Egyszer volt, hol nem volt ” a primadonna”

A Primadonna

Az öcsém keresztszülei Rózsika néni és Pali bácsi Monoron laktak, itt volt egy  műszaki cikkeket árusító üzletük a Fő utcában.  Többször vendégeskedtem náluk, a nyári szünetben hosszabb időt is ott töltöttem, a kislányukat, Katikát pesztráltam. Mivel Rózsika néni is dolgozott az üzletben, jól jött neki egy kis segítség.

1948-ban is ott töltöttem a júliust. Nagyon szívesen voltam ott, mert Monor élénk város volt, járási székhely, sok üzlettel, stranddal és egyéb érdekességekkel. Például egy vándor színházi társulat is működött akkor Monoron, a Dalkörben rendezték az előadásokat minden este. Én majdnem minden este mentem az előadásokra, szabad jegyem volt. A színházigazgató és felesége abban a házban béreltek lakást, ahol mi is laktunk. Nagy ház volt, az utcafronton volt az említett üzlet, mögötte Rózsikáék háromszobás lakása és az udvarban még egy lakás, ezt bérelte emlékeim szerint Bánky Róbert színigazgató úr.

Az igazgatóék nagyon kedves emberek voltak, Pali bácsi több mindenben a segítségükre volt műszaki dolgokban, azzal hálálták meg, hogy az egész család- én is benne- korlátlanul mehetett a színi előadásokra.

Pali bácsinak volt egy nagy oldalkocsis motorkerékpárja a munkájához.  Egyik nap az igazgató úr azt kérte tőle, hogy vigye el őket Nyáregyházára, mert tudomása van arról, hogy ott tartózkodik Fedák Sári a híres primadonna, jó barátok, szeretné meglátogatni. Pali bácsi rá is állt, mondta, hogy össze tudja kötni az egyik napon a vidéki útjával, akkor szívesen elviszi őket.

Amikor én ezt meghallottam azonnal elkezdtem kérlelni Pali bácsit, hogy engem is vigyen el, mert nagyon szeretnék találkozni én is a híres művésznővel. Színpadon én ugyan nem láthattam őt, mert engem még akkoriban nem vittek el a szüleim színházba, de mesélni hallottam róla és persze hozzájutottam képeslapokhoz is, amelyekben a fotóit láthattam, olvashattam az elragadtatott írásokat róla.

Budapest, 1904. Fedák Sári Kacsóh Pongrác: János vitéz címû daljátékának címszerepében. MTI Fotó: ReprodukcióNagyon mutatós, elegáns, szép nő volt és a szerepei is nagyszerűek voltak.

 

 

 

 

Különösen nagy sikerei voltak például a János vitéz című darabban, amelyben a főszerepet, János vitézt játszotta.

Akkoriban még divat volt férfi szerepeket színésznőkkel eljátszatni.

A húszas, harmincas, negyvenes években több színháznak is ő volt a sztárja, százak rajongtak érte esténként egy-egy előadáson. Fővárosi Operettszínházban lép fel a Pompadour című operettben, majd a Vígszínházban kap főszerepet az Antónia című vígjátékban,

nagy sikerű szerepe a Bob herceg és még sorolhatnám tovább évtizedes pályájának sikereit.

Nyáregyházára 1946. ban  költözik amikor kiszabadul a márianosztrai nő fegyházból, ahol büntetését töltötte. Két évig unokahúga, Kauser Istvánné házában lakik komornájával, Kerék Margittal.  1948-ban Kerék Margittal együtt hurcolnak át mindent a közeli kastély parkjában álló háromszobás, földpadlós kerti lakba, a kastély tulajdonosának engedélyével.  Ide érkeztünk a látogatóba.

Fedák művésznő kitörő örömmel fogadta Bánky urat, sírva-nevetve ölelgették egymást. Az emlékek felidézése, a jelen helyzet megtárgyalása órákon keresztül folyt. Én nagy érdeklődéssel hallgattam a művésznő visszaemlékezéseit, keveset a rosszról, inkább a sikerekről.

Ahogy múltak az órák egyre inkább a hatása alá kerültem, a meséléssel visszamentünk az időben. Közben finom igazi babkávéból készült kávéval is kínáltak, ritkaság volt ez akkor.

Egyszer csak felállt a művésznő, elővett egy dossziét, abból egy papírlapot és azt mondta, hogy megajándékoz bennünket egy verssel.

El kezdte olvasni:

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad……….

Ahogy a verset szavalta, suttogta, kiáltotta, előttem változott át az idős hölgy a képekről elképzelt hősnővé. Megrendülten hallgattam a váteszi sorokat:

 Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

 Wass Albert: Üzenet haza versét negyven éven keresztül csak titokban lehetett terjeszteni, nyilvánosságra csak a „csillagfordulás” után került. Sokszor hallottam azóta nagy művészek előadásában. Mégis, nekem a hetven éve  Fedák Sáritól hallott vers van a fülemben, szívemben.  A Primadonnára így emlékezem.. 

Violetta

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük