A beszervezés                                               

Mező Gábor oknyomozó újságíró, publicista „A sajtó megszállása. Besúgók” c. könyvét olvastam el az utóbbi napokban. Ismert és számomra ismeretlen nevek, a sajtó képviselői szerepelnek a könyvben aktív beépített szereplőként, néhol pedig az ügyesen kiépített rendszer áldozataiként

„A pártállami titkosszolgálat a megfigyelés és a megfélemlítés mellett ügynökök beépítésével igyekezett lejáratni a rezsim vélt ellenségeit, sokszor képtelen vádakat terjesztve. A legtöbb esetben ez sikerült is, évtizedekre megbélyegezve embereket, szétbomlasztva szövetségeket, barátságokat, társaságokat.”

Olvasva az érdekfeszítő sorokat, megrohant egy csaknem elfelejtett emlék. Egyszerű könyvárosként semmilyen szempontból nem tartoztam a figyelemre érdemes személyek sorába, de egy banális véletlen folytán mégis alkalmam volt megismerkedni a rendszer működésével.

1974-ben költözött a vállalatunk, ahol a könyvtár vezetése volt a feladatom. Dobozokban az állomány, iratok itt, kulcsok ott, ahogy ilyen esetben ez lenni szokott. Jött a vezérigazgatói telefon: Fehér Lajos elvtárs részére azonnal el kell hozni egy kandallók építésével foglalkozó német nyelvű könyvet az Idegennyelvű Könyvesboltból. A pénztár már zárt, így előleg helyett a nálam elhelyezett könyvterjesztői pénzből kivettem a szükséges összeget, majd elhoztam a szép kiadványt. Perceim voltak az akcióra.

Elszámoláskor vettem észre, hogy a kazettából jelentős összeg hiányzik. Jelentettem a feletteseimnek, ők pedig a kerületi rendőrkapitányságnak.

Néhány nap múlva kihallgatásra hívtak a Bocskay úti épületbe. Kis irodai szobában üres asztal mellett két civilruhás férfi várt rám. Ismertették a beadvány szövegét, majd a várható következményekre tértek át. Hosszas fejtegetésbe kezdtek a bűneimről: nem zártam kulcsra a pénzes kazettát (a pakoláskor elkeveredett a kulcs), nem néztem körül, hogy a teremben egyedül vagyok-e (takarítók porszívóztak). Következtetés: megkárosítottam a szocialista vagyont, kárt okoztam a népgazdaságnak stb. stb. Az elkövetett bűncselekmény legkisebb büntetése fegyelmi eljárás, pénzbüntetés és egyéb szankciók, elvonások. Amikor már szürke voltam a félelemtől, megígérték, hogy segítenek az ügy elsimításában, de…

Egy üres nyomtatványt toltak elém, amelyre az adataimon kívül rá kellett írnom a titoktartási fogadalmat. Ezzel elengedtek jelezvén, hogy majd hívnak telefonon. Már nem emlékszem, hogy hány nap múlva ismét be kellett mennem. Elmondták, hogy tudomásukra jutott, ékszerekkel kereskednek feketén a vállalatnál, mondjam meg, ki teszi ezt? Igyekeztem a legbutább arckifejezést felöltve közölni, hogy biztosan téves információ érte el őket. Nem kaptak a tervezők prémiumot, senkinek nincs pénze. Kérték, hogy ha maszek munka végzéséről szerzek tudomást, azonnal jelentsem nekik. Hogyan tudnék-én ilyen esetről, amikor bölcsész végzettségű könyvtárosként csak a könyvek beszerzésével, feldolgozásával és kiadásával foglalkozom – válaszoltam színpadias értetlenséget mímelve.

Többé nem hívták ezt az éretlen buta fiatal nőt – aki én voltam.

Később egy alkalommal egy kollegám megkért, hogy az üres olvasóteremből telefonálhasson. Két szó után világossá vált, hogy magánúton végzett talajmechanikai szakvélemény volt a telefon tárgya. Provokál, vagy tényleg dolgozik? Rajta kívül egyedül vagyok a könyvtárban, nem hagyhatom el a helyiséget. Végül gyomorpanaszt demonstrálva kirohantam a mellékhelyiségbe, nem hallottam semmit, nem tudtam semmiről. Később gondolatban bocsánatot kértem a kedves kollegámtól a feltételezés miatt.

Hogy a ma már gyerekesnek tűnő kis történetem kerek legyen: a pénzkazetta kulcsa előkerült, a pénzt a fiatal takarítónő lopta el (következő alkalommal lebukott), a főkönyvelő kifizettette a káromat – és Fehér Lajos kandallója bizonyára felépült.

Maradt azonban egy visszatérő érzés, az akkor oly gyakori félelem és a gyanakvás. Egyedi volt ellenben a csalódottság amiatt, hogy a magamban nagyra értékelt színészi képességeim nem kaphatták meg a megérdemelt tapsot.

Mező Gábor fentebb említett könyvének folytatása „A sajtó megszállása II. Leszámolás vadkeleten” a napokban már kapható, kíváncsian várom, el fogom olvasni.

Csereyné Mária