Publika Magyar Könyvtári Kör
Kisunokám 4-5 éves lehetett, sokszor volt nálam hétvégén, aminek én szívből örültem és ő is nagyon szeretett nálam lenni. Szerette a meséket és abban nem volt hiánya, a játszótér is közel volt és persze a MacDonald s mellett. Az esti mesék alkalmával beszélgettünk a napi eseményekről is és Gergőt sok minden érdekelte. Az egyik alkalommal , ez éppen december elejére esett, vártuk a Mikulás jövetelét. Az esti mese közben Gergő feltette a kérdést: mama, a Mikulás hogyan tudja behozni az ajándékot, csokoládécsizmát, cukorcsomagot? Hogy tud átjönni a bezárt ablakon?
Úgy gondoltam, hogy ez jó alkalom arra, hogy egy kicsit komolyabban beszéljek neki a Mikulásról, Szent Miklós püspökről, a gyermekeket szerető, istápoló jóságos Atyáról. Meséltem arról, hogy Miklós püspök gyermekkorában elvesztette a szüleit, a nagybátyja nevelte fel és papi hivatást választott. Sokáig élt szerzetesként, a szegényeket, rászorultakat segítve, támogatva, majd egy kisvárosban püspök lett. Ott is azzal foglalkozott, hogy segítse a rászorultakat, és amikor meghallotta, hogy egy szegény lány arról panaszkodik, hogy nincs semmije sem, nem tudnak a szerelmével összeházasodni, éjszaka egy marék aranyat helyezett el a szobájába, Nagy volt az öröm, de volt még két másik lánytestvér is, nekik is Juttatott titokban Miklós püspök aranyat. Ezt aztán nagy csodának vélték az emberek, amikor pedig megtudták, hogy Miklós püspök volt az ajándékozó szentként kezdték tisztelni, ő pedig folytatta segítő munkáját. Az ő emlékét aztán az emberek tovább vitték és a neve napján sok gyermeknek ajándékot adtak a szülők. Neked is a szüleid munkájából származik az ajándék, amit Mikulásként kapsz.
Gergő hallgatott egy darabig és egyszer csak megszólalt: és a Jézuska a karácsonyfát hogy hozza?
Hát ez már egy kicsit hosszabb beszélgetést igényelt, megígértem, hogy másnap este el fogom mondani a karácsonyesti ajándékok történetét is.
Másnap este azzal kezdtem az estét, hogy mondjuk el az esti imát, Gergő mondta szépen:
Én Istenem, Jó Istenem,
Lecsukódik már a szemem.
De a tiéd nyitva Atyám,
Amíg alszom, vigyázz reám!
Kérdeztem Gergőt, ugye tudod, hogy a Kisjézus a Jóisten fia, Szűz Mária az édesanyja. Karácsonykor született Betlehemben, egy istállóban, mert nem kaptak máshol szállást, oda mentek a pásztorok, meg a három királyok, hogy születésének örvendezzenek, neki ajándékot vigyenek. Sok-sok évvel ezelőtt történt, az emberek azóta ünnepelik ezen a napon a Jézuska születését és erre emlékezve a gyermekeiket megajándékozzák. Karácsonyfát állítanak, énekelik a karácsonyi énekeket. A te szüleid is állítanak Karácsonykor feldíszített fenyőfát, készítenek alá ajándékot, szép éneket énekel a család, együtt ünnepelnek.
Gergő nagy szemekkel nézve rám, hallgatta a kérdésére a választ. Gondolkodott jó hosszasan. A végén felkiáltott:
Nehogy már azt mondjad, hogy Húsvéti nyuszi sincs!
Nos, ez már meghaladta az erőmet. Úgy gondoltam, ezt a kérdést, majd egy-két évvel később beszéljük meg. Ezt válaszoltam:
Dehogynem Gergőkém, nyuszika az van és Húsvétkor hoz is neked piros tojást.
Kisunokám megelégedetten elaludt.