Gereben Ferenc: Részletek nyári olvasónaplómból

                                                                                                                                                                                                           augusztus 14. vasárnap

 A Zala megyei kastélyban, ahol vendégeskedünk, a park padján ülve – stílszerűen – az arisztokrata

Nemeskéri Kiss Margit Emlékeim c. önéletírását olvastam. Hihetetlenül érdekes! Ennek a könyvnek „sorsa” van /habent sua…/: vagy másfél évtizede H. E-től kaptam, majd szőrén-szálán eltűnt. Kiderült, hogy feleségem könyvei közé keveredett, és most a nagy ablakcserés felfordulásban véletlenül előkerült…

A szerző egyik nagyapja a Kossuth- emigráció tagjaként egy francia özvegyasszonyt vesz feleségül, majd az amnesztia után fontos hivatalokat tölt be itthon, pl. Darányi Ignác miniszter reformjainak államtitkára. Margit lánya több nyelvet beszélő, művészi vénával megáldott tehetség, az arisztokratikus környezetben sem süpped el az előkelősködésben. Apja kötelezi mindhárom fiú- és lánygyermekét, hogy kóstoljanak bele minden mezőgazdasági munkába. Gyermekkorában a nagyszülők Trencsén megyei birtokán egy valóságos várban (Véghles) laknak. később kastélyokban és kúriákban, asszonyként az erdélyi Bethlenben. Az e helyszíneken folytatott életmódnak és a kor szereplőinek (a maga szuverén egyéniségével átitatott) hű rajzát adja. Nagylányként nem csak nagy bálozó, hanem díjugrató lovas és falkavadász is lesz, Münchenben festészetet tanul, és persze szüleivel nagy európai utazásosokon vesz részt.

                                                                                                                                                                                                                         Augusztus 16. kedd

 Most már a Vas megyei Velemben vagyunk, gyermekkori nyaraim helyszínén. Ide is elkísért olvasmányom, Nemeskéri Margit könyve. Alig tudom letenni. Már kitört az I. világháború: Margit vőlegénye, Bethlen Károly a fronton van, ő pedig ápolónőként dolgozik Budapesten egy hadikórházban, és a rokon „Tisza István bácsi” felajánlására a miniszterelnökségen lakik. Nagyszerű portrét ad Tiszáról (sziklaszilárd jellemként írja le, aki nem szerette a kompromisszumokat), és leírja egy több hónapos titkos és rendkívül kalandos (miniszterelnöki) küldetését, amelynek során egy galíciai hadikórházban kell ápolónőként tapasztalatokat szereznie, ahol a cseh orvosok szembetűnően hátrányban részesítik a magyar sebesülteket. Ekkor már Bethlen Károly felesége, és az házaspár időnkénti lembergi találkozásának eredményeként Margit gyermeket vár. Pali fia kolozsvári megszületése után visszavonul a civil életbe.

                                                                                                                                                                                                                         Augusztus 17. szerda

 Kánikula van, enyhe szellővel. A többiek fürödni mentek, én maradtam a zöldben Nemeskéri Margittal, akinek férje, élete nagy szerelme 1916-ban, a Bruszilov offenzíva során eltűnik a fronton. Hősünket az 1918-as összeomlás Erdélyben, családi birtokán éri, a zűrzavarban férfiasan helytáll. Majd Pali fiát a Bethlen-nagyszülőkre bízza, fájdalmát hiperaktivitásba fojtja: titkos futár szerepet vállal az illegális „Erdélyi Szövetség” és az új magyar állam titkosszolgálata között. 15 alkalommal kel át illegálisan a „zöld” határon, túlnyomórészt éjszaka, gyalogosan. Egy ilyen küldetés során Horthy is hívatja a Várba, ő nagyszerű villámportrét rajzol a kormányzóról. (Horthy – szerzőnk megrökönyödésére – állítólag azt mondja, hogy hivatalosan ugyan Szent Istvánt kell ünnepelni, de hozzá valójában Koppány áll közel.) Titkos küldetés-sorozatának egy betegség vet véget. Gyermekét hol az erdélyi, hol a gödi nagyszülőkre bízza, felújítja festészeti tanulmányait, majd fiát Pesten iskoláztatja. Később, nagy fejtörés után – fia érdekét szem előtt tartva – férjhez megy egy idős tábornokhoz, és szül neki két lányt. A tábornokot életkora miatt nyugdíjazzák, a házaspár az újabb háború előtt Alagon mintagazdaságot hoz létre.

                                                                                                                                                                                                                              Augusztus 19. péntek

 Befejeztem Nemeskérit, akinek története osztályának szomorú sorsát követte, de helytállásának heroizmusa kiemeli az átlagból. Kitört a II. világháború, katonatiszt fia a fronton súlyosan megsebesül. Budapest ostromát – a gödi gazdálkodás élelmiszereivel felszerelkezve – a család a Pasaréten vészeli át Werth Henrik volt vezérkari főnök házának pincéjében. Az ő vidéküket nagyon hamar elfoglalják az oroszok, és állandóan vegzálják őket. 14 éves lányát fiúnak öltözteti, úgy menekíti meg egy csoportos nagy megerőszakolási akciótól, amibe több asszony belehal vagy megőrül. Werth Henriket persze elhurcolják az oroszok, a felesége úgy elbújik, hogy el se búcsúzik a férjétől. Margit fia mint vezérkari tiszt csapatával Nyugatra megy, ott is marad. Alagi házukat – kincset keresve – felrobbantják az oroszok, gazdaságukat tönkreteszik. Mégis újrakezdik az életet. Az idősebb lány mezőgazdasági főiskolára megy, de vőlegényével együtt kirúgják őket mint „kulák” származásúakat, erre azok 1947-ben disszidálnak. Az ötvenes évek elején, miután kicsit összeszedik magukat, kiutasítják a családot Dunakesziről, és nagy nehezen Szigetmonostorban találnak bérleményt. A tábornok férj már beteg öregember, a szerző napszámosként dolgozik (többek között fakitermelésen!), és helytállása miatt elnyeri a helybéliek megbecsülését. Férje meghal, kisebbik lánya is férjhez megy. Lassan az idegen nyelveknek is megnő az értéke, nyelvtanításból is meg lehet már élni. 1956-ban nem mennek külföldre, mert: Hazádnak rendületlenül… A hatvanas években külföldön családi találkozóra is sor kerül, de imádott fiától idő előtt, váratlanul hazatér, többet nem is leveleznek. Az ok titok marad, itthon maradt lánya előtt is. A visszaemlékezést 1973-ban abbahagyja, 1976-ban, 85 éves korában meghal.

Magda lánya rendezte sajtó alá a tanulságos, és rendkívüli eseményekben bővelkedő memoárt, amelyet minden történelemszakos tanárjelölttel elolvastatnék. De nemcsak velük: mindenkivel, akit érdekel Magyarország XX. századi története, és egy sziklaszilárd jellemű asszony tündökletes és tragikus élete.

   Nemeskéri Kiss Margit : Emlékeim 1891-1973

Kairosz Kiadó, 2007.