Kína gazdasági felemelkedése és a kulturális háttér

A kulturális forradalom idején „végképp eltörölni” akarták a múltat, mert arra az álláspontra helyezkedtek,

hogy a konfucianizmus a haladás gátja.

Mao halála és a kulturális forradalom lezárása után azonban fokozatosan megszűnt a hagyomány ilyen

radikális elutasítása. Teng Hsziao -ping számára a legfontosabb kérdés már nem az volt, hogy: „Hogyan

pusztítsuk el a régi Kínát?” Hanem az, hogy :„hogyan tegyük Kínát gazdaggá és erőssé?”

A gazdasági reformok következtében a társadalom is kezdett megváltozni. A kulturális forradalom

generációja után, újra megjelent az oktatás tisztelete, a család jelentősége, a tudás értéke, a társadalmi

fegyelem, a szülők és idősek tisztelete. Megnőtt a kínai történelem iránti érdeklődés.

A konfucianizmus tehát alulról, a társadalom részéről is elkezdett visszatérni. A konfucianizmus újjáéledése

tehát nem kizárólag állami projekt volt. Az 1980-as évektől kínai értelmiségiek és társadalmi csoportok is

újra elkezdtek foglalkozni vele. A kortárs konfucianizmus kutatása ma már külön tudományterület.

Ekkor születik meg az egyik legfontosabb kérdés: Lehet-e egyszerre modernnek és hagyományosnak lenni?

 

Az 1980-as évektől a kelet-ázsiai országok – különösen Japán, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr – gazdasági

sikerei miatt egyre érdekesebbé vált az a gondolat, hogy a konfuciánus kultúra nem akadályozza a

kapitalizmust, sőt, akár segítheti is a gazdasági fejlődést. Fontosak bizonyos konfuciánus értékek, például

tanulás, takarékosság, családi összetartás, a munkaerkölcs.

Kína felismerte, hogy a világban nem elegendő gazdasági hatalommá válni. Kulturális hatalommá is kell

válni! Konfucius kulturális diplomata lett! 2004-től ezért megjelennek a külföldi Konfucius Intézetek. Ilyen

néven tanítják a kínai nyelvet és kultúrát, a világ egyetemein… Óriási ideológiai fordulat történt.

Xi Jinping alatt a konfucianizmus szerepe még tovább változott. .2014-ben, Konfucius születésének 2565.

évfordulóján, Xi egy egész beszédet szentelt Konfucius és a kínai hagyomány jelentőségének. Azt

hangsúlyozta, hogy a konfucianizmus mélyen befolyásolta a kínai civilizációt, és a kínai hagyomány fontos

része. Mao gondolkodása az volt, hogy Kína jövőjét a múlt lerombolásával kell megteremteni. Xi logikája

ezzel szemben az, hogy Kína jövőjét a múlt újra-értelmezésével kell megteremteni.

A hagyományból elsősorban azokat az elemeket emeli ki, amelyek alkalmasak a társadalmi stabilitás és a

nemzeti identitás erősítésére: család , kötelesség ,tisztelet ,rend ,harmónia ,közösség felelősség. Ezért inkább

„politikai konfucianizmusról” beszélhetünk, mint egyszerű vallási vagy filozófiai visszatérésről.

Konfucius szerint azonban nagyon fontos elv, hogy az uralkodó erkölcsi példamutatása legitimálja az

uralmát: az uralkodónak erkölcsösnek kell lennie. Ez azt is jelentheti, hogy ha az uralkodó erkölcstelenül

kormányoz, akkor elveszíti legitimitását. Kétségtelenül, ez kockázatos hagyomány a Párt számára! De

meglehet, hogy egy a „kínai nemzet nagy újjászületésének” a megvalósítása érdemessé teszi, hogy a

konfuciánus kulturális örökséget mégiscsak tovább vigyék.

Megállapíthatjuk, hogy a hatalom által átvett konfuciánus értékek valóban kifejezetten emelik a kínai

rendszer versenyképességét, a nyugati modellel szemben. Ezt Xi ideológusai jól látják. Gondoljuk csak meg,

hogy egy erkölcsösebb társadalom, jogkövetőbb emberek lényegesen kevesebb rendőri erőt igényelnek. Egy

belső értékként kezelt munkamorál jó a vállalatoknak; az idősgondozást segíti a konfuciánus erkölcs.

Egyáltalán, a családi szerveződés társadalmi méretekben minden szempontból takarékosabb. És számos más

szempontból is hasznos lehet… És van még egy súlyos érv, ami terel e döntés felé.

Láttuk, hogy az egy gyermekes családmodell kikényszerítése óriási problémákat okozott. Megállította

ugyan a népesség-robbanást, de jelentősen torzította a népességen belüli arányokat

Mivel nincs elég szülőképes korú nő, a születések száma drasztikusan visszaesett (az egykepolitika eltörlése

ellenére is). Kína lakossága emiatt már gyorsuló ütemben fogy és öregszik.

 

A nemek arányának egyensúlytalansága további dimenziót ad a lakosság-csökkenéshez. A családtervezési

korlátozás miatt a családoknak legtöbbször csak egyetlen gyermeke lehetett A kínai társadalom egészét

tekintve ugyanis még megmaradt az erősen patriarchális- ez konfuciánus hagyomány-, hogy a

fiúgyermeket tartották értékesebbnek. A hagyomány szerint a fiúk viszik tovább a család nevét, és ők

gondoskodnak az idős szülőkről is. Csakhogy az ultrahangos vizsgálatok elterjedésével a szülők

megtudhatták a magzat nemét. Ha a magzat lány volt, sokan a terhesség megszakítása mellett döntöttek,

hogy az egyetlen engedélyezett gyermekük fiú legyen. Így a hagyomány és az aktuális politika együttese

szerencsétlen következményekhez vezetett…

Jelenleg ugyanis mintegy 30-40 millióval több férfi él az országban, mint nő Mindennek súlyos társadalmi

és gazdasági következményei vannak. Nő a társadalmi instabilitás és bűnözés, gyakori az

emberkereskedelem.

Guanggun (csupasz ágak): Így nevezik Kínában azokat a férfiakat, akiknek a demográfiai hiány miatt

esélyük sincs feleséget találni, és így nem tudnak családot alapítani, „gyökeret ereszteni”.

Ily módon fokozott verseny alakul ki a” házassági piacon” – feltéve, hogy van szándék a házasodásra. A nők

hiánya miatt a férfiaknak (és családjaiknak) komoly anyagi javakat kell felmutatniuk a házassághoz. Elvárás

a saját lakás, autó és a magas hozomány (bride price) fizetése, ami óriási anyagi terhet ró a vőlegényekre.

A jobb anyagi helyzetben lévő városi férfiak könnyebben találnak párt, így a nősülési válság leginkább a

szegényebb, vidéki férfiakat sújtja. A „csupasz ágaknak” azonban nem lesznek gyermekeik, akik idős

korukban eltartanák vagy ápolnák őket. Ez a jövőben elképesztő terhet ró majd az állami szociális és

egészségügyi ellátórendszerre.

De már most is gazdasági nehézséget is okoz a kényszerű megtakarítás növekedése A fiús családok

kénytelenek agresszívan takarékoskodni, hogy ingatlant és hozományt biztosítsanak a fiuknak. Ez a pénz

hiányzik a belső fogyasztásból, ami lassítja a gazdaság szerkezeti átalakulását. Ingatlanpiaci buborékokat is

részben ez okozza: a házasság feltételeként szabott saját lakás iránti kényszerű kereslet évtizedeken át

mesterségesen hajtotta fel az ingatlanárakat Kínában.

Még tovább is kereshetjük azonban a demográfiai problémák okait.

Nemcsak a kérlelhetetlen demográfiai tények, de a lakosság mentalitása is jelentősen megváltozott.

Különösen, éppen az egyre gyorsabban fejlődő területeken.

Az az igazság, hogy a hagyományos gondolkodásmód nagyon megváltozott. Megdöbbenve láthatjuk, hogy

mennyire megváltozott a család-alapon szerveződött társadalom Kínában. Különösen a fiatalság esetében,

nagyon hasonló jelenségeket látunk, mint amit a nyugati világban is tapasztalhatunk.

 

Ilyen a házasságkötések visszaesése, a válások nagy száma. Mivel viszont a gyermekvállalás házasságon

kívül Kínában még messze nem annyira elfogadott, mint Nyugaton, – e téren még konzervatívabbak-, ez igen

kedvezőtlen hatással van a demográfiai helyzet alakulására.

A házasság ma már nem olyan lét-követelmény Kínában, mint korábban volt. A felfogás is változott- meg az

objektív körülmények is. A két család szövetségét jelentő házasság anyagi feltételei egyre nehezebben

teremthetőek meg-mint láttuk- a fiatalok számára. Az ingatlanárak magasak, a jó munkahelyek iránti verseny

kemény, van elhelyezkedési probléma is.

A migráció a vidékről a városokba jelentős; a falvakból eltűnnek a fiatalok, a városokba érkezők meg nem

rendelkeznek a házassághoz szükséges anyagi háttérrel. (Hiszen a hagyományhoz való ragaszkodás miatt

férfi többlet alakult ki…) A nők számára sem kizárólagos lehetőség a családos életforma. Egyes felmérések

szerint a fiatalok negyven százaléka nem akar megházasodni. (De láttuk, sok férfi nem is tud… )

 

Nincs elég szülőképes korú nő ma Kínában, így a születések száma drasztikusan visszaesett .(Az

egykepolitika eltörlése ellenére is. A demográfiát nem lehet ide-oda rángatni…). Kína lakossága gyorsuló

ütemben fogy és öregszik.

A „csupasz ágaknak” nem lesznek gyermekeik, akik idős korukban eltartanák vagy ápolnák őket. Ez a

jövőben elképesztő terhet ró majd az állami szociális és egészségügyi ellátórendszerre.

Ugye, érthető, ha a jelen politika vezetés meglehetősen kétségbeesetten próbálja feltámasztani a konfuciánus

értékeket?

Talán ezzel magyarázható a vallásokkal szembeni toleránsabb magatartás is.Láttuk azonban, hogy a szigorú

ellenőrzést korántsem adja fel a vallások esetében a kínai politika.

Természetesen, a nyugati demokráciák polgára számára a modern „Nagy Testvér Állama”, amely minden

megmozdulásodat nyomon tudja követni, nyugtalanít., Ez nem az a szabadság -eszme, amelyet a nyugati

demokráciák képviselnek.

De vajon, a nyugati technokráciákban nem képesek (valakik) szinte minden lépésedet nyomon követni?

Dehogynem… Az individualista társadalmak feltételezett egyéni szabadsága napjainkra meglehetősen

illuzórikus. Akarunk szabadok maradni? Igen! De vajon, valóban, igazán tudunk-e?

Mindenesetre, semmiképpen nem szabad a keleti társadalmakat úgy kezelni, mint ahol az elégséges rizsért,

a létbiztonságért, eltűrik a diktatúrát az emberek. Nem lehet ennyire leegyszerűsíteni a kínai társadalmi

helyzet megítélését. Hiszen, amint mondtam, hogy a nyugati társadalom sem mentes a kontrolltól és az

 

irányítottságtól; még ha ezt talán nem is érzékeli eléggé… Az egyén itt is súlyos befolyásolás áldozata, csak

áttételesebb, leplezettebb módon. De ezért a különféle erők által kézben tartott média és a különböző

intézmények működése -mely sajátos érdekeket követ – éppoly hatásos, akár az egypárti diktatúra

rendelkezései.

Vagy legalább is, majdnem olyan hatásos. Tény, hogy Nyugaton elvileg még van rá lehetőség, hogy ha

felismerjük helyzetünket, és változtassunk rajta. Csak az a baj, hogy e lehetőség tömeges felismerésének

esélye csekély…