A kivik mesélik. IV.

Zsoltikám, nagyon örültem az élménybeszámolód új fejezetének, igazi karácsonyi ajándék, Karácsony másnapján érkezett meg. Ma fogom feltenni a Publika honlapnak A kivik mesélik rovat oldalára.  

Küldöm a legfrissebb beszámolómat a csodás körutunkról. Elképesztő helyeket láttunk, megpróbálom elmesélni, bár tényleg annyi mindent láttunk, hogy nehéz összefoglalni, de azért megpróbálom.

Az utunk zuhogó esőben indult Aucklandből, de szerencsére ez nem szegte kedvünket. Az első célpontunk a Coromandel-félsziget volt.  Ez 5 kilométer hosszú, 40 kilométer széles és a Waikató-régió része.  A  Coromandel- félsziget kinyúlik a Csendes-óceán déli részére. Nyugatról a  Hauraki-öböl és az azt elválasztó  Themze Firth keretezi .  A vulkanikus  eredetű Coromandel -lánc folytatása a tengerben, amely a félsziget végén található  Nagy-gát  szigeténél ér véget.

 A Hauraki-öböl tengeri parkja által teljes egészében körülvett félsziget partjai több mint 400 kilométert tesznek ki, és számos félsziget, köpeny , műholdas szigetek és öblök alkotják, beleértve a Whitianga kikötőt, a Coromandel kikötőt és az Oamaru-öblöt. A sziget belseje dombokból áll, amelyek 892 méteres magasságban csúcsosodnak ki a Moehau-hegynél és alkotják a Coromandel-hegységet. A híres  Cahetral Cove strand a félsziget keleti partján található.

 Itt az egyik legizgalmasabb hely a Hot Water Beach, ahol éjszaka mentünk ki a partra. Ez a strand arról híres, hogy a homok alól természetes termálvíz tör fel. Egy kis ásóval magunknak vájtunk egy „medencét”, és a forró vízben álldogáltunk, miközben a hűvös óceán szellője simogatta az arcunkat. Külön érdekesség, hogy a víz a föld mélyéről érkező vulkanikus aktivitás miatt ilyen meleg. Figyelni kell, hogy mikor van apály, mert csak akkor lehet élvezni a meleg forrásokat.

Másnap tovább mentünk a Cathedral Cove-hoz, ahol egy rövid túrával értük el a híres boltíves sziklaformációt. Ez a hely a Narnia-filmek egyik jelenetének is helyszínt adott. A part olyan gyönyörű volt, hogy nehéz volt otthagyni – a fehér homok, a türkizkék víz és a hatalmas sziklák mind lélegzetállítóak.

Ezután a Hobbiton Movie Set következett, ahol a Gyűrűk Ura és A hobbit filmek híres hobbit-lakjait láthattuk. A hely érdekessége, hogy a farm tulajdonosa eredetileg nem is akarta, hogy itt   forgassanak, de végül beleegyezett. A domboldalakban megbúvó apró ajtók, a Zöld Sárkány kocsma, és a részletgazdag táj mind olyan érzést keltett, mintha tényleg beléptünk volna Tolkien világába.

Innen másnap Raglan felé vettük az irányt, ahol egy kicsit pihentünk és strandoltunk. Raglan híres szörfös paradicsom, a világ egyik leghosszabb balos hulláma is itt található. Bár mi nem szörföztünk, a hullámok figyelése is elképesztő élmény volt. A part vulkanikus eredetű, ezért a homok itt sötét színű, ami különlegessé tette a helyet.

Útban New Plymouth felé megálltunk a Three Sisters és az Elephant Rock sziklaformációknál. Ezek hatalmas sziklák a tengerparton, amelyeket a szél és a hullámok formáltak évszázadokon át. Sajnos az Elephant Rock már nem úgy néz ki, mint egy elefánt, mert pár éve egy viharban leszakadt az ormánya, de még így is nagyon szép látványt nyújtott.

New Plymouthban két éjszakát töltöttünk. New Plymouth a Taranaki régió legnagyobb városa Új-Zéland északi szigetének nyugati partján. Nevét Plymouth a davoni angol vároról kapta, ahonnan az első angol telepesek New Plymouthba vándoroltak. Hires helyek a botanikus kert (azaz Pukekura Park), a Len Lye Központ és Művészeti Galéria, a 13 km-es New Plymouth Coastal Walkway a Tasman-tenger mellett, a 45 méter magas Szélpálca néven ismert műalkotások, a Paritutu-szikla és a Taranaki-hegyre néző kilátás.

Felmásztunk a Mount Taranaki híres pontjára, a Reflective Tarns-hoz, amelyek kis tavacskák, és tiszta időben tökéletesen visszatükrözik a vulkán csúcsát. Sajnos mi nem fogtunk ki teljesen tiszta időt, de így is lenyűgöző volt.

New Plymouthban meglátogattuk a magyar ismerősöket, Imrét és Gilliant, ők meghívtak bennünket és náluk lakhattunk. Nagyon kedvesek voltak, és rengeteget meséltek az életükről. Imre például arról beszélt, hogy milyen volt Új-Zélandra emigrálni, és hogyan kezdett itt új életet. Nagyon érdekelte őket, hogy mi miért vállalkoztunk arra, hogy egy évet Új Zéland megismerésével töltsünk, itt dolgozzunk.  Nagyon sok jóízű, jókedvű beszélgetést folytattunk együtt velük.

 Imre körbevezetett minket egy gyönyörű parkban, a Pukekura Park, ami New Plymouth leghíresebb és legszebb parkja, télen a különleges kivilágításáról híres. Elvitt minket a lawn bowling pályára, ahol játszani szokott. Ez Új-Zélandon egy nagyon népszerű tekeszerű játék, olyasmi, mint a pétanque. A kikötőben pedig még egy fókát is láttunk pihenni a kövek között!

A következő állomásunk a Tongariro Nemzeti Park volt. Ez Új-Zéland egyik legidősebb nemzeti parkja. Az őslakos maoriak halottjaikat a környező hegyekben temetik el, változatos maori mítoszok fűződnek hozzá. ezért a park létesítéséhez meg kellett egyezni a törzsfőnökökkel, mondván, hogy így lehet megvédeni a szent helyeket. . Végül elfogadta a parlament a park létesítését.

 Itt található a híres Tongariro Alpine Crossing túraútvonal. Sajnos az erős szél miatt ez zárva volt, de egy alacsonyabban fekvő ösvényt be tudtunk járni, ahol két gyönyörű vízesést is láttunk. A vulkanikus táj itt is lenyűgöző volt.

Taupóban a Wairakei Thermal Valley melegvizes forrásaiban pihentünk. A Huka Falls is csodálatos látványt nyújtott, ahol másodpercenként 220 ezer liter víz zúdul le egy keskeny sziklahasadékon. Ez Új-Zéland egyik legfotózottabb vízesése, természetesen mi is készítettünk pár képet.

Egyik délután elmentünk az Orakei Korako Geothermal Parkba, amelyet az ország egyik legszínesebb és legérdekesebb geotermikus helyszíneként tartanak számon. Gőzölgő medencék, színes ásványi lerakódások és egy barlang tette felejthetetlenné a látogatást. A nap végén pedig az ún. Te Waihou Blue Springs-hez látogattunk el, ahol a forrásokból érkező víz annyira tiszta, hogy palackozásra is használják. A víz útja 100 éven át szűrődik a föld alatt, mielőtt előbukkan – hihetetlenül kék és kristálytiszta volt.

Az utunk végén visszatértünk a Coromandel-félszigetre, ahol dolgozni fogunk a nyár folyamán. Már nagyon várjuk, hogy még több időt tölthessünk ezen a gyönyörű vidéken!

Itt nagyon meleg van, rövidnadrágos az idő, szóval nagyon más a hangulata az ünnepnek az időjárás miatt.

Nagyon boldog és áldott karácsonyt kívánok!  Zsolt