Malonya másként

Szívesen adom közre Benczekovits Bea útibeszámolóját is a malonyai kirándulásunkról, mindenkinek élvezetére, azoknak akik ott voltak és azoknak akik szívesen mennének. Köszönettel Beának sokadik ragyogó írásáért.       

Billédi Ibolya

De hol a rododendron özön?  avagy Malonyától Garamszentbenedekig

2016. 05. 10.

 

A Publika Magyar Könyvtári Kör most északi határunkon túlra, a Felvidékre szervezett egynapos kirándulást Weiss Márta érsekújvári nyugalmazott könyvtárigazgató segítségével.

            Ha május, akkor rododendron, ha rododendron, akkor dr. Ambrózy-Migazzi István gróf, és ha Ambrózy-Migazzi, akkor a Jeli Arborétum – de nem csak Jeli, mert először felesége, Migazzi Antónia grófnő malonyai birtokán, a kastély körül hozott létre arborétumot. Ezt a munkáját félbe hagyta, az I. világháborút lezáró Trianoni békeszerződés után itthoni birtokán, a Jeli Hálásnak nevezett 5 hektáros területen kezdett neki újra arborétum kialakításának. Az örökké zöldellő kert létrehozásának szentelte életét.

 

Ambrózy-Migazzi István szobra

A malonyai kastély

 

A Jeli Arborétumot már jól ismerjük, ezen a nem éppen szép májusi napon az a feladatunk, hogy megismerkedjünk a Malonyai Arborétummal és a kastéllyal. Sajnos az időjárás a szokásostól eltérően kicsit morcos képét mutatta. Persze azért szerencsénk volt, mert ragyogó napsütésben kezdtük meg a sétát és csak a harmadik órában kezdett el pötyörögni az eső, a végére viszont már komolyan esett.

 

Ambrózy-Migazzi István emlékszoba

A mai könyvtár

Kezdjük a kastéllyal, a valóságban is így történt. A neoklasszicista tornyos épület Balogh Lőrincz tervei alapján 1894-re készült el. Homlokzata délre néz, az Ambrózy és a Migazzi címer díszíti. Befuttatták és körülültették szebbnél szebb növényekkel, csodájára jártak a világhírű dendrológusok.

A kastély földszintje látogatható. A főlépcső kőből készült, stilizált növénydíszítésű kovácsoltvas korláttal. Megnéztük az Ambrózy-Migazzi István (1869-1933) emlékszobát és természetesen a könyvtárat. A gróf tizenkét nyelvű könyvtárából kb. 1500 könyv maradt, ma nyolcezer kötet áll a kutatók rendelkezésére, és 2007-ben megkezdődött a számítógépes feldolgozás.

            Az arborétum – a kastéllyal együtt – a Szlovák Tudományos Akadémiához tartozik, története fordulatos volt, a nagy fellendülés után lassú pusztulás következett. A XXI. századi látogató hatalmas, szépen gondozott parkban sétálhat csodás növények között.

 

 

De hol van a rododendron özön? Igen, láttam, a kastéllyal szemben gyönyörű bokorsor virágzott, meg még itt is, ott is, mégis kicsit becsapva érzem magam, mert be kell vallanom, én sokkal-sokkal több rododendronra vágytam, vártam, ismerve a Jeli Arborétumot.

 

 

Összegezve: a Malonyai Arborétum sokkal rendezettebb, gondozottabb benyomást kelt, kiépített utak, rafinált kis pihenők…, de én mégis a Jelire szavazok. Hogy miért? A park minden pontján különböző színekben, illatokban, méretekben virító rododendron özön miatt.

            Bánatomra gyógyír volt a finom sztrapacska (bryndzové halušky), amit a garamszentbenedeki Tekovská Kuriában kaptunk.

            A délutánt, mint említettem Garamszentbenedeken töltöttük. A Garam völgyében, a Háj dombon épült XIV. századi Szent Benedek és Szűz Mária kolostor és templom meglátogatása volt a cél. Az apátság külső kapuján Szűzanya-dombormű fogadja a látogatót. Helyén már 1075-ben állt román stílusú kolostor, 1360 körül kezdődött a bővítés és újjáépítés, és 1400-1410-re megépült a gyönyörű kapu is. A román időkből két értékes dolog maradt ránk, a homokkő keresztelőkút és egy fa feszület. Érdekes még az „isteni sírhely”, az úrkoporsó, amely csak jelzésértékű másolat, az eredeti gótikus, díszes, aranyozott az esztergomi Keresztény Múzeumban látható, ám a benne fekvő Krisztus-szobor az eredeti. Egy eredeti freskó maradt még meg, ez a Szt. György legendát ábrázolja.

 

Garamszentbenedek, Szent Benedek és Szűz Mária-templom

Bélletes kapu közepén Krisztus-szoborral

 

            1483-ban szentelték fel első alkalommal, Mátyás király ereklyét ajándékozott ekkor, egy Krisztus vérével átitatott vászondarabot. Innen datálódik az isteni vér tisztelete a környéken. Kápolnát is építettek az ereklyének.

 

Csodás gótikus boltozat

Román kori homokkő keresztelőmedence

            A kriptában a Koháry-család tagjai nyugszanak, közöttük az a Koháry István is, aki 1664-ben török kéztől kapott halálos döfést, és a lova hozta haza a félig holt hőst, aki még mindig szorította a zászlót. Koháry Ferenc özvegye, Waldstein-Wartenberg Antónia az utolsó a sorban, az ő temetése 1854-ben volt.

            Több tűzvész is pusztított, az utolsó 1881-ben. A károk után mindig felújították, bővítették, legutóbbi alkalommal az esztergomi érsekség hozatta rendbe, ám ekkor a kincsek zömét – megóvandó a további rongálódástól ­– Esztergomba szállíttatta Rudnay Sándor bíboros hercegprímás.

            Végül megcsodáltuk a kerengő szép boltozatát, majd körbejártuk a kolostor együttest, felfedeztünk apró, szebbnél szebb részleteket a bélletes kapun és gyönyörködtünk az eső utáni buja zöld növényzetben.           

            Megint gazdagabbak lettünk egy szép nap élményeivel, jó lesz rájuk visszaemlékezni évtizedek múlva is. Köszönöm Ibolya! Köszönöm Márta!

 

Budapest, 2016. július 10.

 

Benczekovits Beatrix