In Memoriam Gerő Gyula

Karácsony előtt elött beszélgettem Gyulával telefonon. Kértem, hogy olvassa el a Publikamkk húsz évéről szóló írásomat, elküldöm e-mailben. Meglepődtem, amikor közölte, hogy nincs internetje. Hogy-hogy? El nem tudom képzelni, hogy ne lubickoljon az információk tengerében, mint ahogy mindig tette, amióta ismertem.

Ismeretségünk igen régen kezdődött.  Először a munkáján, írásain keresztül a Könyvtáros hasábjain találkoztam vele, később, amikor a Magyar Könyvtárosok Egyesületében kezdtem el különböző feladatokat ellátni, egyre sűrűbben kerültem kapcsolatba vele személyesen is. Nagy figyelemmel kísérte az egyesület tevékenységét, és amikor elnöke lettem az egyesületnek komoly támogatást kaptam tőle terveink megvalósításához. Szívesen közölte a lap hasábjain az elképzeléseket és nagyon sok rendezvényünkön személyesen részt vett. Többször vonatoztunk együtt, órákon keresztül élvezetes beszélgetéseket folytatva. Nem szégyenlem, szükségem volt a tanácsaira, könyvtártudományi ismereteimet is bővíteni illett.

Ha arra gondolok, mi az a szó, amivel jellemezhetném őt, az a szó a „fáradhatatlan”. Ez jellemezte szerkesztő munkáját. Az adatok, események rögzítésében, felkutatásában, pontosításában hosszú éveken keresztül fáradhatatlan volt.

Most már elfáradt kedves Gyula,  nyugodjék békében. Emlékeimben továbbra is élni fog.      

Billédi Ferencné dr. Holló Ibolya

Publika Magyar Könyvtári Kör