ÉLET-KÉPES Pályázat díjkiosztó

Élet-Képes Példatár díjátadó ünnepség

 

A Publika Magyar Könyvtári Kör és a Magyar Női Unió tavaly pályázatot írt ki Élet-Képes Példatár címmel, amelyre figyelemreméltó női életutakról, érdekes eseményekről, nehéz helyzetekben levő asszonyokról, emlékezetes tanítókról, sikeres megoldásokról, családi legendákról szóló pályaműveket vártak november 15-éig. A pályázat kiírásának természetesen volt előzménye, mégpedig a Publika 2012-ben indult Nők a könyvtárban  című projektje, amelynek záró konferenciájára 2014. október 16-án került sor az MTA Könyvtár és Információs Központban.

A pályaműveket elbíráló zsűri szakemberekből állt: Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész, a Magyar Kultúra Lovagja, dr. Bartos Éva tanár, a Publika MKK alelnöke, dr. Bobokné Belányi Beáta egyetemi oktató, nőszervezeti képviselő, Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Női Unió elnöke, Fonyó Istvánné, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás szerkesztője, valamint Nagyné G. Pataki Ágnes kommunikációs tanácsadó. A díjak ünnepélyes kiosztására január 15-én került sor az OMgK Tessedik Termében.

Az eseményt Biczák Péter levezető elnök nyitotta meg, majd Billédiné dr. Holló Ibolya, a Publika MKK elnöke, illetve Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Női Unió elnöke következett, hogy köszöntsék a megjelenteket.

 

Óváry Istvánné, Billédiné dr. Holló Ibolya, Biczák Péter, Batthyány-Schmidt Margit és Józsa Judit

 

 

 „Meghatottsággal, csodálattal, hol megrendüléssel olvastam a történeteket - mondta el Billédi Ibolya. „ Egy-egy írást többször is.  Azon gondolkodtam, hogy vajon mi a vezérszó, ami összeköti ezeket az írásokat.  Megtaláltam. A szeretet az, ami mindegyikből kiemelkedett. Az elbeszélés hőse végtelenül szereti a gyermeket, odaadással szereti bajban lévő társát, testvérét, félve szereti szüleit, csodálattal szereti tanítóját.

 Úgy gondolom tehát, hogy ami példaértékű az a szeretet maga. Valójában azonban a megvalósulás mutatható be, állítható példaképül: a gyermekért küzdő anya, a gyermeket váró nő, a csonka család terheit két vállára vevő feleség és anya, a fáradhatatlanul újra és újra nekilendülő tanító, amint teljesítik a fő parancsot, a szeretet parancsát.”

Billédiné megköszönte a történetek megíróinak fáradozásukat és valamennyi közreműködőnek a munkáját, aki segítette ezt a programot. Igen szép számmal voltak. Közöttük a pályaművek bírálói,  akik a díjakhoz hozzájárultak,  sok könyvtáros és egyesületek tagjai, akik terjesztették a pályázatot, és segítettek a pályaművek megírásában.

Batthyányi-Schmidt Margit beszédében rámutatott, arra hogy a két egyesület közös pályázata címének az Élet-Képes Példatár nevet tudatosan választotta. A jelen kor kihívásaira a választ sokan és számtalan formában keresik, pedig a pályaművek tanulságaiból is ítélve a megoldás sokszor a múltban gyökerezik. Amikor az emberek még jobban odafigyeltek egymásra, elfogadták, hogy a mindennapok küzdelme az élet része, fel nem adták soha a harcot, hanem a nehézségeikből erőt merítettek: ők az Élet-Képesek. Nők és férfiak, nem csak ma, hanem mindenkoron. Mintájuk követendő, így természetesen méltán gazdagítják történeteik az Élet-Képes Példatárt.

Megköszönte a pályázóknak a fáradságos munkát és azt a bátorságot, amellyel megosztották saját vagy a hozzájuk közel állók életérzéseit. Batthyány- Schmidt Margit követendő példának nevezte, hogy az ember legyen képes főnixmadárként mindig megújulni.

A köszöntők után a díjak átadása következett.

A zsűri a legjobbnak ítélte, s így I. helyezést ért el Cserfalvi Annamária Az én anyukám mindig mosolyog című írásával. A jutalmat, Józsa Judit gyönyörű Emese ősanya szobrát maga az alkotó adta át szép szavak kíséretében.

 

„Nagy öröm számomra, - mondta el Józsa Judit, hogy az Élet-Képes Példatár pályázat fő díját, az első díjat én alkothattam. E program célja a női példaképek bemutatása, népszerűsítése dokumentumtár létesítésével, online felhasználási lehetőséggel. Bizonyára nem véletlen, hogy engem kértek fel e díj alkotására, ugyanis kerámiaszobrászként, művészettörténészként és a Magyar Kultúra Lovagjaként is szívemen viselem a női példaképeinket. Ennek bizonyítéka a Magyar Nagyasszonyok című kiállítási anyagom, amelyben eddig 59 magyar nagyasszonyt mintáztam meg és mutattam be a nagyközönségnek. Bízom benne, hogy a magyar történelem alakításában jelentős szerepet játszó asszonyok példás élete, eszményi gondolkodása, az érzések tisztasága, mindaz, ami belőlük hozzánk szól, megérint és felemel minden magyar lelket.

Nagy boldogság volt számomra, hogy a beküldött pályaművekből, a végső válogatásba került 15 írás olvasatán azt éreztem, hogy bizony vannak köztünk járó olyan kortárs asszonyok, akik közül ki-ki a maga területén, elhivatottan és szeretettel helyezett jelentős dolgokat a nemzet asztalára és így ők valójában igazi „nagyasszonyok”!

Engedjék meg, hogy az első díj kompozícióját bemutassam:

A diófatalapzaton álló kisplasztika női alakja nem más, mint Emese, az Árpádház ősanyja.

 Szép honfoglalás kori viseletben, szőrmeszegélyes süvegben és ruházatban, feltűrt orrú csizmákban láthatjuk őt. Ruhájának palmetta dísze a László Gyula professzor úr által feltárt Cibakházi honfoglalás kori hercegnői sírban talált lelet alapján készült. Mosolygós arcát szép hajfonatai övezik, a kezeiben tartott palmetta motívum pedig nem mást, mint a szeretet lángját szimbolizálja.

A II. díjat a Vera néni című pályamű érdemelte. Szerzője, dr. Kiss Zsuzsanna. Díját, egy Erdély útikönyvet – amely egy Publika tanulmányutat jelzett, dr. Bartos Éva alelnök vett át a távollévő díjazottnak.

 

III. helyezést ért el Újvári Andrea Női sorsok című írásával. Kósa Klára kerámiaszobrász művészi alkotását saját kezűleg nyújtotta át Újvári Andreának

. Az aranyszínű, téglalap alakú keretbe foglalt csodás kerámiaképen egymásba fonódó szívek és tulipánok között madarak láthatóak. „ A madár a tudás szimbóluma- írja Szimbólumok és ajándékok című könyvében Kósa Klára – „a madár olyan magasságba szállhat fel, ahova a gondolatunk, ahova mi nem jutunk el soha, de a tanulás által az ember felemelkedik. A madarak jelképezik a meggondolt beszéd erejét és a ragyogó tettek felé vezető utat. A madár szárnyal és lebeg a világ felett ugyanúgy, mint a testben lakozó lélek. A madár a lélek felemelkedése Istenhez.”.

                A IV. díjat  Bercziné Kádár Tünde Egyszer volt című pályaművéért Székely Ildikó selyemfestőtől vette át. A selyemfestmény Virágzó lótuszok címet kapta alkotójától.

V. helyezett Szigetvári Jánosné Kurta Jolán lett, írásának címe: Az élet szép tenéked… (magyarázzam) elmondom, jutalmát – családi belépő a sárvári gyógyfürdőbe – Pechacek Natalia  az MNU elnökségi tagja adta át.

 

Szülőszoba előtt… című írásával Vajna Emő Kamilla érdemelte ki a VI. díjat, amely pincelátogatás borkóstolással, és ehhez még 30 palack bort is felajánlott a Varga Pincészet.

Dr. Herpay Balázsné kapta a VII. díjat dr. Bakkay Tiborné Bodor Éva című írásáért. Jutalma könyvcsomag volt, amelyet a VIII. díjjal együtt, ami szintén egy könyvcsomag, és Bódi Györgyné Az én nagymamáim című pályaművével nyerte Óváry Istvánné, az Élet-Képes Pályázat szervezője nyújtotta át.

 

Ezután ismét Józsa Judit következett, akit annyira megérintettek az írások, hogy három különdíjat is hozott.  Tulipánokból font életfás kiskeresztet az első helyezett édesanyjának, tulipánt Kádár Tünde édesanyjának, a tulipános életfás nagykeresztet Vajna Emő Kamillának.

 

Dr. Bartos Éva zárszavával ért végett a szívderítő hangulatú délután. Elmondta, hogy a sikeres pályázat arra ösztönzi a szervezőket, együttműködőket, hogy foglalkozzanak a pályázat folytatásának gondolatával.

Billédi Ibolya Benczekovits Beatrix