Óvakodjatok a törpétől!

 Agatha Christi híres krimijének címe jutott eszembe, amikor elhatároztam, hogy közreadom az Ezt olvassátok rovatunkban azokat a történeteket, amelyeket barátaimtól, ismerősöktől hallottam és amelyet én is átéltem.

Ezek azok az esetek, amelyeket legnagyobbrészt idősebb emberek ellen követnek el csaló gazemberek, kihasználva érzelmi érintettségüket és a technikai trükkök lehetőségeit. Természetesen különböző kisebb-nagyobb, inkább nagyobb összegeket csalva ki az áldozatoktól. Az eseteket hallván a sajnálkozáson túl úgy gondoltam, hogy a kárvallottak elég hiszékenyek voltak, hittek a csalóknak, ejnye, ejnye

Miután én is belekerültem a körbe, elhatároztam, hogy közreadom a trükkök különféle formáit. Barátaim vigyázzatok, a csalók találékonyak, ismerik a „trükkök százait” és kihasználják az emberi, szülői, nagyszülői szeretetet, segítőkészséget és az rémült lelkiállapotot.

1. A „kárvallottak”

Egy alkalommal az esti órákban egy férfi jelentkezett telefonon a történetben szereplő házaspárnál, hogy a fiukat autóbaleset érte, ő volt a hibás, összetörte a telefonáló autóját totálkárosra.

De semmi gond nem lesz, ha meg tudnak egyezni, akkor nem hívnak rendőröket, maguk közt elintézik a dolgot. A káruk nagy, kb. 4 millió Ft.  A  feleség beszélt a telefonálóval és kért e, hogy hadd beszéljen a menyével. Átvette a kagylót valaki, aki elhaló hangon mondta, hogy ” Nagyon félünk, ezek nem tréfálnak, segítsetek! ” A kérdésre : „Miért ilyen furcsa  a hangod?” Erre azt a választ kapta : ” Berepedt a szájam a baleset során, fel van dagadva, nagyon fáj és alig tudok beszélni.” Az anya közben mondta, hogy ennyi pénz nincs itthon, nem tudnak fizetni. Erre megint átvette az első férfi a kagylót és közölte: „Mi cigányok vagyunk, nem tréfálunk, ha nem fizetnek, megnézheti magát a fiuk, jól ellátjuk a baját. Szedjék valahogy össze, a külföldi pénz is jó.” Közben az apa, aki már akkor is idős volt, nagyon izgatott lett, majdnem rosszul is lett, és folyamatosan mondogatta a feleségének, hogy egyezzen meg velük, mert mi lesz a fiukkal, segíteni kell nekik!  Ekkor valahogy megállapodtak közel 1 millió !!!! Ft-ban. Azt mondták, máris indulnak a pénzért. Szegény rémült hölgy összeszedte valahogy a pénzt és kiment egyedül a kapuhoz, kertes házban laktak, ahol nemsokára megjelent három ember egy autóban, és a kerítésen keresztül a hölgy kiadta a pénzt az egyiknek. Elmondása szerint akkorra már biztos volt benne, hogy átverés az egész, de már nem volt mit csinálni. Biztos volt benne, hogy átugrottak volna a kerítésen és kikapták volna a kezéből a pénzt és jó, ha nem verték volna meg.

A történet szereplői tanult, művelt, tájékozott emberek, de az aggodalom ilyenkor úgy látszik felülír minden józan gondolatot.

Természetesen azonnal  megtették a feljelentést, de a rendőrök nem is biztatták őket eredménnyel és azóta sem kapták vissza a pénzből egy fillért sem. És természetesen borzasztóan szégyellik magukat, hogy ilyen hiszékenyek voltak.

Nem hiszékenynek tartjuk őket, hanem olyan embereknek, akik a legszentebb emberi érzések szerint cselekszenek.

2. A „segítő”

2. Egy késő éjszakai órán váratlanul megszólalt a vezetékes telefon, a feleség vette fel a hallgatót.  A telefonban elgyötört hangon szólal meg egy fiatal férfi, aki kéri anyját, hogy segítsen, mert nagy bajba került, karambolozott, mindenképpen pénzre van szüksége, hogy rendezze a helyzetét. Az anya elszorult szívvel faggatja, hogy mi történt, hol van, hogyan segítsen, stb. A fiú többet nem mond, elcsuklik a hangja. Egy ismeretlen „segítő” veszi át a szót, ecseteli a borzasztó helyzetet.

Az anya teljesen a kétségbe esik. Felnőtt ember már a fiú. nem laknak együtt, nem tudják a szülők, mikor, hol tartózkodik, csak azt, hogy a munkájához kötődően sokat közlekedik, sokszor fáradtan, álmosan járja autóval az országot, bizony, megtörténhet vele akármi is. Az anyának eszébe jut, hogy hallotta már a hírét ilyen csalásoknak, próbálkozásoknak. Kéri a „segítőt”, hogy újra beszélhessen a fiával, hogy azonosítani tudja a hangját, de a „segítő” szerint nincs olyan állapotban, és továbbra is azt hajtogatja, hogy pénzre van szükség. – De hát van biztosítása, abból majd lehet rendezni az okozott kárt  próbál racionálisan érvelni anya, – ha meg ő a hibás, a rendőrség majd megállapítja és úgy is eljárást indít. Én csak azt szeretném tudni egyelőre, hogy a fiamnak esett-e baja.

 Az idegen megszakította a beszélgetést.

Az anyát a kétségek gyötrik, a lelkiismeret furdalja, lehet, hogy mégis szüksége lett volna fiának a pénzre, ki tudja, mibe keveredett. Az apa nincs otthon, nem tudják megtanácskozni, mit tegyenek. Az anya végül elhatározza, hogy a rendőrség segítségét kéri. Telefonál a kerületi rendőrkapitányságra, bejelenteni az esetet és rémülten várja a reggelt. És végre korán reggel tisztázódik a helyzet, semmi nem történt, ami a fiút személyesen érintené, sem baleset, sem karambol, sem fizetési kényszerhelyzet. Hatalmas megkönnyebbülés a szörnyű éjszaka után!

Egy félév múlva a rendőrkapitányságról telefonon tájékoztatták a történet főhősét- mert hősiesen viselkedett, hogy elkapták a telefonos zsarolókat. Megköszönték az azonnali értesítést, mert  így a forrónyomon elindulva – természetesen más információkat is figyelembe véve – felgöngyölítették ezt a társaságot.

Gratulálunk a történet elmesélőjének, szereplőjének , aki felülkerekedve a rémületén segíteni tudott, hogy a csalók ne garázdálkodhassanak tovább.

3. A „jóbarát”

Egy esős délután megszólal egy idős, egyedül élő hölgy, Rózsi mama kapucsengője. Fiatal férfi jelentkezik, hogy a barátja, a néni unokája küldte őt sürgős üzenettel. Rózsi mama megkérdezi, hogy mi az üzenet. Erre a fiú elmondja, hogy az unoka vidéken karambolozott a kocsijával, totálkáros lett az autó, be kell vontatni. Az unoka őt, a barátját kérte meg, hogy menjen el érte és segítsen neki. Ő szívesen meg is teszi a barátjának, de pénz kell, hogy benzint vegyen, mert neki most nincs erre pénze. A barátja azt mondta, hogy majd Rózsi mama ad pénzt, ő ezért jött ide.

Rózsi mama természetesen nagyon megijed, hogy mi történt a drága unokával, de közli, hogy nincs pénze, nem tart otthon pénzt.

Nem baj, mondja a barát, tud ő erre is megoldást. Itt van a közelben a Bevásárló központ, ott van pénzautomata, Rózsi mama ki tud venni pénzt, ő elviszi oda, vissza is hozza.  Rózsi mama nem is gondolkodik tovább ennyi baráti készséget tapasztalván, felöltözik és elindul a „baráttal” kivenni a pénzt.

Miután átadta a kért összeget- elég sok benzint lehetett érte venni- a fiú valóban kedvesen és udvariasan még vissza is vitte Rózsi nénit a lakásához.

Én Rózsi nénin nem is csodálkozom. Ezeknek a fiataloknak annyi barátjuk van, annyit szaladgálnak a kocsijukkal!

4. A „ mentős”

A házaspár a késői vacsora után még az asztalnál üldögélt, amikor megszólalt a telefon, a férj vette fel. Némi hallózás után letette. Ki volt az, kérdezte a feleség? Nem tudom, nem értettem mit akart, ha fontos majd hív újra- volt a válasz. Valóban néhány perc múlva újra megszólalt a telefon. Ezt már a feleség vette fel és hallgatta meg mit akar a hívó.

A  férfi bemutatkozott, hogy ő mentős és azért telefonál, mert nemrégen ő szállította be a fiukat a kórházba, aki az autójával balesetet szenvedett. A fiatalember őt kérte meg, hogy értesítse a szüleit és mondja meg, hogy sürgősen pénzre van szüksége, mert a balesetnél a táskája is eltűnt. A mentős közölte, hogy ő vállalkozik rá, hogy a pénzt elvigye a sérültnek a kórházba.

Az anya- nevezzük Marika néninek- megijedve, hogy a fia megsérült, de sok tapasztalata lévén a mentőkkel, gyanúsnak találta, hogy egy mentős ilyen tevékenységet végezzen. Megkérdezte hát a férfit,  hogy el tudna-e jönni a pénzért.

Itt áll a ház előtt – nyugtatta meg a „mentős” Marika nénit, a kapuban át tudja venni a pénzt.  Jól van, válaszolta Marika néni, majd próbál összeszedni pénzt, csöngessen később a kapucsengőn.

Azonnal hívta a fiát telefonon. „Mi van veled fiam? Mi lenne édesanyám, vacsorázom.” A második telefon már a rendőrségnek szólt és bejelentette a csalót.  Sajnos mire odaért a rendőrség a házhoz a mentőnek már hűlt helye volt.  Ennek a csalónak nem jutottak a nyomára.

Nehéz helyzetekben a tapasztalat is sokat segíthet.

5. A „drogos”

Budai lakásban békésen ebédelő hölgynél, nevezzük Flóra néninek, megszólal a vonalas telefon. Mire odaér és felvesz a kagylót, már foglaltat jelez. Ez nem keltett fel különös figyelmet, sok telefonáló van mindenféle ajánlatokkal. Pár perc múlva azonban megszólal Flóra néni mobilja. Zaklatott férfi kétségbeesett hangon kéri a segítséget: Mama, ne ijedj meg, de bajban vagyok, segítsél, csak te tudsz segíteni, le akar a rendőrség tartóztatni, mert egy ismerősöm kért, hogy vigyek el csomagot valahova, de a rendőrség megállított és a csomagban drog volt, de én nem tudtam róla, hiába tiltakozom, mondta zokogva. Miért nem a telefonodról hívsz-kérdezte Flóra néni- mert a mobilon „ismeretlen” kijelzés volt. Ez az ügyvédnő telefonja, akit kirendeltek, átadom neki –volt a válasz.

Bejelentkezik egy női hang, x.y. és előadja, hogy az ügyfele csak akkor védekezhet szabadlábon, ha leteszi az óvadékot, ezért azt kéri, hogy a mama küldjön pénzt. Flóra néni megkérdez az „ügyvédnőt”, akinek az akcentusa némi kétséget ad a diplomája felől, hogy mégis ki az az „ügyfél”? Hát az unokája, nem érti? Visszaadom neki, beszéljen vele- volt a válasz.

A telefonban újra a fiatal férfihang: Mama, hát nem ismersz meg, én vagyok! Nem, nem ismerlek, mond a nevedet – válaszolja Flóra néni.

A férfi letesz a kagylót.  Flóra néni kicsúszott a karmaik közül.

A sokkoló hír hatására az ész megáll- nehéz logikusan cselekedni.

Nem mondom tehát, hogy ejnye, ejnye, mert nem a kárvallott a hibás, hanem aki a károkozó. Tanuljunk a történetekből, segítsenek, hogy felismerjük a csapdákat, amennyire lehet.

Billédi Ibolya