Egyszer volt, hol nem volt…Angyali történet

Angyali történet

Egy ismerősömmel esett meg az eset. Igy mesélte:

A Megyei Tanácsnál Kecskeméten töltöttem a gyakornoki időmet sok évvel ezelőtt. Egy főelőadó mellé voltam beosztva, feladataink közé tartoztak a járási, községi tanácsoknál különféle ellenőrzések.

Egyik alkalommal főnököm úgy rendelkezett, hogy a következő hetet Orgovány községben töltjük. Hétfőn a korai vonattal megyünk, a vasútállomáson találkozunk. Orgovány 26 km. Kecskeméttől, vonattal aTörökfái–Orgovány–Kiskőrös KK) vonalán volt akkoriban elérhető, ma már nincs személyszállítás.

Sajnos a vonatot nem értem el, mert a hétvégét a szüleimnél töltöttem, akkor reggel mentem vissza és a vonatom sokat késett. Gondoltam majd csak elfogadja a főnök a mentségemet és mentem a következő vonattal. Mivel ez egy szárnyvonal volt nem sok vonat közlekedett, dél körül értem az orgoványi állomásra.

Itt a vasútállomás képe, nem egy világváros.

Gyalog indultam neki az útnak. nem sok utas volt, egy-két ember szállt le a vonatról rajtam kívül.

Nemsokára ahogy elindultam egy katonatiszt ért utol, üdvözölt és érdeklődött, hogy hova megyek. Mondtam, hogy hivatalos utam van a tanácsházára, a megyétől jövök. Ő a laktanyába tartott. Beszélgetve mentünk tovább.

Talán 10-15 perce mendegéltünk, amikor egy motorbiciklis állt meg mellettünk, bőrkabát, szemüveg, bőrsapka és egy nagy mosollyal üdvözölt.

„Kezét csókolom, Izsákra tetszik jönni?„ kérdezte.

Nem, csak ide Orgoványra a tanácselnökhöz megyek, válaszoltam.

„Tessék felszállni, elviszem odáig.”

Én örültem, hogy nem kell gyalogolni, hamarabb érek a főnökhöz is, elfogadtam az ajánlatot, úgy véltem az illető is a Megyei tanácsnál dolgozik, onnan ismer engem. Sokan jártak onnan vidékre motorral. Felpattantam a hátsó ülésre, akkor még nem kellett sisak, miegymás.

Alig hogy elindultunk, kérdezi a fuvarosom, hogy hol dolgozom. Ajjaj, gondoltam, akkor ez a férfi nem is ismer engem. Én is kérdeztem, hogy ő hol dolgozik, de nem válaszolt. Ez már nagyon nem tetszett nekem.

Közben már a községi tanács épülete látszott, szóltam, hogy ide jöttem, álljon meg. De ő tovább hajtott és azt mondta, hogy menjek vele Izsákra, meghív ebédre.

Na ez már elég volt a megvilágosodáshoz, elkezdtem kiabálni, hogy álljon meg. De csak tovább hajtott. Elkezdtem a hátát ököllel verni, egyszer csak leesett a fejéről a sildes bőrsapkája, hirtelen fékezett, megállt. Én leugrottam és elkezdtem rohanni visszafelé, ahogy csak bírtam.

A motoros ment az árokba összeszedni a sapkáját, kiabált utánam: „ Álljon meg, visszaviszem” Én rohantam tovább. Ez a pasas ennyire idiótának néz engem?

Szerencsére azért még nem voltunk túl messze, a házak között már erőre kaptam, mire beértem a hivatalba összeszedtem magamat. A főnökömnél kimentettem magamat, természetesen a történtekről nem mertem szólni egy szót sem.

Hazatérve, már megnyugodva gondoltam vissza, milyen szerencsém volt, hogy a szél lefújta a sildes sapkát. Később jöttem rá, hogy nem a szél, hanem az én őrangyalom pöccintette le a pasas fejéről és lökte az árokba!  

Jelige: Flóra

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük