A kivik mesélik 6.

Kedves Zsoltikám, elég régen volt, amikor a kivik utoljára meséltek, örültem, hogy újra jelentkeztél. Elég jelentős területet jártatok be ez alatt az idő alatt és persze dolgozni is kellett, hogy legyen az utazáshoz anyagi bázis. Nagy érdeklődéssel vártam az új élményeket, a Déli szigetről szóló leírásodat. Mielőtt déli tájak felé vettétek az utatokat, mivel köszöntetek el az Északi szigettől?

  Miután végleg elhagytuk a Hot Water Beachet, Rotoruába tértünk vissza, hogy felfedezzük a híres Waiotapu Thermal Wonderlandet és a melegvizes folyót.

Ez az egyik legszínesebb és leglátványosabb geotermikus park Új-Zélandon, ahol a természetes hőforrások és a vulkanikus aktivitás fantasztikus színkavalkádot hoznak létre. Láttuk a híres Champagne Poolt, ami nevét a felszínről folyamatosan feltörő szénsavbuborékokról kapta, tényleg úgy néz ki, mintha pezsgőzne a víz. A színe pedig elképesztő: az élénk narancs és türkizkék kontrasztja fantasztikus.

Ezután ellátogattunk egy természetes melegvizes folyóhoz is, ahol fürödni lehetett. A víz olyan kellemesen meleg volt, hogy szinte ki sem akartunk jönni belőle! Képzeld el, hogy egy patak közepén ülsz, körülötted zöld növényzet, és a vízben gomolygó gőz teszi különlegessé a hangulatot, tényleg mintha egy termálfürdőben lettünk volna a természet közepén.

Végre eljött a nap, amikor nekivágtunk a híres Tongariro Alpine Crossingnak (ez volt a második próbálkozásunk, egyszer már megpróbáltuk, de a szeles idő miatt nem lehetett a felmenni az útra).

Tongariro Alpine Crossing – Új-Zéland legszebb túrája

Ez az egyik legnépszerűbb egynapos túra az országban, és szerencsénk volt, mert remek időt fogtunk ki. A vulkanikus táj lenyűgöző volt: a vörös kráterek, türkizkék Emerald Lakes, és a sziklás ösvények olyanok voltak, mintha egy másik bolygóra csöppentünk volna. A Mount Ngauruhoe (A Gyűrűk Ura filmekben volt benne, mint a „Végzet Hegye”) látványa pedig elképesztő volt.

A Cape Palliser – fókák és világítótorony

Tovább indultunk a déli partok felé, és megálltunk a Cape Palliser-nél, ahol egy hatalmas fóka kolóniával találkoztunk. Több tucat fóka heverészett a sziklákon, és némelyikük egészen közel merészkedett hozzánk. Az aranyszínű szőrük és a pislogó szemük nagyon aranyos látvány volt. A világítótoronyhoz vezető lépcsősor viszont nem volt könnyű terep, 253 meredek lépcsőfok vezet fel, de a panoráma minden fáradságot megért. A világítótorony vörös-fehér csíkos tornya ikonikus látvány, és a kilátás az óceánra csodálatos volt.

Két napot töltöttünk a szeles fővárosban, Wellingtonban. Megnéztük a híres Te Papa Múzeumot, ahol interaktív kiállítások mutatták be az ország történelmét és természeti kincseit. A városban sétálva feltűnt, hogy mennyire színes és pezsgő az élet, tele van kávézókkal, éttermekkel és kis művészeti galériákkal. Egyik nap felmentünk a Mount Victoria kilátóhoz, ahonnan csodás panoráma nyílt a városra és a kikötőre. Nem véletlenül hívják „Windy Wellingtonnak”, tényleg süvített a szél. Az egyik legérdekesebb hely, amit meglátogattunk, a Weta Workshop volt. Ez a világhírű speciális effektusokat és filmes kellékeket készítő műhelyfelelős többek között A Gyűrűk Ura látványvilágáért. Egy vezetett túrán vettünk részt, ahol testközelből láthattuk a filmekhez készült fegyvereket, páncélokat és lényeket.

A Déli-sziget.

Éjszakai komppal keltünk át a Déli-szigetre, állítólag nagyon szép a szigetvilág, de mi semmit nem láttunk belőle, utána csak annyira volt energiánk, hogy egy „szabad” kempingbe mentünk, ahol kicsit ki tudtuk pihenni magunkat.

 Nelson város a Déli-sziget északi részén, a tengerparton helyezkedik el. A területen már 700 évvel ezelőtt is voltak maori települések. Az 1820-as években az északi törzsek megtámadták a helyi népességet, és megtizedelték azt. A londoni székhelyű Új-Zéland Társaság megtervezte Nelson települést. A társaság kijelölte a területet (ahol ma a város fekszik), ahol a legjobb kikötő volt a környéken. A területre jelentős számú német bevándorló érkezett. Egészen az 1850-es évekig pedig nem jöttek újabb telepesek. A munkások bére csökkent és 1846-ig a lakosok öt százaléka elhagyta Nelsont. A telepesek és a maorik összetűzése a földtulajdon miatt végül 22 telepes halálához vezetett. A kormányzati vizsgálat végül felmentette a maorikat, és elismerte, hogy a telepeseknek jogtalan igényük volt bizonyos földterületekre.

Nelsonban találkoztunk egy magyar fiúval (ismerősünk ismerőse), aki már évek óta itt él. Nagyon kedves volt, és rengeteg hasznos tippet adott az itteni életről. Ezután az Abel Tasman Nemzeti Parkban túráztunk, ahol aranyló homokos strandok és türkizkék öblök váltották egymást. Nevét Abel Tasman holland felfedezőről kapta, aki először pillantotta meg a Föld eme eldugott vidékét, még a híres Cook kapitány előtt.

A déli sziget északi csücskében elterülő, türkizkék öblökkel tarkított, hegyes-dombos vidék lejtőin és partvonalán hatalmas páfrányok nőnek, ősi korokat idézve. Új-Zéland legszebb túrái között méltó helyet foglal el az Abel Tasman partjai mentén vezető ösvény.

A part menti sziklákon pingvinek és fókák élnek zajos kolóniákban, az öblöket bejárhatjuk gyalogszerrel, de kajakkal vagy vitorlással is sokan keresik fel ezt a látványos vidéket .Jól kiépített, jelzett és kiválóan karban tartott gyalogtúra ösvény vezet át Új-Zéland legkisebb nemzeti parkján a legszebb öblöket és látnivalókat felfűzve.

A terület egyik látványossága az széthasadt almára emlékeztető gránitszikla, amelyet a vízről lehet közelebbről megszemlélni. Az Abel Tasman Nemzeti Park kiválóan megközelíthető Nelson és Takaka városából is, így különösen hétvégén, sok túrázó és kiránduló keresi fel.

Az óceánpart gyönyörű, aranysárga homokkal borított partját ostromolják a hűs vizű hullámok, az ég kék, a páfrányok pedig csodás formavilágban pompáznak

Golden Bay és a Cape Farewell szintén varázslatos helyek voltak, a homokdűnék és a sziklaformációk különösen látványosak.

A Wharariki Beachen pedig hatalmas sziklakapuk és barátságos fókák fogadtak. Wharariki nagy hullámairól, élénkítő szeleiről és fokozatos mélységi átmenetéről ismert. A környéken számos sétaút található, amelyek hegyeken, erdőkön és a strand homokdűnéin keresztül kanyarognak. A szörfösök és az extrém sportok kedvelőinek kedvelt helye. A félelmetes hullámok miatt azonban viszonylag kevés az úszó.                      

 A nyugati part felfedezése csodákkal teli volt .A Déli-sziget nyugati partvidéke talán az egyik legvadregényesebb és legkülönlegesebb része Új-Zélandnak. Az egész út során dús esőerdők, hatalmas sziklafalak, türkizkék folyók és különleges természeti jelenségek vettek minket körül:

 A Pancake Rocks egy különleges geológiai képződmény, amely a part mentén emelkedik ki a tengerből. Ezek a sziklák rétegesen egymásra rakódott palacsintahalomra hasonlítanak, innen kapták a nevüket. Az erózió és az időjárás formálta őket ilyen furcsára.

Itt találhatóak a Blowholes (Punakaiki) nevű vízsugarak is, amelyek dagály idején hatalmas erővel törnek fel a sziklák repedéseiből, látványos vízoszlopokat hozva létesült.

Az Arthur’s Pass Nemzeti Park Új-Zéland egyik leglátványosabb alpesi területe. Meredek hegyoldalak, zuhatagok és sűrű erdők váltakoznak ezen az útvonalon. Az egyik legszebb vízesés a Devil’s Punchbowl Falls, amely egy hatalmas sziklafalon zúdul le.

Hokitikában ellátogattunk a Hokitika Gorge-hoz, ahol egy elképesztően élénk kék színű folyót láttunk. A színe a gleccservízben lévő finom kőzetlisztnek köszönhető, amely visszaveri a napfényt, és emiatt tűnik ilyen türkizkéknek. Hokitika maga is egy érdekes kisváros, híres a pounamu-ról, vagyis az új-zélandi jade-ről (greenstone). A maorik szent kőnek tartják, és hagyományosan amuletteket faragnak belőle.

A nyugati part egyik legizgalmasabb része a  gleccserek vidéke. Ellátogattunk a Franz Josef Gleccserhez, amely egyike azon kevés gleccsereknek a világon, amely egy mérsékelt övi esőerdőbe nyúlik le. Ez a gleccser évente több métert mozog előre vagy hátra, és a folyamatos változás miatt mindig új arcát mutatja. Sajnos maga a gleccser az éghajlatváltozás miatt egyre jobban visszahúzódik, és ma már nem lehet olyan közel menni hozzá, mint régen. A látvány így is lenyűgöző volt, főleg a hatalmas jégtömbök és a sziklákról lezúduló vízesések között.

Wanaka – a festői kisváros és a híres fa. Wanaka egy nyugodt, gyönyörű tóparti város, amely a híres #ThatWanakaTree nevű fájáról ismert. Ez egy magányos fűzfa, amely egyedül egy tóban növekszik, és a világ egyik legtöbbet fényképezett fája lett. A wanaka fa képeslapokon és festményeken látható szerte a világon, különösen Új-Zélanddal kapcsolatban. Természetesen mi is készítettünk róla pár képet.

.Felmentünk a Roys Peak túraösvényre is, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a Wanaka-tóra és a környező hegyekre. Ez egy hosszú és meredek túra volt, árnyék nélkül, de a látvány kárpótolt minket.

 Queenstown és környéke. Queenstownt sokan Új-Zéland kalandfővárosának nevezik, mert itt rengeteg extrém sportot lehet kipróbálni. Mi a városnézés mellett ellátogattunk a közeli Arrowtownba, egy aranyásó múltú kisvárosba, ahol még mindig láthatók az egykori kínai bányászok kunyhói. Glenorchy pedig egy festői falu, amely híres a filmforgatásokról, itt is forgattak jeleneteket A Gyűrűk Ura trilógiából. A táj mesebeli volt, ahogy a hegyek között kanyargó folyókat és zöld völgyeket néztük.

 Milford Sound – Új-Zéland fjordvidéke  az egyik legszebb hely, ahol valaha jártunk. Egy hajókirándulásra fizettünk be, és óriási szerencsénk volt az idővel, ragyogó napsütésben csodálhattuk meg a hatalmas fjordokat. A hajózás során delfineket is láttunk, amelyek a hajónk mellett ugrándoztak. A fjord hatalmas sziklafalai közül pedig számtalan vízesés zúdult alá, köztük a híres Stirling Falls, ami 151 méter magas. Útközben találkoztunk Új-Zéland híres madarával, a keával.  A kea a világ egyetlen alpesi papagája. Nagyon intelligensek és kíváncsiak, ráadásul híresek arról, hogy szeretnek mindent ellopni, cipőfűzőt, hátizsákokat, sőt, az autók gumitömítéseit is megdézsmálják!

Invercargillben egy magyar párnál szálltunk meg, akik már hosszú évek óta itt élnek. Az aucklandi barátunk kötött össze minket velük, és nagyon jól esett egy kis magyar vendégszeretet.

Ezután felfedeztük a Catlins régiót, amely híres a vadregényes tengerpartjairól. A Nugget Point világítótoronyhoz is ellátogattunk, ahol hatalmas tengeri sziklák álltak ki a vízből.

Innen mentünk fel Dunedinbe (ahol anno Kristóf tanult), ami egy különleges hangulatú város, gyakran Új-Zéland skót fővárosának is nevezik. Az építészet és az utcanevek is skót gyökereket tükröznek. Az egyik legismertebb látványosság itt a Baldwin Street, amely a világ legmeredekebb utcája. Kipróbáltuk a meredekségét gyalog, nem volt könnyű feljutni! Egyes házak itt olyan szögben állnak, hogy szinte hihetetlen, hogy egyáltalán létezhetnek A város központjában megnéztük a dunedini pályaudvart, amely egy ikonikus épület, és gyakran emlegetik Új-Zéland legszebb vasútállomásaként. Dunedin egyetemi város is, így tele van fiatalokkal és pezsgő kulturális élettel. Az utcákon graffitik és művészi falfestmények díszítik az épületeket, ami még különlegesebbé teszi a város hangulatát.

Elmentünk az Otago-félszigetre, amely Dunedin közelében található, és híres a lenyűgöző természeti szépségéről és gazdag élővilágáról.

 Oamaru – kék pingvinek hazája. A következő állomásunk Oamaru volt, egy viktoriánus stílusú kisváros, amely a kék pingvinek kolóniájáról híres. Naplemente után láttuk (egy befizetős program keretében), ahogy a kis pingvinek kimásznak a tengerből és bemasíroznak a fészkeikhez. Nagyon aranyosak voltak, ahogy totyogtak a parton. Párat a kocsihoz menet is láttunk az utcán, ahogy ácsorogtak a járdán.

A Lake Pukaki a világ egyik legszebb tava, a víz élénk kék, ez a környező gleccserek miatt van. Felmentünk a Hooker Valley Track-re, ami egy könnyen járható, de lélegzetelállító túra, és fantasztikus kilátást nyújtott Mount Cookra, Új-Zéland legmagasabb hegyére. Bár itt pont egy kicsit rosszabb volt az idő, még így is nagyon élvezetes volt a séta.

A Lake Tekapo és a botanikus kert Christchurchben.A Lake Tekapo partján található a híres Good Shepherd-kápolna, amely Új-Zéland egyik legikonikusabb kis temploma. Az ég itt hihetetlenül tiszta, ezért az egyik legjobb hely a csillagnézésre, bár mi nem töltöttük ott az éjszakát. Christchurchben meglátogattuk az ismerőseinket (egy magyar-kiwi házaspárt), akik egy grillpartyt tartottak a kertjükben. Előtte egy kicsit a helyi botanikus kertben is sétáltunk a belvárosban. Ide még biztosan vissza fogunk térni, akkor fogjuk megnézni alaposan a várost (beleértve a katedrálist is).

Elérkeztünk Seddonba, mostani állomásunkra, ami kb. fél órára van Blenheimtől, Marlborough központjától. Ez a vidék Új-Zéland leghíresebb borvidéke, gyönyörű szőlőkkel és hegyekkel. Itt dolgozunk egy borászatban, mint „cellar hand” (pincemester?). A szőlőfeldolgozás és a borkészítés alapjait sajátítjuk el, és nagyon izgalmas látni, hogyan készül a bor a szőlőtől a palackig. Nagyon sokat tanultunk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és élvezzük a munkát is.

Szóval minden a  tervek szerint halad, jól érezzük magunkat. Most egy kicsit húzósabb időszak indult be, mert a savignon blanc beérése miatt az üzem a hét minden napján 24 órában működik, és 12 órás műszakokra osztottak be minket. Mi az éjszakaiban vagyunk, szóval lényegében otthoni idő szerint dolgozunk. 🙂

Zsoltikám, ezek gyönyörű élmények, a leírás szép munka volt! Köszönöm, és jó munkát kívánok. Remélem most kitanulod a borkészítés mesterségét és itthon létesítünk egy borászatot – kicsiben

Sok szeretettel gondolok rád és várom, hogy mielőbb újabb kivi mesék jöjjenek.