Kerekasztal konferencia Haraszti Katalin hozzászólása

Tapasztalatom szerint a könyvtáros elfogadottsága nagyban múlhat azon a – speciális – felkészültségén, amely a felhasználó/fenntartó legközelebbi érdekét szolgálja.
Példaként hozom fel a mi parlamenti könyvtári gyakorlatunkat és tapasztalatunkat. Amikor 1991-ben megbízást kaptam a képviselő tájékoztató szolgáltatások kialakítására (hiszen ilyet 1945 után e könyvtár rendszerszerűen nem végzett), első feladatom az volt, hogy a felhasználói kör igényeit felmérjem. Megállapítható volt, hogy elsősorban a szakbizottsági munka támogatása lehet a feladatunk, hiszen a törvényalkotási folyamatnak ez az a lépcsője, ahol az általunk szolgáltatott, nemzetközi kitekintéssel összeállított információs csomagok még időben beépíthetőek, figyelembe vehetőek. (A plenáris üléseket más típusú háttéranyagokkal támogattuk.)
Éppen tehát a szakbizottsági munka speciális jellegére tekintettel, az egyes bizottságokhoz olyan munkatársakat igyekeztem delegálni, akik megfelelő szaktudás birtokában képesek összeállítani az információs csomagjainkat. “Könnyű dolgom volt”, hiszen remek gárdát toborozhattam össze.
Így jogászok, jogász-könyvtáros, politológus, történész, közgazdász, környezetvédő mérnök végzettségű kollégákkal együtt dolgozhattak a “csak” könyvtáros végzettségű többiek. Akit csak tudtam, továbbtanulásra biztattam és támogattam ebben (sajnos épp azt is, aki ezzel aztán visszaélt), ill. külföldi ösztöndíjak megpályázására sarkalltam többeket (ezek mind nagy inspirációs eredményt hoztak).
Magam a könyvtáros diplomám mellé szociológiát hallgattam, majd a Közgazdasági Egyetemen – önköltségen és alapítványi ösztöndíjakkal – külügyi diplomát szereztem, hogy a Külügyi bizottsági munkához méltó tudással rendelkezzek.
Ezért hangsúlyoztam a továbbtanulás jelentőségét.
Óriási segítség volt továbbá az a továbbképzésnek mondható konferenciasorozat, amiken az IFLA parlamenti könyvtári és kutatószolgálati szekciójába bekapcsolódva részt vehettem. Emellett e szervezet európai megfelelőjével (az ECPRD-vel) is kiépítettem a kapcsolatot. Ezek nélkül is lehetett volna élni és dolgozni, csak jóval alacsonyabb minőségi fokozaton.
Az olvasói elismerő megnyilatkozásokra is említek egy példát is. Felvidéki magyar kollégára vonatkozik a dicséretet, egy középiskolás tanulótól származott. A könyvtáros neve: Zsok Gizella. A róluk szóló történetet itt olvasható: http://epa.oszk.hu/00300/00365/00018/pdf/KLL_EPA00365_2003-05_030.pdf