Karácsonyi gondolatok.

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Sokszor eszembe jutnak gyermekkori emlékek, de különösen Advent idején, Jézus-váráskor gondolok a régi karácsonyokra. Úgy emlékszem, hogy falumban már november végén leesett az első hó, és nemcsak a karácsonyt ünnepelhettük fehér köntösben, hanem a február is havas mezőkre érkezett.

A hajnali misék hatórakor kezdődtek, bizony hideg volt, úgy mondták, hogy „csikorgós” hideg mert, ahogy gyalogolt az emberfia az úton a csizma alatt bizony csikorgott a hó, nem latyakos volt, mint amilyen mostanában lesz, alig, hogy leesik  már el is olvad.

                       A gyermekek számára az adventi időszak egyik nagyon várt eseménye  a Betlehemesek látogatása volt. A mi falunkban két-három betlehemes csapat is járta az utcákat, bekéredzkedtek a családokhoz bemutatni a játékukat, adományt gyűjteni. Hozzánk több csoport is becsöngetett, este jöttek és megkérdezték: Szabad-e betlehemezni?

Édesapám beengedte őket, a konyhában adhatták elő a játékukat. Emlékeim szerint 5-6 főből álló pásztoroknak öltözött fiúból állt a betlehemes csapat. Az egyik volt az „Öreg”, nagy szakállal, kucsmában, subában. Alig, hogy beléptek leheveredett a sarokba. Egy másik pásztor nyakában egy kötélen hozta a templom alakú, fából, papírból készített Betlehemet. A Betlehemben a Szent Család volt látható, Szent József állt a jászol mellett, benne feküdt a Kisjézuska (emlékeim szerint egy kis porcelán baba), mellette ült Szűz Mária. Körülötte egy-két állatfigura, birkák, tehén, szamár, két-három pásztorfigura. A Betlehem ki volt díszítve aranypapírokkal és gyertyával megvilágítva, tetején ezüstpapírból a betlehemi csillag..

A betlehemesek elénekelték a Mennyből az angyal, lejött hozzátok szent éneket, majd az egyik megrázta a földön fekvő „ Öreget”, Kelj fel Öreg, szólítgatta, megyünk Názáretbe, megszületett a Jézuska. Ezután elénekelték :                                         Pásztorok, pásztorok örvendezve , sietnek Jézushoz Betlehembe,

köszöntést mondanak a kisdednek,  ki váltságot hozott az embernek.

Angyalok szózata minket is hív,  értse meg ezt tehát minden hű szív:

a kisded Jézuskát mi is áldjuk,   mint a hív pásztorok magasztaljuk.

Ezután egy kis csengettyűs perselyt megráztak és kérték a házigazdát, hogy adakozzanak a betlehemi útjukra. Édesapám pénzt adott nekik, édesanyám pedig kaláccsal megkínálta őket, amit szíves örömest elfogyasztottak.

Az iskolában is készültünk a karácsonyra. Mi a negyedik osztályosok, a tanító nénink, Balatoniné Margitka néni volt az én osztályom tanító nénije- irányításával ünnepi játékot is tanultunk és előadtuk az utolsó tanítási napokban, az iskolásoknak és a szülőknek. Ez heteken keresztül nagy izgalommal, készülődéssel járt, de nagy öröm volt mindenkinek.

Manapság már nem  ilyen a karácsonyi készülődés, leginkább a vásárlás uralja az adventi napokat. Kár.

A magam és az egyesületünk nevében kívánok minden kedves barátunknak, támogatónknak, jóembereknek áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket.

 Billédi Ibolya