Emlékezés egy kedves, igaz emberre.

Emlékeim a régmúltba nyúlnak vissza.

Hatvan évvel ezelőtt a Pest megyei Könyvtárban kezdtem el dolgozni, mezőgazdasági referensi beosztást kaptam mivel az Agrártudományi Egyetemet végeztem el Gödöllőn. Szakmai körökből értesültem arról, hogy a Könyvtártudományi és Módszertani Központban diplomások számára lehetőség van arra, hogy kiegészítő diplomát szerezzenek könyvtártudományi szak elvégzésével. Azt a javaslatot kaptam szakmai körökből, hogy a Könyvtártudományi és Módszertani Központ Oktatási osztályán dolgozó Szabó Sándort keressem meg, aki a segítségemre tud lenni, hogy én elvégezhessem a hároméves képzést levelező úton. Nem vesztegettem az időt, hanem személyesen felkerestem Szabó Sándort és arra kértem, hogy segítsen nekem ebben az ügyben, én nagyon szeretnék könyvtártudományi ismereteket szerezni.

Szabó Sándor azonnal kézbe vette az ügyemet, elintézett minden szükséges engedélyt és 1963-ban elkezdhettem levelező úton elvégezni a könyvtárszakot. 1985- ben kaptam meg a diplomát. Az életem ezzel egy teljes fordulatot vett, a továbbiakban egyre mélyebben sikerült a könyvtártudomány ismereteit elsajátítanom, hasznosítanom a magam és a közösségem számára.

Szabó Sándorral a kapcsolat egyre szorosabbra fonódott, ő  1976-ban kapott meghívást az ELTE Könyvtártudományi Tanszékére, ahol Szentmihályi János után vehette át a Tájékoztatás, információforrások, bibliográfia című stúdium oktatását és gondozását. Nagyszerű tanár volt, sok könyvtári szakember került ki a keze alól, sok könyvtár létesítésében, fejlesztésében vették ki a részüket

Amikor én a nyolcvanas években a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnöki funkcióját két cikluson keresztül láttam el, Szabó Sándor az elnökség tagjaként nagyon sok ügyben intenzíven támogatott.

Nem szűnt meg a kapcsolatunk akkor sem, amikor a kilencvenes években megalapítottuk a Publika Magyar Könyvtári Kört, Sándor azonnal a tagjaink közé lépett, sokszor és fontos kérdésekben tanácskoztam vele, szívesen segített, figyelemmel kísérte az egyesületi munkánkat.

Kedves Sándor, figyelj ránk Odaföntről is!

Emlékedet szívemben őrzöm. Billédiné Ibolya    .