Őszi hangulatban. Beszámoló

Együtt jártunk Őszi hangulatban.

 

Szeptember 27-én, kedden indultunk el az ” Őszi hangulat kultúrával és wellnesszel címen meghirdetett utazásunkra.

Azt már a kora reggeli órákban is éreztük, az időjárás jelentések is erről szóltak, hogy nem őszi borongós napokban lesz részünk, hanem elcsíptük a nyár utolsó napsütéses, meleg napjait. Aminek szívből örültünk.

Utunk első állomása Győr- Ménfőcsanak volt, ahol a Bezerédj kastélyban lévő Galgóczi Erzsébet Emlékszoba és a Sulyok Vince Irodalmi Emlékhely megtekintése várt ránk.

A Galgóczi Erzsébet Emlékszoba létrehozója, gondozója Galgócziné Horváth Gabriella. Gabival első találkozásom évtizedekre nyúlik vissza, Szentendrén találkoztunk. Ő a Szentendrei Városi Könyvtár vezetője volt én a Pest Megyei Könyvtárban dolgoztam. Sok közös emlékünk van, lelkes irodalom/művészettámogatók voltunk. Gabi 1967-ben kötött házasságot Galgóczi Károllyal, ekkor munkahelyet is cserélt, a győri könyvtárban dolgozott azután.

Az árnyas parkban álló Bezerédj kastély – valójában kúria – történetét röviden Gabi ismertette.  

A kastélyt Esterházy Pál építtette a 17. században a melléképületekkel együtt, az 1800-as évek elején került sor átépítésére, akkor kapta jelen formáját. A Bezerédj család tulajdonába 1817-ben került.  A sok vihart megélt épületegyüttes jelenleg szépen felújított állapotban több kulturális intézménynek ad helyet.

                Az épület egyikszárnyában lévő szobákban Galgóczi Erzsébet írónő életéről, munkásságáról szóló emlékekről  is Gabi mesél.

Dolgozószobájának eredeti berendezése, népművészeti gyűjteménye, könyveinek, filmjeinek relikviái láthatóak. Rajtuk keresztül mutatta be Gabi az írónő nem mindennapi, néha veszélyesen kanyargó életét és munkásságát.

                                                                                    

             Galgóczi Erzsébet Ménfőcsanakon születetett, parasztcsaládban. Az általános iskolába a szülőfalujában járt.  Győrben tanítóképzőt végzett, 1949-ben érettségizett.  Szeretett volna továbbtanulni, legfőbb vágya volt, hogy a Színművészeti Főiskolára  felvételt nyerjen, de szülői ellenkezés miatt ez csak később valósult meg, végül a dramaturg szakot végezte el.

Az első szárnypróbálgatásai akkor kezdődtek, amikor egy ideig a Győri Vagon- és Gépgyárban  esztergályosként dolgozott. Írásai a munkáról, az ott dolgozó emberekről szóltak. Hamarosan elkezdte írni a vidéki társadalomban zajló átalakulási folyamatokról szóló drámai riportjait, amelyek sorra jelentek meg rangos országos lapokban, Kortárs, Élet és Irodalom.

A Nádtetős szocializmus című híressé vált riportja miatt a Pártközpontban vonták felelősségre, bíróság előtt is védekeznie kellett. Minden nehézség ellenére, vállalva az elhallgattatás veszélyét is tovább írta riportjait, elbeszéléseit a falusi értelmiség helyzetéről, a téesz parasztok küzdelmeiről, a kiskirályok uralmáról.  Meg kellett küzdenie még elismert író korában is azért, hogy írásai valósághűen, cenzúra nélkül jelenhessenek meg.  Erről szembesülünk Galgócziné írásában, amelyet a Műhelyben olvashatunk (2014. 2sz.) „ A Magyar Népköztársaság érdemes olvasója” Galgóczi Erzsébet és a cenzúra címmel.

A hetvenes –nyolcvanas években egymásután írja kisregényeit, majd a TV játékok, forgatókönyvek írása is megkerülhetetlen lesz számára.  A siker is megtalálja.

Megkezdi faluja, Ménfőcsanak történetének megírását is, sajnos nem tudja végigvinni.  Látogatásunk alkalmával rendhagyó, letehetetlen könyvet kaptam a szerzőtől, Galgócziné Gabitól. A címe: Az író faluja Ménfőcsanak 1945-1970. Galgóczi Erzsébet riportjai és Krónika a községi jegyzőkönyv alapján. Úgy vélem, a könyv valamiképpen Galgóczi Erzsébet elkezdett munkájának folytatása. A könyv kétféle anyaga, a község közigazgatási iratai és Galgóczi Erzsébet községről írt riportjai egymásba fonódva  tárják elénk  az ott élő emberek küzdelmes életét.

A Galgóczi Erzsébet Emlékszoba valamennyi kincsét, a váratlanul véget ért  gazdag írói munkásság, tárgyi emlékeit, elbeszélések, könyvek, színművek, filmek  dokumentumait nem tudom  utazási beszámolóm keretei között részletesen bemutatni, de jó szívvel ajánlom, keressék fel, nézzék meg, ne csak egyszer, többször is. Érdemes.

A Bezerédj kastély másik nevezetessége a Sulyok Vince Irodalmi Emlékhely.  Az emlékhely létesítésének körülményeiről, és a névadóról Nagy Vilmos igazgatóhelyettestől hallottunk érdekes előadást.

Ménfő szülötte Sklánicz Vince, később vette fel a Sulyok nevet édesanyja nevét, egri főiskolai diákként vett részt tevékenyen az ötvenhatos forradalom eseményeiben. Menekülnie kellett. Jugoszláviában a menekült táborban szerencsésen bekerült egy csoportba, akiknek Norvégiában továbbtanulást ajánlottak. Az Oslói Egyetemen szerzett diplomát német, orosz és a történelem szakon. Az Oslói Egyetemi Könyvtárban kezdett dolgozni és nyugdíjazásáig főkönyvtárosként dolgozott. Közben számos művet fordított norvégról magyarra. Tíz éves munkával elkészítette élete fő művét. Címe: Ungarns historie og kultur (Magyarország történelme és kultúrája). Borítóján a híres 1044-es ménfői csatajelenet képe látható a Képes Krónikából. Folyamatosan kapcsolatban volt a magyar irodalmi élet jeles képviselőivel, könyvtárában gyűjtötte a hazai irodalmat is. A rendszerváltozás után szorosabbra fűződtek a személyes találkozások is. Ménfőcsanakon és Győrben a költő hetven, ill. hetvenötödik születésnapja alkalmából köszöntőt és irodalmi esteket rendeztek.

A Ménfőcsanaki Petőfi Sándor ÁMK és Sulyok Vince 2002-ben ajándékozási szerződést írtak alá, melyben megállapodtak, hogy „Sulyok Vince alkotói munkásságát képező könyv-és folyóirat gyűjteményét, Ménfőcsanakon a Bezerédj-kastély könyvtárának elkülönített részében helyezik el, egy később létesítendő emlékszoba céljából.”  Erre sajnos csak 2009-ben bekövetkezett halála után került sor. Ebből a közel ötezer darabból álló gyűjteményből valósulhatott meg Ménfőcsanak újabb irodalmi emlékhelye a Bezerédj-kastélyban, mely Sulyok Vince Irodalmi Emlékhely néven nyílt meg, 2011. június 3-án. A gyűjtemény, a költő magyar és norvég nyelven kiadott munkái mellett az emigráns magyar irodalom sok fontos alkotását is magában foglalja.

Ménfőcsanak után utunkat Győrbe irányítottuk. Pár perc alatt már ott is voltunk a város hagyományos főterén, a Széchenyi téren. Itt találkoztunk Horváth Józseffel a  Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér  nevet viselő sok alakuláson átesett megyei/városi könyvtár igazgató helyettesével. Az ő kalauzolásával tettük meg másfél órás sétánkat innen, végig a Baross úton, Győr legjelentősebb sétáló- és üzletutcáján, le a Duna partig hallgattuk az érdekes történetekkel fűszerezett városbemutatót.  Élveztük a napfényben tündöklő barokk Belvárost, valóban megérdemelten Europa Nostra díjas.

Finom fagylaltok és kávé elfogyasztása után Sárvárra igyekeztünk. A Danubius Hotel Sárvárban foglaltunk szállást.  A szobák elfoglalása után sétára indultunk a Sárvári Arborétumba.

A hotel az arborétum szélén helyezkedik el , így szinte útba esik .

 Az arborétum bemutatását  Harald van Warden úr, ő a hotel holland származású   programmenedzsere,  vállalta és társaságunknak kedves akcentussal és élvezetes előadásban mutatta be az arborétum főbb nevezetességeit.

 A  jelenleg mintegy 300 fa- és cserjefaj, -fajta közül természetesen csak a legérdekesebbek megtekintésére jutott idő besötétedés előtt. Megcsodáltuk a 300 éves ősi kocsányos tölgyeket, magas kőriseket, a  200 éves platánokat, fekete fenyőket. Lenyűgözött egy hatalmas egylevelű magaskőris. A 100-130 éves liliomfákat és a sokféle rododendront majd megnézzük tavaszi virágpompájukban!

Az arborétum az Erdészeti Kutató Intézet gondozásában áll,  központjának épülete a parkban áll. Séta közben a találkoztunk Dr. Koltay György erdőmérnök mészkőszobrával, aki életművéért Kossuth-díjat kapott, a Babaházzal, melyet a bajor herceg építtetett gyermekei számára, és megtekinthettük Németh Mihály szobrászművész néhány itt elhelyezett alkotását.

Az egésznapi gyalogolós program után jól esett a hotel termálmedencéjében a fürdőzés. Akinek kedve volt szaunázhatott is. A vacsorát alig vártuk, éhesek voltunk. Nem csalódtunk. Széles választéka a finomabbnál finomabb ételeknek várt ránk, amiből válogathattunk.

Vacsora után összegyűltünk a könyvtárteremben – kellemes környezet, a hosszabban ott tartózkodóknak jó választék magyar, német, angol nyelvű olvasmányokból.  Beszélgettünk a napi élményekről, ismerkedtünk egymással. Jó befejezése volt a napnak.

Szerdán kényelmesen reggeliztünk- hasonlóan a vacsorához sok finomság volt terítéken.  Előtte még fürdőzésre is jutott idő, reggeli után pedig elindultunk Ausztriába.

Első célpontunk  Vorau volt. Az Augustiner Corherrenstiftben  az Apátsági templomot és a műemléki könyvtárat  tekintettük meg . Egy kedves fiatal hölgy mutatta be először a templom szépségeit és kincseit.  Az apátság udvarán a történelmi tényekkel ismerkedtünk meg.

A kolostort 1163-ban  III.Ottokár őrgróf hálából alapította fia és örököse születése örömére. A kolostort Eberhard I Salzburgi érsek építtette, ő küldte az első szerzeteseket is Szent Ruperti kolostorából. A kolostort védelmi tornyokkal, árokkal, és vasrudakkal megerősített bejárati kapuval látták el, amely így a 15. században védelmet nyújtott a környéken élő embereknek. 1940 áprilisában a kolostort elkobozta a német hadsereg, így a szerzetesek kénytelenek voltak elhagyni. 1945-ben, amikor az orosz hadsereg elfoglalta a kelet-stájer terület a kolostort lebombázták, és mintegy fele elpusztult. Leginkább érintettek voltak a gazdasági épületek. Mintegy 5000 könyvet loptak el a könyvtárból és az összes gyűjtemény erősen megrongálódott. A templom maga sértetlen maradt. 1945 májusában az első szerzetesek visszatértek a kolostorba. Napjainkban a fő feladatuk a tanácsadás, oktatás.

                A templom bejárati ajtaja felett latin felirat áll, jelentése: "Ez az Isten háza, ahol az Úrhoz imádkozunk."

A templomot jelenlegi formájában 1660 és 1662 között Domenico Sciassia építette. A freskók és a belső dekoráció 1750 készült el. A freskók Jézust, a világ Megváltóját dicsérik. Három nagy egymást kiegészítő téma látható:
Ószövetségi próféták bejelentik Isten országát.
Jézus élete, születésétől a keresztlevételig.
 Végül Jézus megvalósítja Isten országát.
Az uralkodó színek a templomban a kék és arany. Ennek az az oka, hogy az, hogy ezek a színek a kolostor színei.
Az óratorony és a harangtorony keresztjei arra az időre emlékeztetnek, amikor Vorau a salzburgi érsekhez, de az igazgatásilag Seckau püspökségéhez tartozott.

                A templom főoltárát 1701-1704 között Matthias Steinl készítette. 17 méter magas, és teljes egészében fából áll, az oszlopok szintén bár úgy néznek ki, mintha márványból lennének. A fő jelenet Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja.  A jobb és a baloldal két kis oltárán a festmények  


Szent Tamást és III. Ottokár őrgrófot ábrázolják. Az oltáron négy szobor áll, három az isteni erényeket ábrázolja. A hit (kereszt és a kelyhet), a remény (egy horgony) és a szeretet (egy anya, két gyerek), valamint a szimmetria kedvéért egy negyedik szobor, az ima (tömjén) látható.

                A templom szentélye művészi kincstár. A falakon a freskók Krisztus szenvedés történetét ábrázolják, J.C Hackhofer műve, hasonlóan a nagyszabású szimbólumokkal teli Utolsó ítélet is.









 Az apátsági könyvtár felett a Példabeszédekből álló idézett felirat"IngereDere absquVe Morls pLaCltls Laetaberls horls Vtsaplens flas, saeplVS LTO Vlas." jelentése: Jöjj be habozás nélkül, és élvezd a békés órákat: jöjj, légy szorgalmas és bölcs leszel”.
A bejárata mellett két szobor jelképezi a bölcsességet (a szobor kezében a Bibliával), és a tudást (a szobor a kígyóval és a tükörrel).
A könyvtárban mintegy 17.500 könyv van szabadpolcon, és a további 20,000 zárt helyiségben. 1901-ben Theodorik Lampel már felsorolt a katalógusban ​​392 ősnyomtatványt.  Ma már csak 215 maradt, mert a kolostornak el kellett adni műkincseket a válság miatt.
 Jelenleg a könyvtár még egy nagyon látványos a 11. től a 18. századig terjedő kéziratgyűjteményt is birtokol.
 1237- a kolostorban nagy tűz pusztított. 
Hogy olyan sok kézirat maradt fenn az
 Bernhard II. prépostnak köszönhető, aki  az ablakon keresztül kidobálta a dokumentumokat, ő maga azonban a lángokban lelte halálát.
Hősiességének emlékére készültek a  „kőkönyvek” 
               

            A könyvtárban látható két földgömb 1688-ból, az egyik a földet mutatja be, ahogyan a 17. században ismerték, a másik mutatja az égboltot az ismert csillagképekkel.

                Különleges érdekesség a könyvtárban egy gyakorlatias megoldás a távoli beszélgetés csendes lebonyolítására.  A terem két végén két félgömb öt helyeztek el.

             Az egyik volt a   könyvtáros pultja mögött, a másik a szemben lévő oldalon. Mikor a szerzetesek az egyik végén a könyvtár volt egy kérdés, hogy a könyvtáros csak meg kell suttogni a szót az egyik félteke a könyvtáros hallotta az íróasztalnál. Így tudták kommunikálni a könyvtáros zavarása nélkül a többiek.

 

Az Apátsági látogatása után sétára indultunk a közvetlen közelben lévő Szabadtéri múzeumba.

Mintha a 19-20 században sétáltunk volna. Szépen felújított lakóházak, falusi épületek, sorakoznak, bemutatva a vidéki élet sokszínű tevékenységének helyszíneit, eszközeit.

 A parasztgazdaság szükséges épületei, berendezései eszközei mind láthatóak. A különböző mesterségek eszközeiből is gazdag gyűjteményt láthattunk.

 Különlegességként hadd említsem meg a falusi iskola berendezését, egy házi patika gondosan összeválogatott üvegcséit és egy mozi berendezést, vetítő géppel, filmvászonnal.

 Természetesen láthattuk a fonót is, guzsallyal, szövőszékkel és a „Stube” is várt bennünket. Élvezetes látogatás volt.

Következő programunk egy bájos stájer kisváros, Hartberg meglátogatása volt.

 Ez a terület már az újkőkorban is lakott volt. 1286-ban említik először városként. 1469-ben Andreas Baumkirchner császári katonai vezető meghódította, majd néhány évvel később Hunyadi Mátyás kezébe került. 1532-ben török csapatok rombolták szét a várost. 1725-ben kisebb tűz pusztított a városban.

Miután megérkeztünk és sikeresen találtunk az autóbusznak parkolóhelyet, szinte a város központjában könnyen be/felsétáltunk a főtérre.   

  Itt található a gyönyörűen rendben tartott Városháza, mellette a plébánia templom, a 1157-ben épült a Szent Márton templom, amit 1745 és 1760 között barokk stílusban kibővítettek.

 Mellette található a késő román kori Csontház, amely eredetileg Keresztelő Kápolnának épült.

A városka nevezetessége még a Hartberg-kastély. A 16. században egy 12. századi vár alapfalából épült fel a ma látható épület. A reneszánsz kastélyt a város az 1980-as években megvásárolta. Ma a történelmi termeket kulturális központként, kiállítások, felolvasások és koncertek megtartására hasznosítják, ennek meglátogatása azonban már nem fért be a napunkba.

Hartbergből hazafelé – sárvári hotelünkbe vettük az irányt.  Pihenőt és frissítő szünetet útközben az  EO Bevásárló központban (Felsőőr- Oberwart) tartottunk.  Itt nyílt lehetőség arra, hogy némi ajándékokat vásároljunk az otthonvalóknak. Sok szép üzlet, hasonló a hazai nagy bevásárló központokhoz. Én diabetikus süteményt, csokoládét szerettem volna vásárolni ajándékba, ezt sajnos egyik üzletben sem találtam. Ez eléggé meglepett, lehet, hogy csak speciális üzletekben tartják.

Hazatérve a szállásunkra, a jó meleg gyógyvízben felüdültünk, majd fejedelmien megvacsorázva fejeztük be a napot.

Csütörtökön reggel is ragyogó napra ébredtünk. Alig mertük remélni, hogy a két szép meleg nap után még továbbra is nyáridőben folytathatjuk tanulmányutunkat.  Nagyon örültünk neki és jókedvünk csak fokozódott, Pápa felé tartottunk, ahol a Református Kollégium, az Esterházy kastély és még sok látnivaló várt ránk.

Odafele az autóbuszon egy kis előzetesben volt részünk.  Publika és utastársunk   Ica személyes élményeinek, családi kapcsolatainak alapján bevezetett a harmincas-negyvenes évek pápai világába, polgári/értelmiségi életébe, amelyet  meghatározóan befolyásolt a híres Református kollégium.

Első utunk az Esterházy kastélyhoz vezetett, de sajnos a bejelentett időpontunkra késő érkeztünk, így másik időpontot kaptunk.

Szerencsére közben meg tudtuk látogatni a Jókai Mór Városi Könyvtárat. Gyalog indultunk el, mert úgy gondoltuk, hogy séta közben a várost is megnézzük, úgyis a sétáló utcán vezetett az út. A könyvtár viszont jóval távolabb volt, mint gondoltuk, így a könyvtárlátogatásra fordítható idő rövidült meg. Ennek ellenére sikerült bepillantanunk a könyvtár életébe. Bár a könyvtáros kollégák erősen panaszolták, hogy a városközponti Esterházy kastélyból át kellett települniük egy külső kerületbe, szép könyvárat láthattunk és élénk könyvtári életet tapasztalhattunk.

Látogatás az Eszterházy kastélyban.

A barokk kastély építése 1717-ben kezdődött el és csak az 1780-as évek végén fejeződött be, Grossmann József és Fellner Jakab munkája. Lenyűgöző megjelenésével szinte magához vonzza a járókelőt.

 A kastély külső formájában építése óta jelentős változás nem következett be. A belső tereket az 1860-as években Esterházy Pál újíttatta fel, ekkor került kialakításra a Nádor-terem és az Ősök csarnoka is. Szintén ekkor állították fel a Párizsból hozatott kastélykaput.

1989-ben a kastélykápolnát restaurálták, ekkor került elő az addig ismeretlen freskó, Ignaz Mildorfer osztrák festőművész  alkotása- műveit Vorauban is láthattuk – amely Jézus mennybemenetelét ábrázolja. Ezért Europa Nostra díjat kapott Pápa városa.
 

 

A legutóbbi években nagyon sok munkával felújították a kastélyt, az intézmények, a városi könyvtár, a zeneiskola, a művelődési ház és a helytörténeti múzeum, amelyeknek addig helyt adott kiköltöztek.

Sikerült a belső tereket is régi pompájukban felújítani és a látogatót kedves performansz is visszaviszi a régi korokba.

 Korhű ruhákba öltözött hölgyek fogadják a vendéget, közben hangulatos barokk zene szól.  

 Egy néhány pillanatra mindannyian részesei lehettünk a régi palotákban zajló életnek.

 

Rövid ebédszünet után, a szendvicseket a buszban ettük meg majd kávéztunk a buszvezetőnk főzte a finom kávét megittuk és igyekeztünk, mert 2 órára volt megbeszélve látogatásunk a Pápai Református Gyűjteményekben, a Kollégium épületében.

A Kollégium épületében éppen ezen a napon kezdődött el egy nagyszabású felújítás, a kopácsolás zajai szerencsére nem nagyon zavarták meg a bemutatókat.

 Először a könyvtár olvasótermében helyezkedtünk el, ahol Mezei Zsolt könyvtárvezetőtől meghallgattuk a kollégium történetét, híres diákjairól szóló emlékeket.  Bemutatta a könyvtárát is, és ami lenyűgözött bennünket, hiszen ilyen csak nagyritkán fordul elő velünk, könyvtárosokkal, hogy néhány ritkaságot kézbe is vehettünk. Pl. egy XV. századi kisméretű kódexet, az 1585-ben készült kollégiumi törvénykönyv 18. százai másolatát, az Érdemkönyvet Jókai Mór és Petőfi Sándor kézírásával.

A Református Kollégium Könyvtár létrehozása a 16. században kezdődött, adományok útján gyarapodott. Jelenlegi állománya 140000 kötet, ebből 25000 az olvasóteremben van szabadpolcon. Nyilvános könyvtári szolgáltatásokkal áll oktatók, tanulók rendelkezésére.

A könyvtár folyosóján egy időszaki grafikai kiállítást tekintettünk meg „ Bibliai metszetek a Baldácsy gyűjteményben” címmel.

A múzeumban  Petőfi Sándort és Jókai Mórt idézik fel a kiállított emlékek.

 Furcsa érdekesség a Hori titkai című egyiptomi koporsó és múmia ( a koporsó nem a múmiáé), amelyet egy volt pápai diák ajándékozott a kollégiumnak.  A kiállítás látogatható, de egyben oktatási célokra is ügyesen felhasználják.

A sok élménytől kissé elpilledve, de gazdagon elindultunk visszafelé, hazafelé. Szerencsésen megérkezve kiindulópontunkra, úgy köszöntünk el, hogy jó volt együtt lenni, reméljük hamarosan megismételhetjük.                                                                                                                      Ezt kívánom.                                                                                                                                   Billédi Ibolya