgykoszorúval, illetve Szent István kardjával a kezében. Alatta, a négy égtáj felé allegorikus figurák, elöl az ébredő szabadság, jobbra a harckészség (ezért az alakért később arany diplomát kapott Zala), hátul a haldokló harcos, balra az áldozatkészség. Alattuk körben az aradi vértanúk plakettjei. 1890. október 6-án leplezték le a Szabadság téren országos ünnepségek közepette. 1921-ben el akarták pusztítani, de egy ügyvéd okos érveléssel sikeresen megvédte, így csak eldugták a várba. Mostani helyére – az 1896-ban épült szép víztorony mellé – 2003. október 5-én került hosszas tárgyalások eredményeképpen. A téren áll a román szabadság-szobor is.

            Innen az aradi vértanúk obeliszkjéhez mentünk, és emlékeztünk a tizenhármakra, felelevenítve életútjukat. Az obeliszk az aradi vár közvetlen közelében, a kivégzés helyszínén áll. A várfalak csak nyomokban látszanak ki a nagyra nőtt buja növényzetből.

 

Aradi vértanúk emlékműve

XIII. századi templom Guraszádán

 

            A ménesi borvidék vagy Ménes-Hegyalja egyik kiváló képviselőjéhez igyekeztünk Ópálosra. Balla Géza pincészetében sok mindent megtudtunk Arad-hegyalja vulkánikus talajáról, az őshonos szőlőfajtákról és a belőlük készült borokról. Körbejártuk a csinos kis kúriát a szép kerttel, valamint a pincét az érlelő tankokkal és barrique hordók sokaságával, majd kezdődhetett a kóstolás. Egy régi helyi fajtával, a magyarádi mustos fehérrel kezdtünk, annak is a 2015-ös évjáratával. A furmint következett a sorban 2014-ből. Ekkor jött a fantasztikus fekete leányka merlot cuvée rosé, persze 2015-ös. Kóstoltunk aztán 2014-es kadarkát, majd újra a fekete leányka következett, ezúttal 2014-es testes vörösbor formájában. A sort a 2013-ban aszúsodott kadarka szemekből készült tokaji jellegű fantasztikus kadarisszimával zártuk. Ilyet Grassalkovich Antal készített először – tudtuk meg.

            Nehezen szakadtunk el a finom boroktól, a szép környezettől és a csodás kilátástól, de tovább kellett indulni. Máriaradna (Csíksomlyó után a második legfontosabb zarándokhely) temploma, majd Solymos vára (a ma romos falak között született János Zsigmond fejedelem) alatt gurultunk tovább.

            Guraszáda XIII. századi ortodox templománál álltunk meg. Az eredeti négy karéjú kör templomot később kibővítették és még egy tornyot építettek hozzá. A kulcsot sajnos nem sikerült megszerezni, így csak kívülről gyönyörködhettünk. 

Marosillye felé vezetett tovább utunk, ahol Bethlen Gábor fejedelem szülőház mellett autóztunk el, majd megcsodáltuk magos Déva várát, végül pedig megérkeztünk Csernakeresztúrra, ahol a bukovinai csángók lakják a falu felét. Miután megnéztük az 1994-ben berendezett tájházat megkerestük szállásadónkat és a finom vacsora után álomra hajtottuk fejünket.

            Szombaton a napba öltöztetett – hét dombra épült – Nagyszeben várt ránk. II. Géza alapította a várost az idetelepített szászok számára, és hamarosan a kereskedelmi és szellemi élet központja lett. Mára azonban a szászok többsége elhagyta szép városát, a 2002-es népszámláláskor alig több mint két és félezren vallották magukat német anyanyelvűnek. 2007-ben Luxembourg mellett Nagyszeben volt Európa kulturális fővárosa, mégpedig azért együtt a két város, mert állítólag a szebeni szászok a mai Luxemburg területéről származnak. A várat a céhek tartották rendben, a bástyák az ő nevüket viselik, és szerencsére jó állapotban vannak a mai napig. Ellátogattunk egy helyes kis zöldre festett házhoz, ahol 1849. április 1-jén Petőfi Sándor szállt meg. A szecessziós levéltár mellett elsétálva léptünk be a főtérre, ahol a báró Samuel von Brukenthal erdélyi kormányzó 1788-ban épült barokk palotája (ma múzeum) és a római katolikus templom mellett a céhmesterek házai sorakoznak. Hajdan lent volt az üzlet, fent pedig a lakás. A tetőtér ablakain, az ökörszemeken át lehet kilesni a térre. Mint láncszem, úgy kapcsolódik ide a régi főtér. Mindkét téren a házak szépen felújítva csillogtak a napfényben. Mögöttük egy újabb kis téren áll a gótikus, majolikatetős XV. században épített evangélikus székesegyház. Georg Daniel Teutsch szász evangélikus püspök szobra áll előtte. Egyébként Nagyszeben szülötte a Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművészünk, Borsos Miklós, akinek Nulladik kilométerkő szobra mellett nap mint nap elmehetünk a Clark Ádám téren.

 

Nagyszeben főtére

Nagyszeben, Astra Skanzen

 

            A város kirándulóhelye az Astra Skanzen, ahol akár egy napot is eltölthetünk a különböző tájegységek házai, templomai, vízi- és szélmalmai stb. között. Van itt tó, patak, erdő, szépen kiépített sétautak.

            Most következett a nap keményebb, hegymászós, lépcsős része. Kisdisznód hegyi temploma fenséges román 1180-ból, amelyet helyben bányászott kövekből építettek. Igen ám, csak először fel kell valahogy jutni a majd 90 m magas hegy tetejére… Nekünk XXI. századi utazóknak könnyű dolgunk van, utat, lépcsőket építettek nekünk gondos kezek. Ez egy gyönyörű erődtemplom, kerítőfala a XV. században épült. A lakosság itt fenn tartotta az élelmiszereit, és ha ellenség közeledett mindenki felment az állataival együtt, a betolakodók pedig hatalmas köveket kaptak a nyakukba. Mit gondol a nyájas olvasó, hogy kerültek fel a kövek? A házasulandó fiatalemberek próbatétele volt esküvő előtt feljuttatni egy-egy követ a templom udvarára.

            Most pedig vegyük szemügyre ezt a nyolcszáz évesnél is öregebb három hajós bazilika stílusú (a középső hajó mennyezete magasabb, mint az oldalhajóké) templomot. Egykor freskókkal díszítették, de sajnos ezekből nem sok maradt ránk, tönkre mentek az alatt a száz év alatt, amíg nem volt tető felettük. A ciszterciek felfestett keresztje még kivehető a kapu felett. Ezt a nyugati kaput kívülről is nézzük meg, csodás román bélletes kaput találunk.

            Kerc ciszterci apátsága nagy hatással volt a középkori Magyarország templomépítészetére. Mai rom állapotában is hatalmas, lenyűgöző, fenséges. Az 1200-as években épült román stílusú épületet a tatárok feldúlták, és csak 120 évvel később építették újjá gótikus elemeket is belekeverve. A krími tatárok dúlása után viszont már csak a szentélyt építették újjá, ám az is kiad egy szép templomot.

 

 

Kisdisznód hegyi templomának kapuja

Ciszterci kolostorrom Kercen

 

            A XIV. század végén épült Fogaras várát szerettük volna bevenni a nap végén, de ez negyed órás késés miatt meghiúsult. Így aztán Gyuri a vár előtt mesélt. Eredetileg cölöpvár állt itt, és mese, hogy fagarasokkal fizették ki a kővár építőit. A törökök csellel szerezték meg, aztán később a fejedelemasszonyok birtokában volt a vár. Báthory Zsigmond mikor fejedelem lett miképpen szerzett magának feleséget a bécsi udvarból, és a felesége miért vonult zárdába. Meg azt is, hogy Bethlen Gábor erősíttette meg a várat és alakíttatta át reneszánsz várkastéllyá, mégpedig úgy, hogy ő maga tervezte meg az építkezés összes mozzanatát.    

            Második szállásunk a hétfalusi csángóknál Bácsfaluban volt az aranyos Bertánál, akitől még búcsúajándékot – finom köménypálinkát – is kaptunk.

            Vasárnap reggel a síelők kedvelt Prahova völgyén át Sinaiába igyekeztünk. Mondtam már, hogy ezen az úton csak felfelé mentünk? Mikor nekiindultunk gyalog a hegynek – bal felől erdős lejtő, kis patak zúgókkal – úgy éreztem magam, mintha Neuschwanstein várához kaptatnánk fel. Ez a gondolat azonban egy pillanat alatt elillant, mikor a fák közül kibukkant a soktornyú neoreneszánsz Peleş-kastély. A Hohenzollern származású I. Károly király és felesége Erzsébet építtette nyári rezidenciának. A terveket Johannes Schultz és Karel Liman készítette, J. D. Heymann, August Bembé és Berhard Ludwig elképzelései alapján díszítették. A kastélynak elektromosan mozgatható üveg födémje, központi fűtése, központi porszívója, liftje és távírója volt. Az építési munkálatok 1873 és 1914 között folytak.

            A 16 m magas, faragott diófa burkolatú, nyitható üvegtetős előcsarnokban – itt esett le először az állam – alabástrom domborművek, fából faragott szobrok, és még egy fából faragott dísz csigalépcső is van. A fegyvertermekben lovagi páncélzattól kezdve perzsiai és japán fegyverekig sok minden akad. Láttunk egy kifejezetten nemesek lefejezésére használt kardot, egy igen elegáns másikat, amelynek cápabőr borítású a hüvelye, és még egy szépet, Báthory Gábor fejedelem ajándékát. Károly király csak a legkedvesebb vendégeit ültette le a dolgozó- és fogadószobája sarkában, általában egy magas asztal mellett tartotta az audienciát, ami nem tartott tovább pár percnél. Itt láthatunk festményt a királynéról egyetlen kislányával, aki 3 éves korában meghalt. A kastély könyvtára hajdan tízezer kötetet számlált, mára 500 kötet maradt, és persze van egy titkos ajtó is, amely az emeletre vezető lépcsőt takarja. A kastély egyik fogadótermében írták alá 1914-ben Románia semlegességének dokumentumát. A zeneterem volt a királyné kedvenc tartózkodási helye, szívesen zenélt, festett, kézimunkázott és Carmen Sylva néven verseket írt. A firenzei teremnek aranyozott hársfa mennyezete, szépséges muránói csillárja és gyönyörű ébenfa ékszertartó szekrénykéi vannak. A keleti szobák is gazdagon díszítettek, az arab szobában szökőkút, a törökben különleges nargilék láthatók. A francia szobában Cleopatrát és Antoniust ábrázoló gobelinek vannak. A tükörterem vagy oszlopok terme teli van szebbnél szebb velencei tükörrel. Ha belenézünk az egyikbe, elképzelhetjük, milyen lenne estélyi ruhában beszélgetni a többi vendéggel miközben a faragott fa borítású ebédlő felé sétálunk a királyi párra várva, mert a lakájok már jelentették, hogy tálalva van. Vacsora után pedig beülünk a 60 személyes színházterembe – amelyben királyi páholy is van, és természetesen mozifilmek vetítésére is alkalmas – meghallgatni egy barokk operát. A mennyezet alatti képsort a szecesszió nagymestere, Gustav Klimt festette.

I.Károly halála után unokaöccse Ferdinánd lett a következő király (1916-27), aki feleségével, Mária királynéval szintén szívesen töltötte idejét Sinaián. Az útikönyvben olvastam, hogy ők a Peleşor-kastélyban laktak, amely a Mária ízléséhez közelebb álló szecesszió stílusa szerint van berendezve, köztük Émile Gallé és Tiffany alkotásokkal, valamint Zsolnay-porcelánokkal. Miután én is szerelmese vagyok a szecessziónak, nagyon sajnálom, hogy ez kimaradt. Áthelyeztem a „titkos vágyak” mappába…

 

A Peleş kastély, királyi dolgozó- és fogadószobája

Törcsvár

 

A Bucsecs alatt buszoztunk visszafelé, és a felhők között láttuk a Caraiman-keresztet a hegység Caraiman-csúcsán.

Törcsvár szintén hegycsúcson van, és a kastély telis-tele van lépcsővel. Egyszer megszállt itt a Drakula grófként emlegetett Vlad Ţepeş havasalföldi vajda, ezért Drakula-kastélyként emlegetik. 1920 után a román királyi család szerezte meg, Mária királyné kedvelt nyaralóhelye lett. Ma egy királyi unokatestvér tulajdona, aki megpróbálja visszavarázsolni az egykori hangulatot.

Mária királyné egyik kedvelt tartózkodási helye a zeneterem és könyvtárszoba volt. Az „egyik kanyarban” megtaláljuk Vlad Ţepeş portréját és a családfáját. Ki vannak állítva régi fegyvereket is, és sok szobát berendeztek már szépen. Talán az eredeti berendezésből maradtak meg a gyönyörű szász falusi cserépkályhák és a kandallók. A vár udvarán találjuk az óhajok kútját, aki iszik a vizéből, teljesül a kívánsága. A kút mögött boszorkánymérleg van, és ha a leányzó és a kövek aránya nem volt megfelelő, azaz kiderült róla, hogy boszorkány, nos, akkor bizony megpecsételődött a sorsa.

A vár alatt virágzik a Drakula-piac, személyesen is találkoztunk ő uraságával – szerencsére megúsztuk ép bőrrel. Ép pénztárcával viszont nem, mert a gróf relikviáin kívül finom sajtokat, fa-, bőr- és szőrmeárukat is lehet kapni, a kis kiülős helyeken pedig vörös sört, azaz Drakula-vért lehet kóstolni…

Hosszúfaluban fejeztük be a napot. Először az evangélikus lelkész invitált be az éppen felújítás alatt levő templomába, amely Petőfi leszármazottja, Petrovics Pál lelkész idejében épült. A templommal szemben áll a Csángó-ház, ahol kőlepcsővel és borral kínáltak, miközben sok mindnet megtudtunk a hétfalusi csángókról és a viseletükről. De mi is az a kőlepcső? Nagyapa tüzet rakott egy nagy lapos kő alatt, s mikor a kő átforrósodott, mányi (nagymama) rálepcsintett (rálöttyintett) a kőre egy adag palacsintatésztát, az ott szépen megsült, s a család jóízűen megette a kőlepcsőt.

Ezután előkerült a zenekar és a táncosok egy vőféllyel kiegészülve, és kezdetét vette a mulatság. Megcsodáltuk a bevezetőben már említett boricát (tudjuk, nem inni csak nézni!). Ezt a férfitáncot Zajzoni Rab István (1832-62) csángó költő írta le. Jöttek a lányok is üveges tánccal, meg jártak lassú és gyors páros táncokat is. Sok-sok video és fotó készült az est folyamán.

 

Műsor a Csángó-házban

A szászhermányi eraődtemplom

 

Reggel búcsút vettünk aranyos házigazdáinktól és nyugatnak fordítottuk buszunk orrát. Szászhermány XII. században épült erődtemplománál álltunk meg.  A XV. században vették körül védőfallal, mindenkinek kamrája volt, itt tartották a tartós élelmiszereket. Ezek 30%-ának mindig itt kellett lennie támadás esetére. A régi keresztelőmedence most az úrasztal. A templom tele van keleti szőnyeggel, akárcsak Brassóban.

Benedek Elek házához igyekeztünk ezután Kisbaconba. Gyerekkorom szeretett mesekönyveinek szerzője itt született 1859-ben, és itt is halt meg 1929-ben. Születésnapja, szeptember 30-a 2005-ben a magyar népmese napja lett. Dédunokája, Szabó Réka sok érdekes részletet árult el Elek apó életéből, megmutatta kedves tárgyait, könyveit, folyóiratát, a Cimborát, amely kiadásának megszűnése az élete végét is jelentette. Élete utolsó levelét is a Cimborával kapcsolatban írta, másolata szintén olvasható a Mari-lakban, amelyet feleségének, Fischer Máriának épített. Halálának nyolcvanadik évfordulójára szobrot állítottak mindenki nagyapójának. Varga Mihály a templom oldalánál ültette padra az írót.

 

Mari-lak Kisbaconban

Makovecz tervezte templom Vargyason

 

Vargyason két fafaragó porta van egymás mellett, az egyik a Sütő-családé, a másik néhai Máthé Ferenc Ilonkáé. Gyönyörű dolgokat láttunk minkét házban.

Makovecz Imre tervei alapján épült református templom Vargyasra. Az eredeti terveket azonban módosítani kellett, mert az alapok ásása közben előkerültek két középkori templom falmaradványai és kőből faragott ablak- és ajtókeret-töredékek. A végeredmény csodásra sikerült, régi is, makoveczes is. Az úr asztala XII. századi díszkő, Mihály, Istennek szentje, áll rajta rovásírással. A keresztelő medence szintén a XII. századból való, készítettek rá egy gyönyörű réz „koronát”. A templom előtti kopjafa a Sütő-család ajándéka.

A Rika-hegység völgyében folytattuk utunkat a gyepű vonal mentén, amely már csak az emlékezetben él. Egy-két szétbontott szénégető boksát láttunk útközben, itt készül a faszén, erről pedig Gyurinak eszébe jutott a kürtős kalács. Ezt kőttes tésztából készítik, a fát is, amire a tésztát tekerik, meg a feltekert tésztát is meg kell lepcsegtetni vajjal, és jó büszüdízűnek kell lennie. A faszén adja ezt a különleges ízt. Azt is tartsuk észben, hogy az igazi körtős kalács nem kókuszos, nem fahéjas, csak cukros!

 

Homoródkarácsonyfalva XIII. századi kerített temploma következett a látnivalók sorában. A most unitárius isten háza helyén már a XI. században állt templom. A falban látható a régi, besüllyesztett szentségtartó. A Szt. László legendát a középkorban festették fel, aztán mikor protestáns lett a templom lemeszelték, és csak 2006-ban tárták fel. Mostanában újra szondázták a falakat, találtak is újabb nyomokat, de ezek feltárása még várat magára. Kazettás mennyezete 1752-ből való.

Délután megérkeztünk Gernyeszegre, a Teleki-kastélyhoz. A megnyerő modorú Teleki Kálmán gróf kalauzolta végig csoportunkat a család ősi fészkén, amelyet 2011-ben sikerült visszaszerezni. Már 1450-ben állt itt vár, a Telekiek 1675-től birtokolták 1949-ig. Ezt az úgynevezett Grassalkovich-típusú barokk kastélyt – a péceli Ráday-kastély mintájára – 1802-ben építtette Teleki László, akinek Ráday-lány volt a felesége.

 

Szt. László legenda Homoródkarácsonyfalván

A gernyeszegi Teleki-kastély

 

A kastély mögötti kertben 1700-as évekből való bécsi homokkő szobrok vannak – Juno (elpusztult, csak a talapzata van meg), Neptunus, Pán, Venus. Láttunk még egy gyönyörű, hatalmas, kb. 170 éves tornyos tölgyet (olyan, mint egy jegenye) és egy szintén hatalmas ginkgo bilobát vagy páfrányfenyőt.

A II. világháború nagy pusztítást hagyott maga után, már ami az értékeket illeti. Csak az ajtók, néhány padlómozaik és néhány kályha élte túl az elmúlt évtizedeket. A családi levéltár megmaradt része a kolozsvári levéltárba, a könyvek pedig a nagyváradi Teleki Tékába kerültek. Egy folyosón látható a Telekiek családfája, címere és fotók a híres családtagokról. Itt van Bethlen István fényképe is – itt született a kastélyban –, mégpedig azért, mert édesanyja Teleki-lány volt.

Már helyreállítottak részletek és berendeztek szobákat, de rengeteg pénzre lenne szükség, hogy a régi fényében csilloghasson újra a gernyeszegi kastély.

Búcsút vettünk a gróf úrtól, majd felkerestük utolsó szállásunkat, a Grand Lion Hotelt, ahol pálinkával és kürtős kaláccsal fogadtak.

Másnap reggel szerettük volna megkoszorúzni a gernyeszegi református templom kertjében álló Bethlen István mellszobrot, amelyet Blaskó János szobrászművész készített, de a mindig nyitva levő templomkertet kivételesen zárva találtuk.

Torda volt a következő célpont, ott is a sóbánya. Gyuritól komplett, érdekes előadást hallhattunk a só kitermelésének módozatairól. A nagykamrás sókitermelés eredményét látjuk a bányában. A kiskamrás eljárásnál spirális utat vágnak a sóba, majd onnan kisebb kamrákat vájnak, és teherautókkal hozzák ki a sót. Így több sót lehet kitermelni, mint a nagykamrás esetben. A harmadik eljárás – ez a leggazdaságosabb – a szondás módszer, ekkor három csövet vezetnek le, vizet szivattyúznak be, az feloldja a sót, majd a sós víz a felszínre tör. Hordó alakú üregek alakulnak így ki.

Régen rabok is dolgoztak a bányában, ők soha nem jöhettek a felszínre. Lovak hajtották a csörlőt, így hozták fel a sót bivalybőrökben, majd csillékkel szállították ki a szabadba. Szegény lovacskák hamar megvakultak a sötétben.

A régi bányagépek, eszközök és szerszámok között jártunk keltünk, így jutottunk el a sókápolnához, majd a trapéz alakú tizenhárom emelet magas nagyterembe. A sóbánya fala, mint a márvány, erezett. A nagyterem mennyezetéről só sztalagtitok lógnak. Itt asztmás gyerekek és felnőttek gyógyulhatnak. Van mindenféle játék: a legkisebbeknek játszótéri csúszda és mászóka, a nagyobbaknak minigolf, biliárd, pingpongasztalok, sőt még egy hatkabinos óriáskerék is. Hangversenytermet is kialakítottak, de nem szívesen jönnek ide a zenészek, a sós levegő nem tesz jót a hangszereknek. A barlang fenekén tó van kis mesterséges szigettel és csónakázni is lehet.

 

A tordai sóbánya csónakázó tava

Szt. László dombormű Nagyváradon

 

Körösfő, Bánffyhunyad, Csucsa és Királyhágó érintésével megérkeztünk utolsó helyszínünkre, Nagyváradra. Kristófi János Zsigmond orgonaművész, egyetemi tanár, a székesegyház orgonistája várt ránk, hogy kis koncertet adjon a tiszteletünkre. Meginvitált minket az orgonakarzatra, ami páratlan élmény volt. A hangzás ugyan a lenti padokban ülve nyilván jobb lett volna, viszont fentről gyönyörű volt a székesegyház. Végül megkoszorúztuk a szép Szent László domborművet.

Benne volt még a programban a Mülleráj meglátogatása is, de erre már sajnos nem maradt idő. A Mülleráj Ady kedvenc kávéháza volt, itt múlatta az időt nap mint nap, és mikor leendő folyóirata címéről faggatták rendre azt felelte: holnap, majd holnap eldöntöm. Így lett a címe: Holnap. A Mülleráj végre megnyílt mint Ady emlékmúzeum. – Ezt is betettem a „titkos vágyak” mappába…

Egy újabb pompás út, csodás élmények vannak mögöttünk, nagy-nagy köszönet érte Ibolyának és a szervezőknek.

 

Budapest, 2016. július 2.                                                                                            Benczekovits Beatrix