Hivatása: édesanya

A Kiváló nők sorozatunkban azok közül a nők közül mutattunk be néhányat, akik azáltal váltak híressé, hogy
a társadalom, a tudomány területén kiemelkedő szerepet töltöttek be. El kell azon gondolkodni, hogy
valóban csak az jelenthet-e kiválóságot, ha egy nő elismerésben akkor részesül, ha a társadalmi
munkamegosztásban a férfiak által birtokolt területen mutat fel kiváló teljesítményt. Anyának lenni,
gyermeket-gyermekeket szülni és nevelni a nők számára nem helyezhető más teljesítmény, politikusi,
kutatói, stb. mögé. Ennek a gondolatnak a jegyében mutatunk be korunk számtalan egyszerű/nagyszerű
édesanyja közül egy anyát, életének főbb stációit, jellemzőit, értékeit.

A kezdet

A Sacré Coeur Sophianum Leánygimnázium az első budapesti katolikus leánygimnázium, a Szent Szív
Társaság második intézete 1914-ben nyitotta meg kapuit.

Nevét a rend alapítójáról, Szent Magdolna Zsófiáról kapta.

A kezdetekor az István úton indult meg az oktatás, majd később költözött a Mikszáth Kálmán téri Reviczky
palotába. 1918-ra alakult ki a 8 osztályos gimnázium. 1928-ban bővítették elemi iskolával. A tanári kar
többségében világi szakemberekből állt. Dr. Csapody Vera állami díjas botanikus, matematika-fizika tanár
1938-ban lett igazgató, és egészen az államosításig ő töltötte be ezt a funkciót. Internátus is működött, és
ún. félbentlakó növendékek is voltak. 1945-ben az ostrom után a tanítás nagy reményekkel újraindult.
Sajnos 1948-ban a szerzetesrendeket megszüntették, üldözték, a tulajdonokat államosították.
Az államosítás után a gimnázium még egy évig az épületben, mint Mikszáth Kálmán Leánygimnázium
működött, majd 1949-ben ez is megszűnt. Ez után először a Lenin Intézet, majd orosz nyelvi előkészítő
kapott itt helyet, ahol azokat oktatták, akik a Szovjetunióba mentek egyetemi képzésre.

A mi osztályunknak, mivel érettségiző osztály voltunk, azt az engedélyt adták, hogy együttesen,
osztályfőnökünkkel, dr. Genthon Mária tanárnővel együtt a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumba kerülhettünk, és
együtt végezhettük az utolsó évet. C osztály lettünk, egész évben „megkülönböztetett” figyelemmel.

Fejérdy Mária gimnáziumi osztálytársam volt, egyidőben érettségiztünk az igen kanyargós évek után. Ő az
utolsó gimnáziumi évre átiratkozott a Gizella Királyné Leánygimnáziumba, mivel a családjuk időközben
elköltözött a VIII. kerületből, és az államosítás következtében mindenképpen más tanárok tanították volna
mint korábban, a városon naponta átjutni pedig még nehézkes és veszélyes volt. Mária tehát máshol
érettségizett, de története – és új osztálytársaié – nagyon hasonló volt, mint a sajátom.
Az osztály összeszedte minden erejét, akaratát, tudását, jól akartunk érettségizni, tovább akartunk tanulni.
A jó eredmények ellenére mégis csak néhányan tudtunk tovább tanulni, és nem mindenki oda kapott
felvételt, amelyik egyetemre jelentkezett.
Mária, a beceneve Cucu volt az osztályban, kiváló eredménnyel érettségizett, de nem folytathatta a
tanulmányait, bár szeretett volna egyetemre menni: a vegyészet érdekelte, Marie Curie élettörténete
inspirálta.
A Jóisten rendelése szerint végül a sorsa másképp alakult: gyermekekkel áldotta meg őt az Úr.
1952-ben házasodtak össze Ferenccel, élete párjával, aki gyermekkori ismeretség volt. A háború idején,
1944 karácsonyán, Badacsonyban ismerkedtek meg, ahol mindkettejük családja a háború miatt húzta meg
magát. 1952 júliusában volt az esküvőjük a Keleti Károly utcai Krisztus Király templomban.

Házasságuk egyszobás, leválasztott lakásban kezdődött, és csak nagyon nehezen jutottak nagyobb lakáshoz.
De nem a lakáskörülményekhez igazították a gyermekvállalást, és egymás után születtek a gyermekeik.
Gyermekszeretete férjével együtt végtelen volt, minden erejüket a családra fordították.
Rendhagyó módon, szelíd hősiességgel 9 gyereket vállaltak, akik mindennél fontosabbak voltak számukra.
Az ő szeretetükben növekedtek a gyermekek, hogy aztán 34 unokával örvendeztessék meg szüleiket. És az
ágak tovább sarjadtak, újra vannak kicsi gyerekek a családban – a dédunokák nemzedéke. Mária és Ferenc
dédunokái most, 2026 nyarán már 28-an vannak.

A nagy család
Mária szeretettel tartotta a kapcsolatot az egész családjával. Nemcsak a gyerekeivel, hanem az unokákkal is személyes
kapcsolatot ápolt, kicsi gyerekektől a felnőttekig. Mindenkiről tudott, mindenki sorsát érdeklődő figyelemmel kísérte, a problémákra mindig megoldást keresett. Születés- és névnapokon telefonhívással olyankor is tudott örömet
szerezni, amikor személyes találkozásra vagy ajándékozásra nem volt módja.
Gyerekei barátai közül sokan érezték úgy, hogy bebújhatnak a szárnyai alá – aki felbukkant nála, az otthon
érezhette magát.

A Krisztus Király kápolnában ünnepelte a nagycsalád az aranylakodalmukat és a gyémántlakodalmukat is. A
család legtöbb gyermekének itt volt a keresztelője, sokan közülük itt házasodtak, majd az unokák keresztelői kóvetkeztek.

Aranylakodalom

Mária és Ferenc 64 évet élt együtt boldog házasságban. A nagycsalád az ő közös életművük.
Mária, Cucu, a nagycsalád körében betöltött összefogó, gondoskodó szerepe mellett megtartotta a
gimnáziumi osztállyal is a folyamatos kapcsolatot, részt vett a közös dolgokban, ahogy csak tudott.

Az osztályunk nagyon összetartó volt, és az érettségi találkozókat igyekeztünk mindig megrendezni. Sikerült
is nagyon sokszor, nagyon emlékezetes összejöveteleket tartottunk.
Öt évenként megrendeztük az ún. érettségi találkozókat, ahol beszámolókat tartottunk, ki mit csinál, hol él.
Az osztályhoz nemcsak az együtt érettségizők tartoztak, hanem az évek során csatlakoztak mindazok, akik
valaha benne voltak az osztályközösségben.
Mária lelkesen vett részt a találkozókon, beszámolóiban a gyermekei sokasodtak, szépen növekedtek.
Csodálattal figyeltük a kilencgyermekes édesanyát. Én többször találkoztam vele nyáron Badacsonyban.
Családi háznak a nagy kertjében töltötte a nyarat a gyermekekkel körülvéve.

Közvetlenül a szomszédságukban osztálytársnőnknek, Tunynak volt egy kis nyaralója, én sokszor vendégeskedtem nála, és átjártunk Cucuhoz szomszédolni. Na meg azért is, mert sok kerti finomságot is kaptunk tőle, gyönge tököt,
zöldbabot főzeléknek, paradicsomot a zsíros kenyérhez. Szépen és hozzáértéssel, kedvvel gondozta a
kertjüket.
Az osztálytalálkozókat először Rajcsiék (Rajágh Mária) lakásán tartottuk Kőbányán, majd amikor egy kis
nyaralót építettek Dunaharasztiban, ott rendeztük meg a vidám, bográcsos találkozókat. A résztvevők egyre
szaporodtak, azok az osztálytársak is csatlakoztak, akik nem is az osztállyal együtt érettségiztek, de az
osztályhoz tartozónak érezték magukat. A nyolcvanas években több olyan osztálytárs is jött a találkozókra,
akik 1956-ban külföldre távoztak és ott találtak otthonra. De soha sem felejtették el a hazát és a Szofit!
Az ötvenedik érettségi találkozót 2005-ben már a Sophianumban ünnepelhettük, nagy örömmel
köszöntöttük a régi iskolát.
A legutóbbi nagy találkozón, a Hatvanadikon, amelyet 2010. június 6-án rendeztünk meg, a napot
szentmisehallgatással kezdtük a pasaréti Ferences templomban. Utána mentünk a közeli Panda étterembe,
ahol ebéddel egybekötve emlékeztünk, mondtuk el egymásnak, hogy élünk, kivel mi történt. A találkozón
27-en vettünk részt személyesen, és további 9 volt osztálytárs hollétéről volt információnk.
Öt évvel később összejöttünk megünnepelni a hatvanötödik évfordulót is . A Ferenciek terén szentmisével
kezdtük a Ferencesek templomában, majd a szomszédban lévő Pio Atya kávéházában beszéltük meg, kivel
mi történt, kiről mit tudunk.
A hetvenedik érettségi találkozót 2020. július 30-án a hónapokig tartó, koronavírus miatti karantén
enyhültével megpróbáltuk megrendezni. A találkozó helyszínének osztálytársunk, Pretsch Mari lakhelyét:
családja villáját, kertjét, teraszát ajánlotta fel. Többször összejöttünk már nála osztálytársak kisebb
csoportokban, különböző alkalmakkor. Nagyon kedves, szép hely a baráti találkozásra, beszélgetésekre. Úgy
gondoltuk, hogy a korábbi találkozók helyszínei, volt iskolánk, éttermek már nem alkalmasak arra, hogy
mindenki jól érezze magát, többféle nehézséggel küszködünk korunknál fogva. Sajnos jól gondoltuk, mert a
hívogató szónak nagyon kevesen tudtak eleget tenni.
Végül is a találkozón hárman vettünk részt, a kitűzött nap délelőtt. Közös erővel vettük számba a korábbi
dokumentumok, névsorok és az összegyűjtött információk alapján osztályunk tagjainak jelen helyzetét.
Tizenkét osztálytársunkról tudtunk információt szerezni, kettő külföldön élőről, aki ez okból nem tudott
részt venni a találkozón, többen egészségi okok miatt nem vállalkoztak az összejövetelre.

Cucuról örömmel hallottuk, hogy azért nem jön, mert a családjával a Mátrában nyaral.

Később sikerült Cucuval találkoznunk hármasban Mari lakásában. Örömmel beszéltük még egyszer végig a közös emlékeket.

Cucuval ez volt az utolsó személyes találkozásom. Legközelebb már a temetése után a gyászmiséjén vettem
részt a rózsadombi Krisztus Király templomban, 2022. március 25-én.

Mária élete a nagyszerű, gondoskodó családanya képét jelentse és példázza társadalmunk minden tagja számára.