Ezt olvassátok. 

A barackvirágok földjén.

Amikor kézbe vettem a könyvet, már a cím láttán a Pillangókisasszony villant fel emlékezetemben, amint kilép a virágzó barackfák közül a nagy áriát énekelve, diákkorom kedvenc operaelőadásán. Puccini zenéjét azonban , a regény olvastán hamarosan keményebb hangok váltották fel , a kínai Hunan tartományban , Csangsa városában élő kereskedő család története nem virágokkal telehintett úton vezet végig.

A regény Tao-Hung ce családjának ötven évét fogja át.

A történet 1938-ban Csangsa városában , Kína japánok általi megtámadásával kezdődik és 1997-ben három generáció életét, küzdelmeit, vereségeit és sikereit bemutatva ér véget Új Mexikóban.

A családapa Tao Hung-ce kereskedő volt, a Mennyei Fény Petróleum és Régiség üzlet volt a tulajdona. Három feleségtől lányai és két fia született.   Lung-vej az idősebb fiú erős, ismeri a világot, küzdő szellem, Tao Hsziao a harmadik, kedves feleség fia szerény, szereti a könyveket. Az ő felesége Suj Mej-lin , aki nagyon büszke férjére és kisfiára Zsen –sura. A fiúcska nevének jelentése jóindulat, kedvesség, a család féltett gyermeke, mert ő a fiú, aki tovább viszi a családot.

Viszonylag jómódú kereskedő család, de a háború felforgatja életüket.

Városukból a családnak is menekülnie kell a japánok bombázásai elöl. Iszonyú körülmények között menekülnek dzsunkákon a Jangcse folyón . Mej lin kisfiával és a sógora Lung vej  családjával, a feleséggel, Ven-linggel és két kislányával együtt menekülnek heteken keresztül, éhezve, fázva, kínlódva.

Mej-lin férje meghal a csatákban és sógora Lung-vej veszi pártfogásba, mint a család feje és segíti, irányítja menekülésüket. Mej-linnél egyetlen érték van, a selyemtekercs, amelyről gyermeke vígasztalására, tanítására meséli a történeteket. valójában ezekkel a történetekkel segíti gyermekének átvészelni a nehézségeket, az éhezést, fázást. Sógornőjével nem a legjobb viszonyban vannak, bár ő mindent elkövet, hogy Ven-ling féltékenységét, veszekedéseit kikerülje, enyhítse. De végül is úgy dönt, hogy elválik tőlük, nem veszi igénybe sógora támogatását, inkább felkeresi a saját családját. Ezért egy adandó alkalommal, amikor éppen a folyóparton Sicsangnál kiszállnak, elszökik a sógorától és neki indul felkeresni családja faluját.  Rettenetes csapás éri, mert az egész vidéket lerombolva találja, élő embert sehol nem lát. Megkeresi ősei sírhelyét és nagy nehezen rádöbben, hogy nincs mit tennie, mennie kell tovább és saját magának és a fiának megkeresni azt a helyet, ahol tovább élhetnek.

Eljut Sanghajba nagy nehézségek árán, ott elhatározza, hogy megkeresi a sógorát, de nem jut előbbre. A pénze fogyóban van, munkát és megélhetést kell találnia. Nagy nehezen egy Orfeumban talál munkát, ahol szállást is kap magának és Zsen-sunak. Itt minden szolgai munkát elvégez és mivel nagyon szorgalmas és ügyes- a hölgyeknek a ruháit is meg tudja varrni- ezért megkedvelik őt, az Orfeum tulajdonosnője, Madame Cö segíti mindenben.

Sajnos közben a városban állandóak a harcok, a Kuomintang és a Kommunista Párt között, nem lehet tudni ki az ellenség és ki a barát, utcai összetűzések, felfordulás mindenütt. Egyik napon az Orfeumba érkezve a legnagyobb káoszt találja, az üzlet kirabolva és a Madame csomagol és közli, hogy el kell hagynia a várost. Mej-linnek is azt tanácsolja, hogy meneküljön vidékre. Zsen-su közben már legénykévé cseperedett és ott akarja hagyni az iskolát, katonának állna, hogy segítsen Anyjának a megélhetésben. De ő hallani sem akar róla és inkább elhatározza, hogy pénzt szerez, eladja a féltve őrzött selyemtekercset, egyetlen vagyonát elhagyja Sanghajt.

A kereskedő, akit ő az Orfeumból ismert és úgy gondolta, hogy a selyemtekercset neki jó áron eladhatja csúnyán becsapta, megerőszakolta. Mej-lin nem is tudta valójában, akkora megrázkódtatás érte, hogy mi történt vele, csak egy volt a szeme előtt, hogy minél előbb csónakba szálljon a fiával és helyet keressen, ahol meg tudnak élni.

A könyörgései meghallgatásra találtak az isteneknél, mert egy kedves asszonnyal hozta össze őt a sors. Csao-pej férje katona volt és ő a gyerekeivel utazott ugyanazon hajón, amire Mej –lin és  Zsen-su is felszállt. Csoda történt. Amikor a katonák jöttek ellenőrizni az utasok személyi dokumentumait, akinek nem voltak, könyörtelenül kirakták a hajóról. Mej-lin rettegve várta, hogy odaérkezzenek a katonák, szeretett volna elbújni, mert semmi irata nem volt, de nem volt hová. Csao-pej asszony sorban odaadta a saját és gyerekei iratát, majd Mej-linnek is intett és neki és fiának is átnyújtott személyazonossági dokumentumot. A katonák elvonulása után mondta meg Mej-linnek, hogy a sógornője iratait használta fel, mivel ők lekésték a hajót. Szoros barátság alakult ki közöttük és végül Tajvan szigetén kiszállván a hajóról a külvárosban jutnak lakóhelyhez. Egy lerobbant raktárépületben kapnak szállást.

Egy évig élnek ott végül, amikor Pej-ven férje lakást szerez a családjának és Mej-linéknek is ad egy kis szobát. Ez nagy öröm. Zsen-su középiskolába járhat és édesanyjának pedig egy gazdag házban sikerül egy nagyon jó állást kapnia. Amikor Pej-ven férje és a család többi tagja megérkezik és el kell hagynia a kedves barátnőt, a munkahelyén lakást is kap.

Sokat dolgozik, de élete viszonylag rendezetten és nyugodtan telik. Fiában sok öröme van, mert nagyon jó képességű és szorgalma fiatalemberré növekedett.

Zsen –su minden erővel azon van, hogy a tanulmányait sikeresen végezze, mert tovább szeretne jutni. Tanárai is erre biztatják. Ezért, amikor már a kötelező katonai kiképzésen is túl van, ösztöndíjra pályázik és elnyeri. Igen, de ahhoz, hogy el tudja fogadni, nagy összegű pénzre is szükség van. Megint a véletlen (?) segít.

Mej-lin gazdái nagy estélyt adnak, ahol a vendégek között ismerőst vél felfedezni. A nagy meglepetés az, hogy az egyik jól öltözött úr Lung-vej. Sógora nagy örömmel üdvözli és elmondja azt, hogy sokáig kutatta őket, amikor elhagyták a hajót. Szomorú eseményről is be kellett számolnia, felségét és gyermekeit elveszítette, valószínűleg a nagy hajószerencsétlenség áldozatai lettek.

Boldog, hogy Zsen-su ilyen szépen felnőtt és nagyon örül a tanulmányi sikereinek. Amikor közlik vele, hogy Amerikába mehetne tanulni, megígéri, hogy segítségére lesz. És ezt teljesíti is. Hamarosan felkeresi őket és átadja egy borítékban az összes iratot, ami az amerikai egyetemi tanulmányokhoz szükséges és pénzt is.

Mej-lin egyszerre nagyon boldog fia sorsának alakulása miatt, de szomorú is, hogy el kell válnia tőle. Úgy érzi, hogy ez hosszú időre fog szólni.

Zsen- su  átkel az Óceánon és Illinois államban Evanston városban a North Western egyetemen kezdi meg tanulmányait és amerikai szokás szerint Henry Tao nevet vesz fel. Boldog. Nagyon szeret tanulni, jó csapatba kerül és sikeresen végzi az egyetemet.

Mej-lin szorgalmasan dolgozik és takarékoskodik, hogy legyen tartalék pénze, tudjon fiának segíteni. Nagy meglepetésként éri, hogy Lung-vej egyre többet keresi fel és a beszélgetéseik egyre elmélyültebbek.   Amit már korábban is sejteni lehet, Lung- vej sógornőjét nemcsak rokonként szereti, hanem őszinte érzelmeket érez iránta és megkéri, hogy legyen a felesége. Bár Mej-lin rokonszenvvel viseltetik iránta, hálás azért is, amit fiának neveltetése érdekében a férfi érte tett, nem tudja magát rászánni, hogy együtt éljen vele. Különös jelenet, amikor rájön, hogy talán mégsem kellett volna visszautasítania. Kapcsolatuk azonban nem romlik meg, továbbra is találkoznak.

Henry Tao élvezi a diákéletet, sok kínai társával is összeismerkedik. Szívesen menne a diákszövetség rendezvényeire, de jóbarátja, lakótársa figyelmezteti, hogy könnyen bajba kerülhet. Ahonnan az ösztöndíjat kapja nem veszik jó néven, ha az ellenfél táborával barátkozik. Megérti és távol marad, a nagybátyja i azt tanácsolta neki, hogy ne keveredjen a politikába.s

Henry Taonak nagyszerűen mennek a dolgai, sikeresen folytatja a tanulmányokat és összeismerkedik a zenekönyvtárban egy kedves segítőkész könyvtároslánnyal, Rachel Howarddal. Az ismeretségből hamar szerelem lesz és sor kerül arra is, hogy  Rachel bemutassa Henryt a szüleinek.

Nagy riadalmat okoz. A szülők meg vannak döbbenve, hogy az előkelő társaságbéli lányuk egy kínai származású fiúval akar összeházasodni és próbálják ettől eltéríteni. De nem lehet. A szülők megnyugszanak, sőt, amikor kiderül, hogy a vejük milyen sikeres az egyetemen, doktorál és nagyszerű tudományos állást kap, dicsekedve mutatják be a rokonságnak, az ismerős társaságnak.

1968-ban Új Mexikóba költöznek, Los Alamosban kap állást Henry és élvezi a munkáját. Rachel nem talál munkát és a feleség szerepét teljesíti és gyermeket szeretnének. Nagy a boldogság amikor hosszú várakozás után megszületik a várva-várt gyermek, kislány. Lily nevet kapja. Henry is határtalanul örül a gyermeknek, gyorsan tudatja anyjával. Közben el akarja intézni az állampolgárságát és furcsa dologra kell rádöbbennie: nem az ő szülei és saját neve szerepel az okmányaiban, hanem a nagybátyja családjáé. Az iratok, amiket a nagybátyja az Amerikába kerüléshez adott nem az ő iratai. Kétségbeesetten értesíti anyját.

Mej-lin elhatározza, hogy felkeresi Lung –vejt és megpróbálja rendezni a fia származását. Megdöbbenve tapasztalja, hogy sógora ágyban fekvő beteg, nagyon rossz fizikai és szellemi állapotban van, nem is ismeri meg őt. Amikor szól hozzá és mondja, hogy ő Mej-lin, a férfi csak int, hogy nem lehet, Mej-lin sokkal fiatalabb és szebb. Mej-lin belátja, hogy elmúlt az idő, nem tehet már semmit, sajnálja az elszalasztott lehetőséget, amikor Lung vejjel összeházasodhatott volna.

Megnyugtatja a fiát és kéri, hogy ne haragudjon a nagybátyjára, biztosan csak így lehetett elintézni, hogy ő Amerikába jusson. Harry megnyugszik, de azt szeretné, hogy Mej-lin eljöjjön hozzájuk és előbb-utóbb sikerül is, mint rokon nagynéni kaphat vízumot.

Lily szépen növekszik, Henry nagyon elégedett. Láthat egy olyan gyermekkort, amelyben nincs félelem, éhezés. Elhatározza, hogy ezt az édesanyjának látnia kell és nekilát, hogy elintézze anyja jövetelét. Megpróbál, úgy mintha a nagynénje lenne útlevelet és vízumot szerez Mej-linnek, de nem sikerül. Végül csak úgy lehetséges, hogy látogatónak jöhet, de így is nagy az öröm, amikor Mej-lin megérkezik. Rachel tanfolyamra megy és a szüleit meglátogatni, így Lilynek néhány hétre csodás élete lesz nagyjával, együtt főznek, beszélgetnek kézzel lábbal. És Mej-lin rajzol és mesél. Amikor vége van a csodás nyaralásnak, Mej-lin elutazik, Lily vágyódik a nagyanyjával töltött idő után és elhatározza, hogy megtanul kínaiul. Beíratkozik anyja támogatásával a nyelviskolába és boldogan tanul és nagyon jól. Az iskola záróünnepélyén a szereplések során Lily arról beszél, hogy a kutya évében született és szereti a kutyákat. A közönség döbbenetére közli, hogy különösen a keverék kutyákat, mivel ő is az, kínai-amerikai keverék. Ennek hatására apjában megérlelődik, ami már korábban is felmerült benne , hogy nem kell a lánya kínai származását erősíteni és megtiltja, hogy a nyelviskolába járjon. Lily nagyon rossz néven veszi, de engedelmes. Akkor lázad fel, amikor 1989-ben Pekingben a diáktüntetések vannak és erről a televízióban közvetítenek. A  mennyei Béke terén a Népi Felszabadító Hadsereg több ezer fegyverese tüzet nyit a fegyvertelen tüntetőkre és sokakat megölnek. A híradásra Lily apja kikapcsolja a tévét, de Lily nekitámad, miért nem tudhat semmit arról, aminek köze van Kínához,  az ő múltjához. Miért retteg- vonja felelősségre az apját. Követeli, hogy meséljen a szülőhazájáról.

A villamosmérnöki karon Lily szenved, nem tudja igazán megszeretni, csak a szülei kedvéért végzi, de rosszul. Megismerkedik egy kedves fiúval, aki segítségére van a nehéz tanulmányokban és megszeretik egymást. Tony mellett úgy érzi magát, hogy önmaga lehet. A tanulást elhanyagolja és ez olyan súlyosan érinti a kapcsolatukat is, hogy szakít Tonyval.

Miután a vizsgái katasztrófálisak és a kedvenc professzorával beszélget, kihagy egy évet, dolgozik valahol, de szülei megnyugtatására megígéri, hogy befejezi a tanulmányait.

Ezen közben döbben rá arra, hogy helyét nem ott kell megtalálnia, ahol a szülei kedvére tesz, hanem, amiben ő teljes életet élhet Ez az angol tanári pálya. Itt lesz boldog. New Yorkban találja meg a helyét.

1997. Tajpejből Henry telefonon hírt kap, hogy édesanyja nagyon beteg. Azonnal elhatározza, hogy utazik haza hozzá. Lily ragaszkodik hozzá, hogy elkísérje. Mej-lin már nem várja meg őket, átment a túlsó partra.

Henry késő délután elviszi Lilyt a Lungsan templomba . Gyertyákat és füstölőket vásárolnak hogy meggyújtsák Mej-lin emlékére.

A temetés után a szállásukon a konyhában ülnek és teáznak. Lily megcsodálja a teáscsészét- kajvan – nevezi meg az apja. Fedeles tálat jelent.  Az alj a föld, a csésze az ember, a fedél az égbolt.

Zsen –su mesélni kezd a lányának. „ A családomnak, Hunan tartományban, Csangsában volt üzlete…….

  Melissa Fu a kínai-német származású írónő sok valóságos családi elemmel és történelmi vonatkozásokkal gazdagított regényt írt.  Szívesen ajánlom a könyvet mindenkinek, olvassátok, érdekes, tanulságos.     

Billédi Ibolya