Anna  Eleanor Roosevelt- egy rendkívüli asszony a közéletben

Nemeskürty István érdeme a magyar történelem fényes korszakainak, a reformkor és szabadságharc eseményeinek filmre vitele. Sulyok Mária maradandó előadásában hangzik el Jókai szövege a Kőszívű ember fiaiból: „Lélekcserélő időket élünk, fiam…”.

Vannak forradalmak, amelyek akár fegyverrel, akár békés úton mennek végbe, de lélekcserélő idők.  Ilyen volt az USA-ban a New Deal időszaka is.  Az akkor működő gazdasági mechanizmus hatalmas gazdasági-társadalmi feszültségeket idézett elő Amerikában

A világ legfejlettebb országában emberek éheztek, cégek omlottak össze, veteránok tüntettek elmaradt juttatásaikért, és a hatalom, szégyenletes módon, fegyvert használt ellenük. A megszorítások politikáját követő Hoover azonban, aki fegyverrel oszlatta szét a tömeget, megbukott.

Franklin Delano Roosevelt  ( FDR) került az elnöki posztra.  Cs.Szabó László „Franklin Delano Roosevelt” című könyvecskéjében, (amely közvetlenül a New Deal meghirdetése után jelent meg hazánkban, magyar nyelven), azt írta, hogy az amerikai lélek megdöbbent a tényen: a demokrácia saját veteránkatonáira fog fegyvert?!…  Ez a lélektani megrázkódtatás hozta meg a változásokat.

Egyébként Roosevelt idején ismét volt egy veterán-tüntetés. Ekkor a First Lady lement a Fehér Házból a katonák közé, meghallgatta őket, velük énekelte dalaikat, és megígérte, hogy segíteni fog. És meg is tartotta azt. Az egyik veterán megjegyezte: „Hoover ideküldte a katonákat. Roosevelt ideküldte hozzánk a feleségét…” Nem tudhatta, hogy ez nem az elnök intézkedése volt, hanem mindenekelőtt ennek a rendkívüli asszonynak a saját döntése.

Ki volt tehát Anna Eleanor Roosevelt? 

Nem más, mint Theodore Roosevelt, maga is egy korábbi elnök unokahúga. Tulajdonképpen a szélesebb Roosevelt rokonsághoz tartozott. Így házassága Franklin Delano Roosevelttel – ahogyan a korábbi elnök- nagybácsi mondta -, „a családban maradt”.  FDR nevét sokan ismerjük, de Eleanorról az európai átlagember valójában nemigen tud semmit. Pedig rendkívül nagy szerepet játszott az amerikai politikai élet alakulásában. Már-már azt mondhatjuk, FDR tevékenysége mögött mindig ott van az ő személye.  Nyugodtan mondhatjuk, világtörténelmi jelentőségű személy volt.  (1999-ben a Gallup felmérése szerint a világ legjobban csodált személyeinek 10-es listáján a 9. helyen volt található…)

Hiába volt azonban magánéletében Eleonor Roosevelt a felső tízezer tagja, nagyon sok bánattal, nehézséggel kellett megküzdenie

Kisgyermek-korában két éven belül elvesztette mindkét szülőjét, sőt, egyik öccsét is. Édesanyja és testvére diftériában halt meg- akkor nem volt még ellene védelem.  Egy másik öccse, és egy féltestvére maradt életben. (Apjának volt egy házasságon kívül született gyermeke). Az apja azonban rövid időn belül meghalt, (súlyos alkoholistaként öngyilkosságot kísérelt meg, delírium tremensben kiugrott az ablakon.

Nagyszülei nevelték fel.  Ezek a megrázkódtatások egész életét végig kísérték.  Depresszióra volt hajlamos, ráadásul önmagát csúf kis kacsának látta, és önbizalom-hiányban szenvedett… Ezt csak középiskolás éveiben sikerült levetkőznie, amikor Angliában, Wimbledonban egy lányok számára működtetett bentlakásos iskolában nevelkedve, egy kitűnő, ám erősen liberális pedagógus keze alatt formálódott. Vallási szempontból az episzkopális egyház tagja volt, jól ismerte és gyakran idézte is az Új Testamentumot. (Élete végéig ragaszkodott hitéhez, azt számtalan esetben megvallotta, First Ladyként is.)

Egy utazás alkalmával ismerkedett meg Franklin Delano Roosevelttel (FDR), akivel romantikus levelezésbe kezdtek, majd rövidesen házasságot kötöttek. Anyósa nem nagyon támogatta, próbálta a fiát lebeszélni róla.  Házasságuk a későbbiekben nem volt felhőtlen, bár hat gyermek született belőle. 2018-ban rádöbbent, hogy férjének szerelmi kapcsolata volt a titkárnőjével, akinek a kedvéért csaknem otthagyta Eleanort. Édesanyja – házasságuk korábbi ellenzője- ezúttal rendkívüli szigorúsággal, a házassági kötelék megtartására kényszerítette Franklint. Annál is inkább, mert ekkor már ő nevelte öt unokáját …Egyrészt, mert maga akarta így, másrészt, mert Eleanornak nem volt túl sok affinitása a kis gyermekekhez.

Franklin számára a titkárnőjéhez fűződő érzelem valóban sokat jelentett. Kapcsolatuk a megígért távolság-tartás ellenére tartósan fennmaradt. Ezt azonban környezete Eleanor elől mindvégig eltitkolta.

Végső soron mégsem bánhatta meg Franklin Delano Roosevelt, hogy megtartotta a családi köteléket. Igaz, az eset után a csalódott felesége inkább szövetségeseként élt vele, semmint házastársként. Az történt ugyanis, hogy alig három évre, egy vakáció alkalmával Franklin gyermekparalízises fertőzést kapott, ami deréktól lefelé lebénította, és élete végéig tolószékbe kényszerítette. Édesanyja visszavonulást javasolt neki a közéletből. Felesége azonban nem hagyta magára, valóságos hősként, gondosan ápolta. Sokak szerint neki köszönheti életben maradását… Mi több, arra buzdította, hogy testi korlátozottsága ellenére, továbbra is aktívan vegyen részt a politikában, ami a Roosevelteknek életelemük volt.

És ez volt az a pont, amikor Eleanor kitört anyósa kontrollja alól, és teljes saját kezébe vette életük alakítását. Vásároltak egy külön birtokot, s építkeztek rajta .(Addig egy házban laktak, ajtó-szomszédságban az anyósával, ami a gyermeknevelés szempontjából ugyan előnyös volt, de Eleanor az örökös beleszólást terhesnek érezte.) Val-Kill-i birtokukon nemcsak személyes életüket folytatták tovább, de Eleonor számos szociális elgondolását megvalósította. Társadalmi összejöveteleket rendezett, politikai megbeszéléseket folytatott.  Mindvégig kifejezetten a demokrata értékrend követője volt, a szociális problémák és a társadalmi igazságosság érdekelték. Konfliktusba keveredett eközben nagybátyja fiával, aki republikánus színekben indult a választásokon. Eleanor a kampányában a demokrata jelölt támogatása miatt szembe került vele. Ezt sokan nehezen bocsátották meg neki a szélesebb családban… 1929-ben Franklinból New York állam kormányzója lett, majd Hoover bukása után megválasztották az USA elnökévé. ( És még háromszor választották újra…) Politikai munkáját mindvégig rendkívüli mértékben támogatta a felesége.

Kapcsolatuk nagyon nyitott volt. Franklint munkájában lebénulása után Marguerite Alice „Missy” LeHand volt a jobb keze, akit Eleanor hívott meg segítségnek. Elnökké választása után is fontos posztot töltött be e munkatárs mellette, s ő volt FDR irodájának vezetője, (az amerikai történelem egyetlen női kabinet-főnöke, 1941-ig). Minden keresztülment a kezén. Valóban nagy befolyása volt az ügyekre. Az elnök életrajz-írói feltételeztek közöttük romantikus kapcsolatot, de ennek bizonyítéka nincs.  Igaz, sosem ment férjhez, noha az egyik fontos nagyköveti posztot betöltő személlyel éveken át szoros kapcsolata volt. Haláláig a Roosevelt kormányzatnak dolgozott.

Eleanornak is számos barátja és barátnője volt. A történészek találgatják, vajon egyik – másik személlyel voltak-e a plátóin túl menő érzelmi kapcsolatai. Összehozta a pletyka a korszak jeles női pilótájával például, aki repülésre tanította. Mindig kedvelte az extrém sportokat  Kapcsolatba hozták még egy AP riporternővel is, aki fontos sajtó-kapcsolata volt, s akivel kétségtelenül szoros barátságot ápolt. De ugyanakkor hírbe hozták az elnök egyik testőrével, Earl Millerrel is, aki sokfelé elkísérte, búvárkodásra, lovaglásra oktatta. Mellesleg Millerrel tényleg haláláig jó viszonyban maradt Eleonor. De számos más barátja is volt.  Harry Hopkins, például, a New Deal egyik fontos hivatali szereplője is a szorosabb viszony hírébe keveredett vele. Hopkins volt Franklin Roosevelt külpolitikai tanácsadója. Ő volt a koordinátor az elnök Churchillel és Sztálinnal való kommunikációjában, és felügyelte a háborúban döntő fontosságú Lend-and Lease programot. Mivel mindezek Eleonort is roppantul érdekelték, nem csoda, hogy sokat működtek együtt.

A bőséges magánéleti információk, melyből mi is meríthettünk, egyébként az FBI „figyelmének” voltak köszönhetőek. Az FBI elnöke ugyanis nem értett egyet az FDR és a First Lady liberalizmusával. Szorosan figyeltette életüket, nem kétséges, hogy némi lejáratási célzattal. Eleanorról mindenesetre vaskos dosszié volt az FBI- nál. Egyébként azért is, mert szimpátiája a baloldali eszmék iránt, sokaknak nem tetszett.

De hát végül is mik is voltak azok a tettei, amelyek miatt közszeretetnek örvendett, és kiérdemelte a „kiemelkedő személyiség” megjelölést?

Talán az első, amit ki kell emelnünk, az emberi jogok messzemenő képviselete.  Mivel ezek elválaszthatatlanok a gazdasági helyzettől, Roosevelt asszony a szociális reformoknak is nagy támogatója volt. A nők helyzetét különösen a szívügyének tekintette. A szakszervezeti mozgalom követeléseiből támogatta a 48 órás munkahét, a minimum bér, a gyermekmunka tiltásának bevezetését,, a világválság időszakában pedig képviselte a munkások jogait. Sokat járt a fizikai munkások között is, a bányába is lement.

. A nők ügyén túl – messze korát megelőzve – az afro- amerikaiak egyenjogúságát is felkarolta.  Látványosan kiállt a színes bőrű művészek mellett. Az ifjúság jövője érdekében is határozottan felszólalt. Ez a kommunizmus vádját is kiváltotta, mivel a fiatal aktivisták többnyire baloldaliak voltak.

Számos gazdasági kísérletet indított be, például elfogadható, korszerű lakáslehetőségek megteremtését a munkások számára.  Itt baloldaliság vádja mellett szembe találta magát a szegregáció kérdésével is… A törvényhozás ugyanis nem támogatta a kiadásokat vegyes települések létesítésére. A faji kérdés ebben az időben még nagyon eleven volt. A déli szavazatok elvesztésére az elnöknek ügyelnie kellett.  Azt sem tudta Eleanor elérni, hogy a lincselés a törvényhozásban, föderális szinten bűncselekménynek minősüljön…

First Ladyként minden estre minden kommunikációs eszközt megragadott gondolatai és a kormányprogram a népszerűsítésére. Újságcikkeket írt, előadásokat tartott, rádió-adások szereplője volt. Első rádiós felszólalásában például kifejtette nézeteit arról, milyen hatással van a film az ifjúságra, és ezen belül figyelmeztetett arra, hogy ne dicsőítsék a filmekben az erőszakot…

Férjének elnökké választásáig folyamatosan tanított a lányokat oktató Todhanter Schoolban, irodalmat, történelmet, szociális kapcsolat-építést . Elhatározta, hogy összehoz annyi jövedelmet, amennyi a férje elnöki fizetése… De ugyanakkor az összes keresményét, ami magas honoráriumaiból származott, jótékony célokra fordította.  Munkássága alapján a Phi-Beta Kappa társaság tiszteletbeli tagjának választotta. (Közismert, hogy ez a társaság a legelőkelőbb értelmiségi klub Amerikában.)

A második világháború kezdetekor legszívesebben Európába utazott volna, de nemzetbiztonsági szempontból ezt nem engedélyezték.  Ezért otthon foglalkozott a katonák moráljának erősítésével, helyzetük javításával.  Sokat jelent meg köztük, lelkesített, utazott. (Az ellenzéki képviselők szerint túl sokat is.) Foglalkozott a nők szerepvállalásával a háborús Amerikában. „Nők a háborúban” c. rövidfilmje végén ezeket a szavakat adja a narrátor szájába: „A nők létfontosságú feladata az egészséges családi élet biztosítása, és a gyermeknevelés, mert mindig ez volt, és ez is lesz a honvédelem első vonala.” Azért ezek nem egy szélsőséges feminista szavai…

Szorgalmazta a New Deal intézkedéseinek folytatását, a háború alatt is. Lobbizott az emigránsok nagyobb arányú befogadásáért, elsősorban a zsidó menekültek érdekében. Fellépett az Amerikában élő japánok elleni indulatok csillapítására, amit a Pearl Harbor elleni támadás kiváltott. (Támogatta viszont a szélsőségesen német-ellenes Morgenthau-tervet, amely később szerencsére elhalt. Ez ugyanis a német gazdaság háború utáni teljes lerombolására irányult. Ehelyett a háború után Truman elnök bevonta a legyőzött Németországot is az Európa helyreállítását szolgáló Marshall segély programba. Hiszen az oroszok által követelt jóvátételnek sem tudtak volna megfelelni egy lerobbant gazdasággal… Igaz, nekik vissza kellett a Marshall-segélyt fizetni, míg a többi ország támogatásként kapta meg…A Szovjetunió nyomására kelet- európai országok nem részesülhettek belőle, vissza kellett utasítaniuk.)

Érdekes mozzanat a Rooseveltek családi viszonyaiban, hogy az idők során a legnagyobb lányuk, Anna sok feladatot átvett édesanyjának elnök- férje melletti társadalmi kötelezettségeiből. Olyannyira, hogy Franklin 1945-ben Jaltába is őt vitte magával – pedig Eleanor nagyon szeretett volna ezen a történelmi eseményen részt venni…

A háború végén, sikeres negyedik újraválasztása után, Franklin Delano Roosevelt meghalt. (Anna lánya tanúsága szerint az elnök utolsó perceiben egykori szerelme, Mercier le Hand volt mellett. Eleonornak valami fontos közszereplése volt éppen akkor.)

Eleanor még majd két évtizeden át aktív közéleti szereplő maradt. A Rooseveltet követő Truman elnök, az USA delgátusának nevezte ki az ENSZ-be. Ő lett az ENSZ Emberjogi Bizottság elnöke, és Az emberi jogok nyilatkozatának egyik megfogalmazója.  Ennek elfogadtatásakor úgy vélte, hogy ez lesz az emberiség Magna Chartája. 1953-ig dolgozott itt. Eisenhower elnökké választásakor mondott le posztjáról.

Az USA – belpolitikában továbbra is a demokrata vonalat támogatta. Így kifejezetten segítette (a katolikus) J. F. Kennedy választási kampányát. (Fenntartásai ellenére, mert JFK nem ítélte el nyilvánosan a McCarthyizmust.) A katolikusok New Yorkban a demokrata párt erős támaszai voltak. Eleonornak volt némi nézeteltérése Spellman bíborossal, az iskolák állami támogatása ügyében. (Tudnivaló, hogy az USA-ban a katolikus iskolák- mivel vallási elkötelezettségüket fenntartják -, nem kaphatnak állami támogatást. A protestánsok, éppen ezért, lemondtak a felekezeti jellegről. Roosevelt nyilván a felekezeti semlegességet képviselte.)

Kennedy elnökké választása után újból kinevezte az ENSZ-be delegátusnak, és egyben az 1961-ben létrehozott Békehadtest vezetőjének is. (A békehadtest Kennedy által létrehozott szervezet volt, amely önkénteseket küldött a fejlődő országokba, azok gazdasági segítése és az amerikai eszmék propagálása céljából.)  Ezeket a posztokat haláláig, – ami hamarosan, 1962-ben bekövetkezett -, betöltötte Eleonor. Kennedy kinevezte továbbá a Nők státusát vizsgáló bizottság elnökének is. A bizottságban Ester Pettersonnal, a kormány munkaügyi államtitkárával dolgozott együtt. Munkájuk összegzése kevéssel a halála után jelent meg. Azt emelték ki, hogy a nők egyenjogúsítása nem az erőltetett egyenlősdivel érhető el a legjobban, hanem azzal, ha elismerjük a nemek differenciájából fakadó különbségeket. Pedig Eleonor aztán igazán a női egyenjogúság kiemelkedő bajnoka volt…

Élete végén Anna lánya volt a segítsége. Ő ápolta hirtelen jött betegségének utolsó napjaiban. Halálhírét követően elnöki utasításra világszerte félárbócra eresztették az összes amerikai zászlót Temetésén Adlai Stevenson, egy vezető demokrata politikus, Kennedy ENSZ-nagykövete, azt mondta: „Nincs senki, aki annyi embernek az életén olyan sokat változtatott volna, mint ő…” Munkásságának hatása valóban jelen van napjainkig számos ország alkotmányában, s olyan nemzetközi törvényekben is, amelyek ma szerte a világon védik az emberi jogokat.

Igaza volt Trumannak, aki annak idején azt mondta róla: ő volt a világ First Ladyje.

Botos Katalin