Anyák Napjára ajánlom ezt a különös, szép könyvet.

Egy különleges önéletrajz, lehet, hogy „életvallomás” megfelelőbb műfaji megjelölés lenne Anne Glenconner könyvére. Az udvarhölgy című könyvében vall a grófnő életéről, családjáról, a korról, amelyben élt és él, háborúról, békés és kevésbé békés mindennapokról.

Az írásmű alcíme: Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában jelzi, hogy nem egy unatkozó főúri dáma regél az életéről, ami a huszadik századot átívelve a huszonegyedik század elején Nagy-Britanniában zajlik. Közvetlen környezete a főnemesség körei, szorosan kapcsolódik évtizedeken át Margit főhercegnőhöz.

Apai ágon őseinek, családjának birtokai Észak-Angliában Norfolk vidékén terültek el, központ az Északi Tenger partján Holkham Hallban volt.

Anne gyermekkorában az óriási kastélyban nagyszüleivel és az egyik testvérével boldogan élt, de a II. világháború eseményei ezt a területet is elérték és őket Skóciába vitték rokonokhoz. Gyermekkorának élményei között a nevelőnőkkel kapcsolatos események központi szerepet játszottak, szüleikkel alig voltak együtt. Az arisztokrata családokban a gyermekek nevelése nem a szülőkre hárult. Édesanyjával, Elisabeth Yorke grófnővel igazi anya-lánya viszony már felnőtt lányként alakult ki. Akkor egymást támogató, bizalmas viszonyban alakítottak ki együttműködést, ami a megélhetési gondjaikon is enyhített.

A háború utáni években vagyunk, amikor Anglia is gazdasági nehézséggel küszködött, újjá kellett építeni a lerombolt városokat, a háborús kiadások miatt létrejött hiányból kilábalni. A grófnőknek, Annénak és testvérének Careynek, aki két évvel volt fiatalabb, édesanyjukkal együtt pénzt kellett keresni a megélhetéshez, a kastély fenntartása is sokba került.

Elisabeth grófnő Holthamben fazekasműhelyt létesített, ahol gyártották azokat a gyönyörű étkészleteket, amelyeket a mama és Carey mintáztak. Anne, mivel a festéshez nem volt elég tehetsége, ezért arra vállalkozott, hogy értékesíti az árut. A mintákkal járta a vidéket, mint egy utazóügynök. „Nemcsak az egyetlen arisztokrata, hanem az egyetlen nő is voltam az ügynökök között” írja. És nagyon sikeres. Holkham Pottery rövid idő alatt 100 fővel dolgozó könnyűipari vállalkozás lett.

Közben Anne elérte azt a kort, 18 éves lett, amikor a családja is úgy vélte, hogy készen áll a házasságra.

  Meg is rendezték a nagy bemutató bált- jóval szerényebb körülmények között, mint azt az elődök tehették. A báli ruhája ejtőernyő selyméből készült, azt lehetett szerezni. Ismerős évek- 1949.

 Megérkezett a nagy szerelem is, a szülőknek is tetszett a fiatalember, de a szomszéd birtokos Lady F. úgy vélte, hogy az ő lánya megfelelőbb a jóképű, jóállású fiatalember számára és intézkedett.

Anne vőlegény nélkül, boldogtalanul az üzleti életbe vetette magát és elindult Amerikába árulni a porcelánokat. Sikeres ügynöki útjáról nagy hírrel hívták haza, felkérték, hogy Erzsébet királynő koronázási ünnepélyén nyoszolyólány legyen. Kemény hetek következtek, tanulás-próba, a hat nyoszolyólány közül az egyik Anne- ők vitték a királyné uszályát a Westminsterben lévő koronázás alkalmából. Anne csodálatos élményként élte meg és remekül mutatja be az eseményeket.

Anne nagyon népszerű lett a koronázás után, sok fényképes cikk jelent meg a gyönyörű lányról és természetesen sok udvarló, sőt kérő is jelentkezett.

Lord Glenconner Colin Tennant. Nagyon jó partinak ígérkezett, csinos volt, művelt, gazdag, Anne tetszését hamar megnyerte. Bár már az udvarlás idején megsejlett, hogy indulatos, robbanékony természetű, de Annét megnyugtatták, hogy házasként a viselkedése is felnőtté válik. Nem így lett.

Már a nászúton- természetesen Párisban- megkezdődtek a rémesnél rémesebb jelenetek és az idő múltával Colin Tenant produkciói egyre különösebbek, elviselhetetlenek lettek. Az egyik dühkitörés után Anne nem bírta tovább, összepakolt és „hazament a mamához”. Nem talált megértésre, anyja határozottan és szigorúan visszaparancsolta az urához.

Elfogadta, hogy a férje mellett kell maradnia. És maradt. Ahogy olvastam a sok megaláztatását, a kínos helyzeteket, szenvedését, én nem tudtam megérteni, hogy egy grófnő ezt miért viseli el! Dühös voltam Annera, hogy lehet ilyen megalkuvó?

Megszületett az első gyermek, Charly majd sorban még két fiú és egy ikerpár, lányok. Az apa közben a szenvedélyeinek élt, nem akármilyenek voltak. Páldául állandóan kastélyokat vásárolt, majd vett egy szigetet a világvégén, Mustique a neve. Annenak követnie kellett a férjét ide, mert Colin elhatározta, hogy Paradicsomot csinál a szigetből. Egyelőre csak szúnyogok voltak, betegre csípték Annet. Hosszú évek munkájával és rengeteg pénzzel valóban csodás sziget lett.

Az ikrek kereszt anyjának Margit hercegnőt kérte fel Anne. Barátságuk egyre mélyült, szorosabb lett. Margit azt szerette volna, hogy barátnője egyúttal az udvarhölgye legyen. Anne ennek boldogan eleget tett. Három évtizeden át, a hercegnő haláláig töltötte be ezt a posztot.

Princess Margaret Rose of England

Margit hercegnő történelmi alak. Anne érzékenyen, szépen ír kapcsolatukról. A hercegnő szeretnivalóan jelenik meg az elbeszéléseiben.

Anne rendkívüli leterheltsége mellett gyermekeivel is elég sokat foglalkozott, amennyire jutott ereje. Természetesen a gyermekeket előkelő iskolákban neveltették, taníttatták a szülők. Nem sok gondjuk volt velük.

Sajnos, felnőtt korukban kellett Annenak sok fájdalmat átélni miattuk, velük. Fantasztikus erőt, elszántságot mutatott fel és hihetetlen dolgokat tett meg értük. Megrendülten olvastam a történeteiket, sajnáltam és együtt éreztem a küzdő anyával.

Olvassátok el, melegen ajánlom. Ibolya

Anne Glenconner: Az udvarhölgy. p. 2019. GABO könyvkiadó.