Ferenc pápa gondolatai

„Álmodjunk együtt”

 

Manapság sok szó esik a római katolikus egyházfőről, Ferenc pápáról. különösen a hazai sajtó foglalkozik Magyarországra jöveteléről, a szeptemberben hazánkban tartandó Eucharisztikus kongresszuson való részvételéről.

Egyes orgánumok nemtitkolható örömmel taglalják, hogy Ferenc pápa nem akar találkozni a köztársasági elnökkel, Áder Jánossal és a kormányfővel, Orbán Viktorral, merthogy nem keresztényi módon viselkednek, Magyarországra nem engedik be a migránsokat.

Természetesen ez a hír valótlan, a magyar katolikus egyházi hatóságok nyilvánosságra is hozták, hogy a pápa magyarországi programjáról most folynak a tárgyalások. Őszentsége nemcsak a kormányfővel, hanem több magyar vezető személyiséggel is részt vesz találkozókon, folytat megbeszéléseket.

Ez a polémia engem arra késztetett, hogy még egyszer elolvassam Ferenc pápa: „Álmodjunk együtt. Út egy jobb jövő felé” című könyvét.

A teljes művel kapcsolatos legnagyobb élményem az az érzés, hogy olvasása közben nem egy főpásztor, nem egy apostoli kinyilatkoztató szól hozzám, hanem egy mélyen emberszerető gondolkodó, gyermekeit segíteni akaró, jó útra terelgető atya.

Világos, egyértelmű mondanivalója, nagy tudása mellett közvetlensége is megragadott.

De rátérnék arra a bizonyos „migráns befogadás- elutasítás” kérdésre. Pontosan hogyan is szól erről Ferenc pápa?

„A migráció az egész világra kiterjedő gond, senkinek nem volna szabad kényszert éreznie arra, hogy elhagyja a hazáját. De a megaláztatás megduplázódik, amikor a migránsok kénytelenek embercsempészekre bízni magukat, hogy átlépjék a határokat, és megháromszorozódik, amikor megérkeznek abba az országba, amelyről azt hitték, hogy jobb jövőt biztosít majd nekik – ehelyett azzal szembesülnek, hogy gyűlölik, kihasználják, magukra hagyják és rabszolgasorba taszítják őket.

Szeretettel kell fogadnunk őket, támogatnunk, védenünk és segítenünk azoknak a beilleszkedését, akik azért jöttek, hogy jobb életet keressenek maguknak és családjaiknak.

Természetesen a kormányoknak körültekintően kell felmérniük a befogadó-és integrálóképességüket.” 

Nem arról van szó tehát, amit olyan nagy lelkesedéssel próbálnak az olvasókkal elhitetni újságírók, hírműsorok szerkesztői, hogy aki elutasítja a migránsok befogadását, azt a pápa elítéli, nem tartja keresztényi viselkedésnek. Ellenkezőleg Ferenc pápa tisztában van és méltányolja a népek és vezetőik döntési jogát, helyeseli, ha mérlegelik a megoldásokat, és a legjobb megoldást megkeresve segítenek a rászoruló embereknek.

A magyar kormány a társadalom döntőrészének egyetértésével azt vallja, hogy az embereknek ott kell segíteni, ahol élnek, ahol a szülőföldjük van, abban a társadalomban, amelyben az évszázadok óta kialakult közösségi, vallási szokások, perszonális kapcsolatok határozzák meg az életüket. Ezért Magyarország hivatalos támogatásokat nyújt a rászoruló közösségeknek a veszélyeztetett területeken, de több civil intézmény, egyházi közösségek is részt vesznek ezekben a folyamatokban.

Ferenc pápa könyvében a sok érdekes, megkapó téma közül megemlítek még egyet, a nők kérdését.

Különlegesen érdekes és elgondolkodtató, ahogyan a nőkről, a társadalom különféle helyein betöltött szerepükről, feladataik ellátásáról ír. Sokoldalú megvilágításban mutat rá a férfiaktól különböző gondolkodásukra, racionális megoldásokat alkalmazó képességükre. Véleményével nem a feministák által hangoztatott abszolút egyenlőséget támasztja alá, hanem  a nők nyitott, friss problémamegoldó látásmódját emeli ki.

„Lehetséges – írja- hogy ebben a válságban a nők látásmódjára van szüksége a világnak, hogy szembe nézhessen az elkövetkezendő próbatételekkel?

A Vatikánban sok nő tölt be magasszintű, fontos pozíciót Ferenc pápa döntései szerint. A nők képességeiről, munkabírásukról alkotott véleménye kimagaslóan dicsérő. „ A háziasszonyoknak három nyelvet kell egyidejűleg beszélniük: az ész, a szív és a kéz nyelvét.”

Ha visszagondolok arra, hogy életem során mit tapasztaltam a nők munkabírásáról, kitartóképességéről, sokoldalúságáról, áldozatkészségéről örül a szívem, hogy egy kiemelkedő személyiség, tudós gondolkodó, milliók lelki vezetője, a Római Katolikus Pápa beszél erről    a világnak.

Olvassátok Ferenc pápa könyvét minél többen, minél többet.

  1. 06. 23. Billédi Ibolya

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük