A kivik mesélik. 8

 Zsoltikám, nagyon örülök, hogy újra volt lehetőség és idő  a kirándulásokra, a szebbnél szebb vidékek felfedezésére Új Zéland Déli szigetén. Boldogan adom közre az élményeitekről szóló beszámolót:

Miután befejeztük a munkát a seddoni borászatban, azonnal leutaztunk Christchurchbe, ahol egy bő egy hónapos ún. housesitting időszak kezdődött számunkra. Ez azt jelentette, hogy vigyáztunk egy nagyon aranyos kis kutyára (egy barátságos és különleges külsejű bedlington terrierre) amíg a gazdái Európában utaztak, valamint gondoztuk a kert végében kapirgáló csirkéket is. Ennek köszönhetően minden reggel friss tojás reggelivel kezdhettük a napot, amit nagyon élveztünk!

Ez az időszak jó lehetőséget adott arra, hogy egy kicsit lelassuljunk, kipihenjük a korábbi munka fáradalmait, és felfedezzük Christchurch városát és környékét. A napi teendők (mint például a kutyasétáltatás) mellett sokat kirándultunk, és rengeteg szép helyre jutottunk el.

Néhány élmény ezek közül pontokba szedve:

Sumner Beach: többször is sétáltunk a város szélén, a tengerparton. A hullámok és a homokos part látványa mindig megnyugtató, a part menti sziklák és kávézók pedig igazán hangulatosak.

Bowenvale Parkból lenyűgöző kilátás nyílik a környező dombokra és az öbölre, ahol például Lyttelton is fekszik A hegytetőről egy naplementét is pont elkaptunk.

Lyttelton egy kikötőváros Új-Zéland déli szigetének északi részén. A kikötő rendszeres célpontja a tengerjáró hajóknak A Christchurchbe tartó tengerészek kikötési helyeként a várost a gyarmati telepesek „Canterbury kapujaként” tartották számon. 2009-ben Lyttelton I. kategóriás történelmi terület státuszt kapott a Historic Places Trusttól (nem sokkal azelőtt, hogy nagy része elpusztult a 2011-es christchurchi földrengésben)

A város Whakaraupō legnagyobb települése, amely a Banks-félsziget északnyugati oldalán található öböl, és a Pegasus-öböl déli végétől 18 km hosszan húzódik a szárazföld belsejében. Egy alagút a Port Hills-en keresztül közvetlen közúti hozzáférést biztosít Christchurchbe, 12 km-re északnyugatra. Ezt az utat a 2011-es christchurchi földrengés után lezárták, majd 2019. március 29-én nyitották meg újra.

James Cook feljegyezte, hogy 1770-ben, az első új-zélandi útja során látta a Lyttelton kikötőt. Az első feljegyzett kikötőbe belépő hajó a Pegasus fókahajó volt 1809-ben. Uj- Zélandon, 1848-ban alapították a Canterbury Egyesületet, amelynek célja a szigeten egy anglikán egyházi kolónia létrehozása volt . George Lyttelton báró vezetésével. A várost 1858-ban nevezték el a Lyttelton családról.

1846  október 24-én tűz ütött ki a London Street-i Queen’s Hotelben, és hamarosan ellepte Lyttelton központját. A lytteltoni börtön foglyait kiengedték celláikból, hogy segítsenek a lángok megfékezésében. Lyttelton kétharmada elpusztult, összesen 30 üzlet és számos magánház pusztult el a tűzvészben. 2011. február 22-én egy 6,3-as erősségű utórengés sokkal nagyobb károkat okozott a városban, mint elődje, Lyttelton építészeti örökségének nagy része elveszett. A város régebbi templomai összeomlottak, köztük Canterbury kőtemploma, a Szentháromság-templom. A Szentháromság-templom lebontását követően a Szent Megváltó-kápolnát 2013-ban visszahelyezték Lytteltonba, a régi helyére. A fából készült Szent Megváltó-kápolnát az 1970-es években West Lytteltonból a Christchurch-i székesegyházi gimnáziumba helyezték át. Az anglikán templomot ma Szent Háromság-templomnak hívják.

A történelmi távíróhivatal Lyttelton kikötője közelében

Akaroa: ez a francia gyökerekkel rendelkező kisváros a Banks-félszigeten egy gyönyörű öbölben fekszik. A hangulata teljesen egyedi, kicsit olyan, mintha nem is Új-Zélandon, hanem valahol Dél-Franciaországban járnánk. Az Akaroa név Kāi Tahu maori, ami a „hosszú kikötőt” jelenti, ami a szabványos maori nyelven Whangaroa lenne. A területet a francia telepesek Port Louis-Philippe-nek is nevezték.

Kaikōura: itt befizettünk egy hajós túrára, amely során rengeteg delfint („dusky dolphin”, azaz fakó delfint) láttunk a nyílt tengeren, nagyon közel úsztak a hajóhoz, néha még ki is ugrottak a vízből. Hihetetlen élmény volt ilyen testközelből megfigyelni ezeket a játékos, intelligens állatokat a természetes élőhelyükön.

Egy nagyon kedves, idősebb kiwi házaspár (a férj a kertész, aki a „házunknál” dolgozott) is vendégül látott bennünket, náluk vacsoráztunk, és megismerkedtünk a fiúkkal és az ő családjával is. Ennek az ismeretségnek köszönhetően részt-vehettünk egy jetboat (ez lényegében egy gyors vízhajtású csónak)„kiruccanáson” is a Waimakariri folyón, ami egy meglehetősen adrenalindús élmény volt!

Castle Hill egy hely és egy magaslati állomás Új-Zéland Déli-szigetén. 700 méteres tengerszint feletti magasságban található, a 73-as állami autópálya közelében, Springfield és Arthur’s Pass között. Magántulajdonban van, és a Kura Tawhiti Természetvédelmi Területen belül található.

A domb nevét a területen található impozáns mészkősziklákról kapta, amelyek egy régi, lepusztult kővárra emlékeztetnek. A christchurchi Christ Church székesegyház homlokzata Castle Hill mészkőből készült. Az állomást a Porter fivérek alapították, később pedig John és Charles Enys testvérek tulajdonába került. John Enys neves entomológus és Samuel Butler regényíró barátja volt.

Széles körben Új-Zéland Déli-szigetének mászóéletének mintapéldányaként tartják számon, ahol bármelyik napon sziklamászók vándorolnak az egyedülálló mészkő kibúvásokon.[1] Ez a terület az utóbbi időben több látogatót vonzott, mivel a közeli Flock Hill állomást használták a 2005-ös Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című film csúcspontját jelentő csatajelenetek forgatásához. A Flock Hillen rengeteg megmászható mészkőszikla is található, bár a hozzáféréshez egy rövid internetes hitelesítési eljárás szükséges, ellentétben a Kura Tawhitival, amely természetvédelmi területként bármikor ingyenes hozzáférést biztosít.

Itt túráztunk egy hatalmas sziklarengetegben, amely már a Gyűrűk Ura filmek hangulatát idézte meg. A hely spirituális atmoszférája miatt a maori kultúrában is különleges jelentőséggel bír.

Godley Head, vagy más néven Awaroa/Godley Head, egy kiemelkedő pont a Lyttelton Harbour bejáratánál. A félsziget meredek, 120 méter magas szikláiról híres, melyekről szép kilátás nyílik a tengerre és a környező tájra. A kilátás miatt népszerű túrázóhely.  A parton  sétálva felfedeztük a második világháborús bunkereket és a régi katonai erődítmény maradványait. A helyszínhez tartozó szabadtéri információs táblák és egy kis múzeumi kiállítás érdekes betekintést nyújtottak a terület történelmi jelentőségébe, különösen a partvédelem szerepébe a háború idején.

Christchurch belvárosában is sok időt töltöttünk. Jártunk a Riverside Marketben, ahol különleges helyi termékeket és finomságokat lehet kóstolni, megnéztük a Christchurch Art Gallery modern kiállításait, és több alkalommal is sétáltunk a botanikus kert árnyas sétányain. Mindezt pedig megfejeltük egy-egy mozilátogatással vagy kávézással a város hangulatos helyein.

Különleges élmény volt még a látogatásunk a Cardboard Cathedral-ban is. Ez az átmeneti, mégis ikonikus épület a város egyik szimbóluma lett a földrengés utáni újjáépítésben. Részt vettünk egy misén is, ahol meglepetésünkre egy gyerekkórus is énekelt, nagyon szép volt.

A világ számos nagyszerű katedrálisához hasonlóan a Christ Church katedrálist is hosszú idő alatt építették. A Canterbury Egyesület, amelyet 1848-ban alapítottak azzal a céllal, hogy Canterburyben egy anglikán egyházi települést hozzanak létre, tervezte a katedrálist, amely a város fizikai és szimbolikus szíve lett volna. 1851-ben a Ridley teret, azt a területet, amelyen belül a katedrális épülni fog, Katedrális térre nevezték át. 1856-ban, amikor Harper püspököt Christchurch első püspökévé avatták, a katedrális projektje nem haladt előre. A Katedrális Bizottság nevében Harper püspök utasította, hogy a tervek elkészítését Sir George Gilbert Scotttól, a vezető brit gótikus újjászületés építészétől rendeljék meg. 1862-ben Harper terveket kapott Scotttól egy kőből épült katedrálishoz, belső fa szerkezettel. A Christ Church katedrális Új-Zéland egyetlen temploma, amelyet Sir George Gilbert Scott tervezett.

Az alapokat 1864-ben rakták le, a brit építészt, Robert Speechlyt bízták meg az építkezés felügyeletével, de a munka 1865-re pénzhiány miatt leállt.

1873-ban újraindult a munka, a helyi kiváló gótikus neogótikus építész, Benjamin Woolfield Mountfort felügyelte a feladatot. Az épületet 1881-ben szentelték fel Christ Church katedrálisként. A belső tér munkálatait nagyrészt 1881 és 1898 között végezték, Mountfort felügyelte és lényegében ő tervezte.

1960-62-ben északra és délre sekrestyéket építettek Paul Pascoe helyi építész tervei alapján. A Wilkie és Bruce christchurchi építészek által tervezett és északra felépített Látogatóközpontot II. Erzsébet királynő nyitotta meg 1995-ben. A székesegyház területén található a Columbarium (2000), amely az elhunytak hamvait őrzi, valamint a Citizens War Memorial, amely az első világháborúban elhunytak emlékműve. 1933-ban tervezték és 1937-ben fejezték be.

A régi Christ Church Cathedral épülete a 2010–2011-es földrengések során súlyosan megsérült: toronyomlás, rózsakútablak omlása után 2011 szeptemberében le is szentelték. 2020 májusában indult a stabilizáció, mely 2023 márciusára készült el. A következő fázisok – falerősítések 2025 végéig, alapozás és toronyépítés 2026 közepétől – után a teljes rekonstrukciót 2031 októberére tervezik. Azonban a költségnövekedés és a sokmillió dolláros finanszírozási hiány miatt a projekt 2024 augusztusában ideiglenes szüneteltetésre került, bár bontás nélkül, és továbbra is új forrásokat keresnek.

A Christ Church székesegyház visszaállításáig, az Átmeneti Székesegyház fogadja a híveket.

Zsoltikám, lenyűgöz engem olvasva is ez a rengeteg szépség és érdekesség. Hogy érzitek magatokat?

Összességében ez az időszak egyfajta töltődés volt számunkra: a munka utáni pihenés, a természet és a város felfedezése, valamint új emberek megismerése mind hozzátettek valamit az itteni élményeinkhez.

Köszönöm a beszámolót és várom a további kivi csevegést. Sok szeretettel