TONGA

Kedves Zsoltikám, örömmel olvastam a leveledet, hogy a hideg idő beálltával, ÚJ Zélandról egy melegebb részre költöztök, a szigetvilágra. Tongát választottátok. Megleptetek vele, mert, erről a szigetcsoportól most hallottam életemben először. Gyorsan utánanéztem az útikönyvekben és nagyon érdekes világot találtam.

Tonga az óceániai Polinéziában, a Tonga-szigeteken fekvő állam, amely három kisebb szigetcsoportot foglal magában. Szigetei részben vulkáni eredetűek, részben korallképződmények. Összterülete 750 négyzetkilométer, 176 szigetet foglal magába, ebből 52 lakott. Lakossága 103 ezer fő. Az országot 3 szigetcsoport 169 szigete és atollja alkotja.

Tonga éghajlata trópusi, két évszakkal. A szárazabb félévben (június-november) a hőmérséklet ritkán emelkedik 27 °C fölé. Az esős évszakban (december-május) előfordul a 32 °C fölötti hőség. A trópusi ciklonok fontos tényezők az időjárásban. Tongán több természetvédelmi terület és két nemzeti park található.

Az első telepesek 826 körül alapították az első várost, Nukulekát. A 10. századot követően a Tongai Királyság hatalma, amelynek központja Tongatapu volt, Polinézia számottevő részére kiterjedt. 1616-ban a hollandok fedezték fel a szigeteket, pontos ismeretekkel Abel Tasman szolgált. 1773-ban James Cook a szigeteket Friendly Islandsnek, azaz barátságos szigeteknek nevezte el. Éppen az ʻinasi ünnepségre érkezett, ahol az első gyümölcsöket átadták a szakrális uralkodónak. William Mariner író szerint a főnökök meg akarták ölni Cookot a szüret alatt, de végül nem tudtak egy közös tervben megegyezni. Cook 1774-ben és 1777-ben is meglátogatta Tongát. A spanyol Alessandro Malaspina 1793-ban érkezett. A térítés 1797-ben kezdődött.

Tāufaʻāhau, Tonga királya (1845–1893)

1845-ben az ifjú Tāufaʻāhau szónok és hadvezér újra egyesítette Tongát. Megtartotta a Tuʻi Kanokupolu főnöki címet, de 1831-ben megkeresztelkedett, és felvette a Siaosi (György) nevet. 1866-ban Németország és Nagy-Britannia elismerte a királyságot.

1875-ben a király alkotmányos monarchiává nyilvánította az országot, és formálisan alkalmazkodott az európai alkotmányos berendezkedéshez. Korlátozta a főnökök hatalmát, felszabadította a jobbágyokat és a rabszolgákat, törvénykönyvet adott ki, és biztosította a szólás- és sajtószabadságot. Az ország 1900. május 18-án brit protektorátus lett, amikor tongai törzsfőnökök és európai telepesek megpróbálták elűzni a második királyt. A szerződés következményeként Nagy-Britannia egy konzullal képviseltette magát. Tonga szuverén ország maradt, és a Csendes-óceán államai között egyedüliként sosem adta fel monarchikus államformáját, és máig (2014) ugyanaz a királyi család uralkodik rajta.

A második világháború alatt amerikai megszállás alatt volt. 1970-ben formálisan is elnyerte függetlenségét, és csatlakozott a Brit nemzetközösséghez, de a szokásostól eltérően helyi uralkodóval. 1999 óta az ENSZ tagja. A Csendes-óceán szigetvilágában egyedülállóan mindig helyiek uralkodtak Tongán, ami hozzájárul az ország népének nemzeti büszkeségéhez és megalapozza a bizalmat a királyi házban.2010-ben megtette az első lépéseket az alkotmányos monarchia felé, amikor megrendezték az első részben képviseleti választást..

Free Wesleyan Church

A tongaiak származású tongai, a maradék európai, főleg angol, kevert származású európai, vagy más csendes-óceáni szigetekről leginkább polinézek egy kis melanéz beütéssel. Ők a népesség 98%-át teszik ki. A lakosság 1,5%-a vegyes származó. A tongai nyelv Tonga hivatalos nyelve az angollal együtt. A polinéz nyelvek közé tartozik, 2006-ban a tongaiak több, mint egyharmada metodista volt, emellett az utolsó napi szentek, a katolikusok, a Tongai Szabadegyház, az adventisták voltak a legfőbb keresztény felekezetek. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 90%-a valamilyen keresztény egyház vagy irányzat követőjének vallotta magát.

A király, a családja és egy egyre növekvő réteg jóllétben él, de főleg vidéken nagy a szegénység. A társadalmi egyenlőtlenségeket az oktatás, az egészségügy és a földbirtoklás csökkenti.

Az általános iskolai oktatás kötelező, 6-tól 14 éves korig tart. Az általános iskolák 8, míg a és a középiskolák 90%-a egyházi, a többi állami.

A trópusi éghajlatú szigeteket őserdő borítja. A pénzügyi szektor jelentősége kicsi, és a gazdaság erősen függ a külföldön dolgozók által hazaküldött keresettől. Sokan Ausztráliából, Új-Zélandból vagy az Amerikai Egyesült Államokból támogatják családjukat.

Tongaiak a jamszgyökérrel

Vidéken a háztáji gazdaságok és az ültetvények dominálnak. A gazdaság alapja a növénytermesztés (banán, vanília, kókuszdió, kávécserje, manióka, taró) és a halászat Az állattartásban a sertés és a baromfi a legfontosabb.

Az iparban jellemző a bedolgozás. Az egyedüli jelentős ipari ágazat az élelmiszeripar

Tongai egy centes (seniti taha)

A bankszektorban és a szolgáltatásokban a királyi család és a nemesség túlsúlya jellemző. A kereskedelem jelentéktelen, és a Csendes-óceán szigetvilágának nemzetközi kereskedőhálózatai uralják. Az első kereskedelmi bankot 1974 szeptemberében alapították.^[32]

A turizmus még fejletlen, de a kormányzat felismerve jelentőségét a fejlődésben erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy növelje a belőle származó bevételeket. A sétahajók gyakran kikötnek Vavaʻun, ahol lehet nézni bálnákat, továbbá van lehetőség horgászni, szörfölni és fürödni. Az erőfeszítéseknek hála Tonga egyre jelentősebb úti céllá válik a Csendes -Óceánon. Egyelőre azonban mindössze évi 90 ezer utazó látogat el ide.

Szerencsére Zsoltikám, nektek sikerült, ha kissé hosszú is volt az utazás. Mik voltak a tapasztalatok, élmények?

A Christchurchben töltött hónap után, június végén eljutottunk a Csendes-óceán szívébe, Tonga Királyságába. Tonga különleges hely, mert ez az egyetlen szigetország a térségben, amit soha nem gyarmatosítottak, mindig megőrizte  függetlenségét és a királyság intézményét. A helyiek nagyon büszkék erre, és valóban mindenhol érezni, hogy az életük szorosan kapcsolódik a hagyományokhoz és a valláshoz.

Utazásunk a fővárosban, Nukuʻalofában kezdődött. Bejártuk a legfontosabb látnivalókat: a Royal Palace kívülről is impozáns, a Royal Tombs pedig méltóságteljes hely, ahol a tongai uralkodók nyugosznak. Részt vettünk az Ancient Tonga cultural experience ( kulturális élmények) programon is. Itt megismerhettük például, hogy miként készítik a hagyományos tapa szövetet (fa kérgéből ütögetéssel lapítják és festik), kipróbálhattuk a kókuszdió tisztítását és felbontását, festettünk természetes festékekkel, kóstoltunk kávát és több helyi ételt is. A házigazdák elmagyarázták, milyen fontos szerepe van a kávának a tongai közösségi életben, és bemutatták a legfontosabb helyi növényeket, amelyeket a mindennapokban használnak étkezésre vagy gyógyításra. Ez mind nagyon érdekes volt, mert így közelebbről is láthattuk, hogyan élnek és gondolkodnak a tongai emberek.

Aztán felszálltunk a kompra (amire több napot kellett várni az időjárás miatt), hogy a távolabbi szigetre, illetve annak legnagyobb településébe, Neiafuba utazzunk. Ez egy nagyon hosszú út volt, több mint egy napig tartott, egyszerű körülmények között, csak helyiekkel. A fedélzeten sokan matracokon vagy padokon aludtak, és az óceán hullámai sokszor próbára tették a gyomrunkat. De közben felejthetetlen élmény volt nézni a végtelen tengert és a csillagos égboltot éjszaka.

A következő állomásunk az aprócska Eueiki sziget volt, ahol másfél hónapot töltöttünk Workaway keretében, a Treasure Island Resortban. Az üdülőhelyet egy amerikai férfi és a mexikói felesége üzemeltette, mi pedig különféle munkákat végeztünk náluk. A tongai kollégák rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak, öröm volt együtt dolgozni velük. Feladataink nagyon változatosak voltak: segítettünk a kertészkedésben (fűnyírás, pálmaágak felaprítása és elégetése, kókuszdiók összeszedése stb.), néha a konyhai munkákban, takarításban, és rengeteg fa bútort csiszoltunk és lakkoztunk. Volt, hogy a vendégekkel beszélgettünk és néha tábortűz is volt a parton. Sokat tanultunk az önfenntartó életmódról: esővizet gyűjtöttünk, generátorról volt áram, és gyakran a szigeten termett kókuszokból szürcsöltünk. A szabadidőnkben rengeteget snorkeleztünk (víz alatt úszni búvárpipával) is. A víz kristálytiszta volt, tele színes korallokkal és különleges halakkal. Láttunk tűzhalat, kisebb cápát, és még számtalan olyan halfajt, amit eddig csak természetfilmekben. Egészen varázslatos érzés volt lebegni a vízben, miközben alattunk és körülöttünk zajlott ez a hihetetlenül élénk tengeri élet. A legnagyobb élmény azonban a bálna les volt. Tonga híres arról, hogy minden évben púpos (vagy hosszúszárnyú) bálnák érkeznek ide, hogy ellessenek. Több alkalommal is láttunk bálnákat, egyszer borjút is, hatalmas testük könnyed mozgása és a közelről hallható fújásuk leírhatatlan élmény volt.

Miután eljöttünk Eueikiről, visszatértünk Neiafuba, a Vavaʻu szigetcsoport központjába. Itt a tongai kollégáinkkal együtt jártuk be a környéket, és felmentünk a híres kilátóhoz, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik a szigetcsoport szigeteire és öbleire. Ez a vidék tele van kisebb szigetekkel és rejtett öblökkel, a látvány lenyűgöző volt.

A visszaút ismét hajóval történt, ugyanúgy hosszú volt (bár még így is lényegesen rövidebb, mint az első), de ekkorra már rutinosabbak voltunk. Az utolsó napokat ismét Nukuʻalofában töltöttük. Különösen emlékezetes maradt egy vasárnap. Tongán a vasárnap szent nap, minden zárva van, és mindenki templomba megy. Mi is elmentünk két misére: az egyikbe a király és a felesége is ellátogatott. Ez a templom (Centenary Church) az „udvari” gyülekezet, ahol a házaspár mindig ott van. Nagy élmény volt, hogy a királyi pár is részt vett a szertartáson. A másik a katolikus Cathedral of the Immaculate Conception of Mary volt. A kórus többszólamú éneke egészen különleges és felemelő hangulatot teremtett.

Tonga az egyik legvallásosabb ország a világon. A lakosság többsége aktívan templomba jár, és a vallás átitatja a mindennapokat. A vasárnap szigorúan a hit és a közösség napja: tilos dolgozni, sportolni vagy akár szórakozni, minden a templom körül forog. Érdekesség, hogy a férfiak gyakran viselnek taʻovala-t (derékra kötött hagyományos szőtt szoknyát), főleg ünnepi alkalmakon és templomban. Ez a tisztelet jele, és a mindennapi öltözködés fontos része.

Persze, Tonga nem csak idill. Nukuʻalofa sok helyen „lepattantnak” tűnik, az épületek állapota rossz, az utak tele vannak kátyúkkal. Rengeteg a kóbor kutya, ami néha félelmetes tud lenni. Az életszínvonal általában alacsony, sok minden hiányosnak hat. Viszont az emberek hihetetlenül kedvesek, mosolyognak és mindig segítőkészek, ez teljesen ellensúlyozza a nehézségeket.

Tonga hivatalosan királyság, jelenlegi uralkodója VI. Tupou király. Ez az egyetlen szigetország a térségben, amit sosem gyarmatosítottak. A férfiak hivatalos viselete a taʻovala, amit szoknya-szerűen kötnek a derekukra. Tonga a világ egyik legelső országa, ahol beköszönt az újév, mert a dátumválasztó vonalhoz közel található. A tongaiak híresek a méretükről, itt a világon az egyik legmagasabb az elhízás aránya, ami részben a nyugati ételek beáramlásának köszönhető.

Összességében Tonga hatalmas élmény volt számunkra: a bálnák, az érintetlen szigetek, a vallási élet és a helyiek kedvessége örök emlék marad.

Zsoltikám, nagyon köszönöm, olvasni is nagy élmény, szinte ott éreztem magam, annyira jól írtad le.

Várom a továbbiakat. Szeretettel Billédi Ibolya