Reformáció és kultúra.

Publika Kul-Túra

2017. május 17-21.

                                    Reformáció és kultúra. Luther nyomában.

 

Verőfényes, szép reggel indultunk  május 17-n a Déli pályaudvartól,  reggel 7 órakor. Mindenki pontosan érkezett az indulásra, s így hamar kijutottunk Budapestről és „egyenesen” megcéloztuk  Lednicét. Aznapi célunk azonban Heidenau volt, ami jó 600 km Budapesttől. Mivel útközben  azért szükség volt  kisebb nagyobb technikai szünetekre, hol nekünk, hol a „busznak” idegenvezetőnknek Czeizing Miklósnak – akivel már nem először utaztunk - volt  ideje, hogy bemutassa közelebbről és főként személyes tapasztalatból Németországot.

 Mostani utunkat a reformáció 500 éves évfordulójához kapcsoltuk, amelynek  megünneplésére Németországban évek óta készülnek. Egy tíz esztendős projekt keretében sok várost, vagy városrészt felújítottak, helyreállították a régi, történelmi utcákat, épületeket. Templomokat, múzeumokat és Lutherhez vagy a reformációhoz kötődő helyszíneket újjá varázsoltak vagy csak megszépítettek a nagy évfordulóra. Luther Márton 1517. október 31-én tűzte ki 95 tételből álló téziseit a wittenbergi Városi templom kapujára. S bár nem volt szándékában, de ezzel Európa történelmét jelentősen befolyásoló mozgalmat indított el. Az ő életéhez, működéséhez kapcsolódó jelentősebb helyszíneket terveztük végigjárni, és  közben persze megismerni a mai  Németországot is.

S mivel amúgy is útba esett az osztrák határ közelében lévő Lednice, amely a Liechtenstein herceg kastélyáról nevezetes,  ott tartottunk egy hosszabb utazási szünetet. Ezt a vidéket, amely „kultúrtáj” Európa kertjének is nevezik. Magát a kastélyt is egy hatalmas angolpark veszi körül. A kastélyt, amelyet Cseh ország leggazdagabb nemesi családja építtetett neogótikus stílusban, 1846-tól 12 éven át, idegenvezetővel járhattuk végig, majd volt még idő a kertben is barangolni, fotózni.  Este nyolc óra körül érkeztünk első szálláshelyünkre Heidenau városkába. Kedves idős úr volt a panziós, aki elmondta, hogy még soha nem szálltak meg nála magyar vendégek. A panzió üzenő-táblájára ki is helyezett tiszteletünkre egy magyar nyelvű cédulát, amelyen „jó maradást” kívánt nekünk. Örültünk mi is,  gyorsan el is indultunk vacsorázni és ki ki - kedve szerint - megkóstolni a német sörök valamelyikét.

Másnap szoros program várt ránk, de most inkább a kevés  idő és a sok látnivaló volt oka. Korán is indultunk, mert még be is kellett pakolnunk a csomagokat. Minden nap más – más igen jó kis szállodákban aludtunk. Wittenberg, Eisleben, Aseleben volt a programunkban.

Wittenberg Luther városa, a reformáció székhelye. Szépre felújított óvárosában kezdtük a gyalogos sétánkat.

Nekem elsősorban „egyetemi város” volt képzeletemben Wittenberg, hiszen ide járt a magyar reformáció sok híres alakja is. Dévai Bíró Mátyás – a „magyar Luther”. Róla írta Bod Péter a magyar Athénasban (1766) „Legelső volt ez a Dévai Mátyás, aki a reformációnak hajnalán az Isten beszédének lámpását egész Magyarországban elhordozta, és a tudatlanság homályában ülő embereknek a világosságot megmutatta: az Isten beszéde életet adó kenyerének édességét megkóstoltatta és ízelítette.” Sylvester János, Heltai Gáspár is itt töltött éveket s a későbbi évszázadokban bár egyre fogyatkozó létszámban sok magyar diák fordult meg az egyetemi épületben. Luther halála után a teológiai hangsúlyt felváltotta a természettudományoké.  Az egyetem 1817-ig működött. A Wittenberg-i  gazdag magyar anyagot ma a Berlini Magyar Intézetben lehet kutatni. Végigsétáltunk a város főutcáján, ahol szinte minden ház rejt valami történelmi emléket. Majd megérkeztünk a Luther-házba, amelyben most nemcsak Luther életét hanem az egész reformáció történetét is bemutatja a kiállítás.

Wittenberg - melyet 1183-ban említenek először a dokumentumok - a XV. század végén, Bölcs Frigyes hercegi rezidenciájaként emelkedett ki a középkori német kisvárosok átlagából. Az 1502-ben megalapított Leucorea egyetem (ma is létezik, de már nem a régi épületek állnak), Luther, Melanchton és többi reformer befolyása mind-mind elősegítették, hogy ez a kis Elba-parti városka Európa egyik spirituális központjává váljon. Sorra épültek a jelentősebb, kultúrát, vallást, tudományokat támogató épületek, intézmények, így 1523-40 között például az új városháza, de mind a mai napig megnézhetjük Cranach mester udvarát (az ő jóvoltából ismerhetjük a korszak kiemelkedő személyiségeinek arcképeit), vagy éppen Melanchton házát is, mely 1536-ban épült.

Természetesen mi is fényképészkedtünk a híres Vártemplom kapujánál, amelynek kapuján most bronzból kiöntve olvashatjuk a 95 tézist.

Számomra nagy élményt adott, hogy láttam a Cranach műhely udvarát. Mindig szerettem finom ecsetvonású képeit, fátyolos Madonnáit, és korának sok ismert alakjának portréit. Lutherről és feleségéről több portrét láttunk utunk során tőle.

   Luther halála után egy évvel készült ez szárnyas oltára. Itt sikerült megfestenie a reformáció üzenetét: Középen az utolsó vacsora jelenet, baloldalon Melanchton keresztel, jobb oldalon Bugenhagen gyóntat. Alul Luther mint prédikátor, Krisztusra mutat. Az oltár tetején a felirat: „Mert más alapot senki nem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus.” (1 Kor 3,11) A kéttornyú városi templom, ahol most Cranach-oltára áll, volt az első protestáns templom, ahol Luther is többször prédikált.

Nem Luther volt az egyetlen, aki bírálta az egyház bűneit. Előtte a cseh Husz János, az angliai John Wycliffe és kortársai, Rotterdami Erasmus és mások reformokat sürgettek. De hogy Gutenberg  Németországban feltalálta a mozgatható betűkkel működő nyomdagépet, Luther hangja messzebbre és hangosabban hallatszott, mint más reformátoroké.

A város piacterén található a szép reneszánsz városháza Luther és Melanchthon szobra.

De nem túl sokáig nézelődhettünk, mert máris mentünk tovább Eisenachba, ahol a fő látnivaló természetesen Wartburg vára volt. Leszámítva a nagy csoportokban hömpölygő turistákat – amelyek számát mi is szaporítottuk – számomra élményt jelentett a vár, amely sok szállal kötődik a német történelemhez. Magyar vonatkozásai is vannak, mert Árpád-házi Szent Erzsébet is itt élt. A szép termek sokaságán áthaladva láthattuk azt a szobát is, ahol Luther 1521-ben lefordította németre a Bibliát.   A vár látogatás után Eislebenbe Luther szülővárosába indultunk. A Lutherhez köthető épületek - a ház, ahol született, s ahol meghalt, valamint a Szent Péter és Pál templom - ahol Luthert keresztelték - illetve a Szent András templom - ahol utolsó prédikációit tartotta - UNESCO Világörökségi védelmet kaptak. A város mindig is vállalta ezen épületek megőrzését, fenntartását, jóval azelőtt, hogy az örökségvédelem, mint követendő feladat, illetve elképzelés megszületett volna. Sétáltunk  a városközpontban, melynek vásárterén Luther Márton szobra áll, háttérben a reneszánsz városházával és a monumentális Szent András templom tornyával. A teret szépen felújított régi házak ölelik körbe, s a városháza mellett ódon lépcsősor vezet a templomhoz és a házhoz, ahol a híres reformátor elhunyt. Este megint csak jó későn jutottunk vacsorához, de már kezdtünk hozzászokni. Ez volt a legzsúfoltabb napunk – mondta idegenvezetőnk s nagyon büszke volt, hogy mindent láttunk, amit tervbe vettünk és még jól is éreztük magunkat. Reggel ismét frissen ébredtünk s még hattyúkat és vadkacsákat is etetgethettünk a  szállodánk melletti kis tónál.

Következő napon Eisenach városában  Schmalkadenben a Wilhelmsburg kastélyban jártunk. Elsősorban itt is a Luther emlékhelyekre koncentráltunk – a Cotta család favázas háza, ahol Luther korrepetitorként él diák korában. Rövid sétát tettünk a középkori hangulatú városkában is és  lefotóztuk Bach „szülőházát”. Sajnos a zenei múzeumba nem volt idő bemenni, de élveztük a szép régies utcákat, favázas házakat, a XV-XVI századi hangulatot. 

 Délután Wilhelmsburg szépen felújított reneszánsz kastélyában jártunk.

Következő nap, május 20-án Erfurt felé, Türingia fővárosa felé  vettük az irányt.  Gyönyörű szép belvárosa van. Azt írja az útikönyv, hogy egyfajta szabadtéri múzeum az egész óváros. Tettünk egy közös sétát, majd szabadon kóboroltunk. Erfurt is múzeumváros, a múlt esszenciájával átitatva. Ellátogattunk az Ágoston rendi kolostorba, ahol Luthert pappá szentelték. Megnéztük a Dómot és a  mellette lévő St. Severikirche templomot. Természetesen nem hagytuk ki a Szatócsok hídját sem, amely Európa leghosszabb lakott hídja.

Majd elindultunk most már hazafelé. Prága külvárosában volt ismét nagyon jó szállásunk. 

Brno városát néztük még meg másnap délelőtt s úgy tértünk haza Budapestre az esti órákban.

https://goo.gl/photos/RwxixTFG9TeWPqVf8   -  link a Luther út fotóihoz

Kovács Csilla