Fény és Árnyék.
A magyar história sok kiváló nőt tart számon, életükről, tevékenységükről mind a tudományos, mind a szépirodalom berkeiben bőségesen találunk olvasnivalót. A mostanában megjelent életrajzi regények között két különleges nőről szóló mű ragadta meg a figyelmemet Az egyik alak történelmünk csodás korszakának tiszteletreméltó jelensége, a fény, Széchenyi Crescence, a másik az árnyék, a három évszázaddal korábbi korban élő, sötét tetteiről világszerte ismertté vált Báthory Erzsébet.
A FÉNY
Seilern Crescence grófnő életének azt a különlegesen szép részét ismerjük meg Bakóczy Sára: Crescence. Széchenyi menyasszonya. című regényben, (Gold Book Kft. 2021) ami alatt kialakult Széchenyi István gróffal az a kapcsolat, ami szerelemmel kezdődött, sok mindenen át kitartott és szívvel lélekkel támogató feleséggé tette.
A regényben valóságos személyekkel, történelmileg hű eseményekre támaszkodva, Széchenyi István naplójából vett idézetekkel ismerjük meg Crescence és Széchenyi rendkívüli kapcsolatát.
Sajnos a grófnő mind a naplóját. mind Széchenyi neki írt leveleit elégette, csak a hamujukat őrizgette. . A hamvak mellé kis üzenetet fűzött: „Lelkem nyugodtabb lett, és ő változatlanul drága maradt nékem.”
Crescence fiatal lányként ment feleségül az özvegyen élő háromgyermekes Zichy Károly (Carl) grófhoz és hét közös gyermekük született. Kiváló feleségként és nagyszerű anyaként nevelte gyermekeit. Nemes gondolkodása következtében családjának szeretetét akkor is előtérbe helyezte, amikor már Széchenyi iránt a vonzalma több volt, mint barátság.
Széchenyi 1818-ban ismerte meg Crescence grófnőt, már mint Zichy Károly feleségét, de kapcsolatuk csak hat évvel később kezdődött.
Széchenyi így írt róla: „ Az én szememben az ő elcsábítása járt, ő testileg ellenállt, de a lelkét magamévá tettem, mert ő az egész világon engem szeretett a legjobban. Hogy egészen megnyerhessem ráléptem a hazafiság mezejére, 24 szónál nem tudtam többet magyarul, azt is rosszul, de ellenzékikén léptem fel a mágnás táblán, s 60 ezer forintot ajánlottam föl, hogy mire azt igazában nem is tudtam tisztán, de magyar nyelvészeti akadémia lett belőle”
Crescence igazi társa volt a grófnak, Széchenyi minden jelentős tetténél ott volt, ösztönözte, támogatta, véleményezte a terveit. Lóversenysport, Lánchíd és a többi kimagasló cselekményben igazi múzsaként, szerető nőként állt mellette. Akkor is, amikor meg kellett küzdenie a társadalmi támadásokkal. Éltető eleme volt Széchenyi példátlan életpályájának.
A regényben teljes szívvel lélekkel kísérjük végig a küzdelmes szerelmet és boldogan nyugtázzuk a végét, Crescence és Széchenyi szerelmének beteljesülését, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplomban tartott esküvőjüket.
AZ ÁRNYÉK
A Báthory magyar főnemes család, évszázadokon át uralkodó nemzetség. Tagjai közül számos középkori főméltóság, erdélyi vajda, ill. fejedelem került ki -sőt egy lengyel király is. Nemcsak férfi tagjai nevezetesek, hanem az asszonyok közül is sok emlékezetes nőalak jelenik meg a történelem lapjain. Sok igaz és vélt eseményről, életükről, cselekedetikről szólnak a szóbeli és írásbeli történetek.
A nőszereplők közül kiemelkedik Báthory Erzsébet. 1560. augusztus 7-én, a Báthory família ecsedi birtokán született. Apja Báthory György, anyja pedig a család somlyói ágából származó Báthory Anna volt. A Báthoryak a század végén uralták Erdélyt, emellett pedig jelentős birtokokkal rendelkeztek Magyarországon is, így Erzsébetet a legmagasabb körökbe házasították be. A grófnő vőlegényét már 11 éves korában kijelölték, 1575-ben pedig férjhez is adták Nádasdy Ferenc grófhoz, akit kegyetlensége és bátorsága miatt a végvári vitézek körében csak „Fekete Bégnek” hívtak.
Magát a csejtei grófnő alakját is rémséges és kegyetlen tettek legendái övezik. Hogy ezek a történetek mennyire valósak, erről igen megoszlanak a történészek, elemzők véleményei. Bár az újabb kutaások szerint politikai okokból vagyona miatt keverték rossz hírbe, börtönözték be az ellene összefogott főurak, a köztudatban mégis vérszopó gyilkosként ismeretes.
Rebecca Johns: Báthory Erzsébet című regényét ( Kossuth Kiadó 2021.) olvasva vegyes érzelmek keltek bennem. A grófnő várbörtönében mindenkitől és mindentől elzárva fiának küldözgeti leveleit, remélve hogy kiszabadítja őt és visszatérhet az ecsedi családi fészekbe. A regényben Báthory Erzsébet a börtönböl visszatekintve mondja el élete történetét, természetesen minden cselekedetét – beleérve a fiatal lányok véresre veretését, megkínzását is _ jogosnak és szükségesnek tartván. Megdöbbenve kérdezem: lehetséges, hogy csak a korok közötti viszonyok miatt van különbség Báthory grófnő és Széchenyi Crescence grófnő gondolkodása között? Báthory Erzsébet művelt nő volt, ezt írja: A nádor ( Thurzó György, aki elfogatta és börtönbe záratta) volt olyan nagylelkű, hogy hagyott itt néhány könyvet, – Eckhardt mestertől a Abgeschiedenheitot, Arisztoteles Politikáját – bár ezeket már betéve tudom. Összeférhet-e a grófnő művelt mivolta a szolgálólányok megkínzásával? Nemcsak egy ilyen kérdés merül fel a regény olvasatakor és nem is tudtam egyszerűen megválaszolni.
Ajánlom mindenkinek, olvassa el a két könyvet, megéri.
Billédi Ibolya