Nemzeti ünnepünk augusztus 20.-a

Szent István királyunk kritikus időben vette át az ország vezetését. Úgy döntött, hogy felveszi a kereszténységet, amellyel már Géza fejedelem megismerkedett, és Rómából kér áldást. Nem Bizánchoz, Nyugathoz csatlakozik…
Nem volt ez a döntés egyszerű. Keserves ellentmondásokkal volt terhes; még évezred múltán is indulatokat gerjeszt. Vajon, Koppány felnégyelése, szükségszerű volt-e… Hogy a régi hagyományokat kellett-e olyan vasszigorral irtani, mint akkor tették. Hogy a külföldi nemes urak behozatala elengedhetetlen volt-e? Jó kétszáz év múlva a Tiborcok igencsak keseregtek a merániakon…
Igen, a magyar állam születése nem volt sima. 1213-ban a nyugati orientáció királyné-gyilkossághoz vezetett. De 1222-ben létrejött az Aranybulla. Ami csak néhány évvel később született, mint az angol Magna Charta, és a magyar államiság bázisa lett, évszázadokon át, éppúgy, mint az angol királyságban…
Szent István tehát helyesen döntött. Hogy Isten előtt hogyan számolt el uralkodása tetteivel, azt csak Ő tudja. Felidézhetjük Szent László szavait is: „Bűnös vagyok, mert a földi hatalmat a legsúlyosabb vétkek nélkül nem lehet gyakorolni”.
Mégis, szentek lettek, és a magyar büszkén tekint vissza Árpád – házi királyaira.
Vajon, napjainkban a mindenkori országvezetés, mennyire van tisztában a felelősségével?
És vajon, igaz-e, hogy ma -e éppoly válságos helyzetben vagyunk, megmaradásunkat illetően, mint akkor?
Bizony, az a klímaválság, amit napjainkban átélünk, felveti ezt a kérdést. És más is; a demográfia… Hiszen fogy- fogy, a magyar…
Egész könyveket tölthetnek be a viták arról is, hogy ki a felelős a jelen klimatikus helyzetért. Vannak, akik az emberiséget kárhoztatják; s vannak, akik emberi tevékenységtől független, természeti folyamatokra utalnak.
Azt, hogy az ember maga is hozzájárul a klíma-problémához, tagadni aligha lehet. Csak az a kérdés, mi a fő ok.
De a környezet szennyezéséért, a környezetvédelem mulasztásaiért, biztos, hogy az embereket terheli a felelősség. A vezetőket, kormányokat, politikusokat.
És legyünk őszinték: magukat az egyszerű polgárokat is…
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de nagy ünnepünk alkalmából, mégis felvetem a felelősség kérdését.
És ez bizony, kapcsolatban van Szent István döntésével: a kereszténységgel. A környezetvédelem ugyanis szoros kapcsolatban van az erkölcsi értékekkel. A Teremtés könyvében ránkbízatott a Föld. „Gondozzátok és őrizzétek…”. Ez a feladatunk, s nem, hogy visszaéljünk Isten adományaival.
Napjainkban Magyarországon is a figyelem középpontjába került a természetvédelem .
A hatalmas szárazság, a vízhiány minden háztartásba bevitte a problémát. Sokaknál azért, mert egyszerűen szűkös lett az ivóvíz; az alföldi egzisztenciákat az agráriumban pedig ellehetetleníti a vízhiány.
Nincs sajnos, Európában- s hazánkban sem- elég figyelem a gyermekekre, minden majomszeretet ellenére sem. Mert tény, hogy a gyereket sokszor elkényeztetik szüleik, s ez nem biztos, hogy jó irányba viszi a társadalmat. Sajnos, napjainkban túl nagy a ráhagyatkozás a mesterséges eszközökre. Mi az eredmény? Nő a devianciákkal küzdő fiatalok száma. Nem állítom, hogy csak ezért. De biztos, hogy szerepe van a folyamatokban.
Sok a kérdőjel, és sok az emiatt elbizonytalanodott sok fiatal. Aki ma már megteheti, hogy nem családban él, nem akarja vállalni az ezzel járó terheket, s nem vállal gyermeket sem. Ez nem kedvez a jövőt építő magatartásnak.
Ráadásul itt a mesterséges intelligencia mumusa, ami valójában egy csodálatos lehetőség, de bizony uralni kell tudni.
Gondoljuk csak el, milyen bizonytalan volt a világ Szent István korában! Aligha volt az akkori helyzet biztonságosabb, az egyének és a társadalom egésze számára, itt, a Kárpát medencében!
Mi mást tehetett első királyunk, amikor fiát is elvesztette, s dúltak a harcok körülötte? Máriának ajánlott bennünket…
Kapaszkodjunk hát történelmi örökségünkbe!. Őrizzük meg Szent István örökségét!
Augusztus huszadikán nagyon aktuális a katolikus szentének:
„István király árva népe, te is hajtsd meg homlokod,
Borulj térdre, szórd elébe minden gondod, bánatod!
A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa,
Most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga.”
Botos Katalin