A PESTI VIGADÓBAN JÁRTUNK

A Publika Kul-túra programunk keretében értékes, élvezetes látogatást tettünk  a MMA Könyvtárában és a Pesti Vigadó kiállító termében 2018. szeptember 27-én.

A program első részében a könyvtár feladatairól, tevékenységéről Vass Johanna könyvtárvezetővel beszélgettünk.

A könyvtár feladata- teljes neve Dokumentációs Központ és Szakkönyvtár – hogy megőrizze, feltárja az MMA történetével, működésével és az MMA akadémikusaival kapcsolatos írott, nyomtatott, audiovizuális és elektronikus dokumentumokat, valamint hozzáférést biztosítson a kortárs művészeti kutatás számára.

A 2012 óta gyarapodó könyvtár 2014-ben a Pesti Vigadó épületében kapott elhelyezést mintegy 177 m2 területen.. 2017. november 1. óta a könyvtár központja az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetben van, míg a Vigadó-beli gyűjtemény telephelyként működik tovább.

A gyűjtemény döntően könyvekből, mintegy 9000 kötetből áll, de jelentős az elektronikus dokumentumok és hang- és audiovizuális dokumentumok száma is.

Az olvasóteremben mintegy 62 hazai, és 14 külföldi periodika lapszámai olvashatók. Az könyvtár az állomány kölcsönzését csak az akadémikus látogatók, illetve az MMA Titkársága munkatársai részére biztosítja, ugyanakkor aktívan részt vesz a könyvtárközi kölcsönzésben. A könyvtár katalógusát, valamint az előfizetett adatbázisokat online módon bocsátja rendelkezésre.

A könyvtár munkatársai aktívan részt vettek a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak életművét bemutató  mmakademia.hu portál építésében,

A könyvtári munkálatokról elhangzott kérdések és válaszok után Blaskóné Majkó Katalin a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtár, Levéltár és Művészeti Gy. ny. főigazgatója személyes tapasztalatit is beleszőve beszélt a Székely Nemzeti Múzeumról, különösen  az egyik kiemelkedő részlegéről a  sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárról, amelynek anyagából  a Vigadóban idén nyáron szervezték meg a kultúrtörténeti jelentőségű kiállítást.

Székely Nemzeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményét 1879ben özv. Cserey Jánosné adományára alapozva létesítették. A Kós Károly tervezte új múzeumi épület felépítéséig és átadásáig (1920) a Székely Mikó Kollégium adott hajlékot a múzeumi gyűjteményeknek,
A nem megfelelő kiállítási feltételek ellenére a századforduló után jelentős számú és színvonalú alkotás került a múzeum birtokába,

1929-ben az igazgatói beszámoló már közel ezer műtárgyról beszél, ahol kiemelt helyen a tucatnyi Barabás Miklós- és Gyárfás Jenő-művet említi, melyek e két székely-magyar művész „őstehetségét és művészi nagyságát dicsérik.” Az ő műveik, valamint Nagy Imre és Varga Nándor Lajos adományai alkották az első Panteon törzsanyagát.

A két világháború közötti időszakban a képzőművészek mozgósítása sikeresnek mondható. Az 1929-es jubileumi megemlékezések egyik nagy sikereként könyvelhető el a Mikó Kollégium emeleti termeiben megrendezett Székely Tárlat.

A második világégéskor, egy végzetesen rossz vezetői döntés következményeként, menekítéskor elpusztul másfélezer műtárgy, csaknem a teljes gyűjtemény.
A fáradhatatlan Varga Nándor Lajos (akinek több száz munkája tűnt el ekkor) és a múzeum első fizetett képzőművész szakembere, Mattis János dolgoznak e nagyméretű veszteség pótlásán. 1948-tól kezdődően kezd kialakulni egyik legértékesebb, az európai rangú festő-szobrász Mattis-Teutsch János műveit összesítő gyűjteményük.

Az adományozók közül kiemelkedik Varga Nándor Lajos száz gyönyörű lapjával, Bene József festőművész, aki 1977-ben hetven darab művet hagy a múzeumra.
Baász Imre grafikusművész-osztályvezető idejében, az ő ügyszeretete és diplomáciai érzéke eredményeként a gyűjtemény a főtéri, a helyiek által Bazárnak nevezett műemlék épületben kap külön székházat.

Baász Imre másik nagy érdeme az 1981-ben létrehozott, országos kitekintésű, a kísérleti tendenciákat bemutató kortárs seregszemle, a Medium. A diktatúra idején egy céljaiban ennyire új és szemléletében szokatlan kezdeményezés igen vakmerő vállalkozásnak számított.
Fiatal művészek és alkotócsoportok valóságos seregszemléje volt ez, ahol a politikai rendszer által tűrt vagy tiltott kísérletező kedv dominált.
A Mediumon az akkor szárnyaikat bontogató, a művészeti gondolkodást gyökeresen újítani kívánó alkotók ma az erdélyi és a magyarországi művészeti élet meghatározó egyéniségei: legjobb példa erre a MaMű (Marosvásárhelyi Művészek) csoport tagjainak pályája.
1989 után a határok megnyitása, a közélet megpezsdülése jótékony hatással voltak a művelődési intézményekre is. A Képtárban megnövekszik a rendezvények száma, könyv- és művészfilm bemutatók, kamarazene koncertek egészítik ki a külföldi, elsősorban magyarországi vendégkiállításokat.
A Képtár műsorpolitikájában meghatározó szempont továbbra is a Csutak Vilmos és László Ferenc által kijelölt út, nevezetesen a helyi (Székelyföld, Erdély) alkotószellem minél következetesebb és körültekintőbb felfedezése, bemutatása és népszerűsítése.

A jelen Vigadóban lévő kiállításon a művészek  közül láthatóak az ismert  Gyárfás Jenő, Ziffer Sándor, Mattis-Teutsch János, Szervátiusz Jenő művei, de szép számmal szerepelnek olyan művészek is, akikről a történelem viharai miatt keveset, vagy semmit sem tudnak az anyaországban: Baász Imre, Plugor Sándor, Jecza Péter, Korondi Jenő.

A kiállítás anyaga a progresszív vonulatot igyekszik bemutatni, úgy, hogy tekintettel van a »transzilván« soknemzetiségű erdélyi realitásra is, szász és román festők művei is szerepelnek.”

Varga Nándor Lajos leánya Varga Lea építészmérnök, aki műemlékvédelemmel foglalkozik maga is részt vett velünk együtt a kiállítás megtekintésében.

A képek, művészeti alkotások megtekintése nagy örömet okozott mindnyájunknak, egy –kettőt tudok csak itt bemutatni. Ajánlom, hogy tekintsék meg a kiállításról szóló filmet , a Youtuben megtalálható.

Köszönjük Vass Johannának, Blaskóné Majkó Katalinnak és Varga Leának kedves segítségüket.