Jeles nők dicsérete.

Az idei Ünnepi Könyvhét 97-ik volt a könyvhetek történetében, szerencsém volt, hogy megtekinthettem a kiállítást és vásárolhattam is a fantasztikus kínálatban. Rengeteg kiadó sátrát végig böngésztük barátaimmal, és csodáltuk a szebbnél szebb, jobbnál jobb műveket. Nemcsak a kiállított művek, hanem a rengeteg látogató, érdeklődő is lenyűgözött, a hőséggel birkózva megpróbáltuk megnézni, amit csak tudtunk.

Örömmel töltött el, hogy megjelent a Kairosz Kiadónál Botos Katalin professzorasszony könyve a Jeles nők dicsérete, amelyben kiemelkedő tevékenységet végző nők életének és pályájának történeteit ismerhetjük meg. Néhány életrajzot már a Publika Kör honlapján korábban bemutattunk olvasóinknak az író hozzájárulásával. Nagy sikere volt,  olvasóink közül többen kommentálták a novellákat, a szereplők tevékenységét elismerve, csodálva.

A könyvnapi kötetből egy különlegesen megragadó történetet választottam, hogy megismertessem a Publika Kör olvasóival Botos professzorasszony engedélyével.

Egy muszlim vallású menekült lányról, Malála Juszafzairól szól a novella, az alábbiakban ajánlom szíves figyelmükbe.

              MALÁLA MUSZAFZAI

Minden idők legifjabb Nobel-díjasa

Kényes témát választottam e fejezet tárgyául: egy muszlim vallású menekült leány sorsát.

Hazánkban a bevándorló tömegektől való félelem óriási, és a kormány- nagyon helyesen-meg is tesz mindent a migránsok ellenőrzés nélküli beözönlése ellen. keresztény világnézetünk minden idegszálával tiltakozik az agressziv, politikai iszlám ellen.

Egy, a Korán szövegét elemző magyarországi tanulmány – Gazdag László a szerzője- bemutatja hány szúra-vagyis fejezet- szól a Koránban a „hitetlenek” megölésének üdvös voltáról. A Magyarországon számos könyvet megjelentető- és kérésére kettős állampolgárságot is kapott-szír jezsuita Henri Boulard SJ ugyancsak kifejti egyik könyvében, hogy az iszlám mindig politikaihatalomra tör, és lényegében intoleráns.

De nem kell messzire menni a hétköznapi valóságtól: az utcákon „ Allahu Akbar” kiáltozással gyilkoló terroristák a napi hírek szereplői Ugyanakkor, tudjuk, hogy az iszlámnak van sííta és szunnita ága, s mindkettőn belül vannak-talán többségben- az erőszakot elutasító békés társadalmi csoportok. Ezzel együtt, a mai emberaggodalommal szemléli a fanatikus iszlám világméretű, gyors terjedését.

És akkor én egy muszlim lányról írok? -kérdezhetik sokan, gondolva hogy az iszlámhívőket Európába beengedő Nyugat csapdájába estem. De nem erről van szó!

Ha egy átlagos magyar ember meghallja azt a szót, hogy migráció, vagy migráns, akkor rögtön negatív gondolatok jutnak eszébe. Pedig legtöbben azért hagyták el az otthonukat, mert jobb munkalehetőségeket szeretnének maguknak találni és több pénzt keresni, amit ugyebár történelmünk során az Amerikába kitántorgó többmilliónyi magyar is megtett. Tehát a lakhelyváltoztatás önmagában nem elitélendő, de ne tagadjuk, vannak olyanok is, akiket csak a Nyugat jóléti juttatásai csábítanak szülőföldjük elhagyására. Ugyanakkor még többen vannak olyanok, akik azért hagyják el az országukat, mert őket valóban elüldözik onnan, sőt megölik, ha nem hagyják el hazájukat, és ezek között nők is vannak nagy számban.

Vannak olyan országok, ahol leányiskolákat égetnek fel, megtiltják a lányoknak, hogy tanuljanak, nem léphetnek a nők a házból anélkül, hogy elfednék az arcukat, és még sok egyéb, ami a nőket emberi méltóságukban megalázza.

Nem lehet természetesen megoldás a fejlődő világ problémáira, hogy egyszerűen erőszakkal bemasírozzanak tömegek a fejlett jóléti társadalmakba. De ha a fejlődő országokban nem épült ki a demokratikus berendezkedés, és az anyagi elmaradottságuk felszámolására nincs elegendő törekvés, akkor az emberek menekülni fognak onnan. Ugyanakkor ezek a jelenségek itt történnek, a mai világban, párhuzamosan léteznek velünk, hatnak a fejlett országok társadalmára és anyagi helyzetére. Lehetetlen közömbös maradni vele szemben. Ha nyomor kiűzi őket a szülőföldjükről, ide fognak erőszakkal áramlani. Tehát mindenképpen megoldást kell találni az ún. „fejlődő” országok valódi fejlődésére, s ez minden bizonnyal összefügg a tanulással. Irásom hőse éppen ezért küzdött.

Őszintén megvallva, magam se tudtam sokat a jelenleg Angliában élő, de pakisztáni születésű Malála Juszafzairól. Mit sokat: semmit. Pedig tudhattam volna. Hiszen a könyvkiadás élesszemű munkásai szinte azonnal felfigyeltek a szenzációra, és a közel múltban hazánkban két könyvet is kiadtak életéről. Az egyik címe: Nincs más út. Ebben saját életéről és a hasonló helyzetű nők sorsáról ír

Kedves olvasóimnak bemásolok ide egy értékelést erről a könyvről, amit a Malála-könyveket árusító könyvesbolt honlapjának kommentjei között olvastam:

Számomra sokkoló volt olvasni és közben realizálni, hogy a világ mennyi országában zajlik háború, van jelen terrorizmus, hány olyan ország van, ahol minden újabb megélt nap egy csoda. És ez a néhány történetcsupán aprócska töredéke annak, ami valójában zajlik: a világon körülbelül 68,5 millió menekült él. És mennyi olyan van, amiről nem szólnak a hírek, amiről, nagyon keveset lehet tudni. Már-már hihetetlen belegondolni, hogy mindez megtörténhet a XXI. században, és van, ahol természetesnek számít, hogy minden napot félelemben élnek le.

Rémísztő, már csak belegondolni is, milyen lenne, ha egyik napról a másikra Magyarországon is megjelenne a terrorizmus, és rákényszerülnénk arra, hogy meneküljünk. Hogy bújdokolnunk kelljen, mert bármikor golyót ereszthetnek a fejünkbe.

A Nincs más út nem egyetlen történetet dolgoz fel, hanem különböző lányok menekülését meséli el, akik a világ különböző pontjain éltek, és más- más okok miatt kényszerültek arra, hogy elhagyják a hazájukat. Malála a könyvet a saját történetével kezdi, mely az egyik leginkább megrendítő, mind közül. Malála ugyanis még nagyobb veszélyben volt, mint a könyvben szereplő többi menekültlány, pedig ebben a kötetben mindenki azért hagyta el az otthonát, hogy az életét mentse.

Ma már ez a gyermek, Malála Juszafzai felnőtt nővé érett, de a Nobel –békedíjat még egészen fiatal lányként kapta meg.

Életét, ami csodákkal teli, érdemes megismernünk. Nemcsak a szenzáció kedvéért, hanem azért is, kinyíljon szemünk a világra, és talán arra, hogy milyen jó nekünk, hogy itt élhetünk a Kárpát-medencében, magyar hazánkban.

A legrészletesebb információ a magyar Helsinki Bizottság honlapján jelent meg róla. Erre támaszkodva mutatom be történetét.

A 2010-es évek elején, a világon ötvenmillió gyerek egyáltalán nem járt semmiféle iskolába, ennek nagyjából kétharmada lány volt. Közülük minden tizedik Pakisztánban élt, ahol összesen ötvenmillió ember írástudatlan A szegénység, a babonák és az állam hanyagsága mellett a vallási fanatizmus is sokat távol tartott az iskolapadtól. Pedig egyre többen ismerték fel, hogy az út a jó élethez az iskolán át vezet. Ilyen volt Zijáuddin Juszafzai, Malála édesapja is.

Malála 1997 július 12-én született a pakisztáni Mingara városában. Apja pedagógus, oktatási szakértő, iskolalapító,  politikai aktivista és költő, aki Benazir Bhutto miniszterelnöksége alatt az egyik befolyásos diákszervezet főtitkára volt. Legnagyobb figyelmet keltő költeményei az elnyomott nők jogairól és az un. „becsületgyilkosságok”esztelenségéről szóltak. Diploma után, merőben szokatlan módon, szerelmi házasságot kötött Malála édesanyjával, Tor Pekaijával.

A Júszafzai nemzetség kandahári gyökerű és a XVI. században telepedett meg a pakisztáni Szvátföldön. Malálának már a nagyapja is tanár volt, aki még Indiában tanult. A gyarmatbirodalom felbomlásakor, a függetlenné válás után, amikor India és Pakisztán kettévált, tömeges migráció ment végbe India és Pakisztán között, a különböző vallásfelekezetű hívek lakosságcseréje. ekkor menekült vissza Szvátba Malála édesapja is, és magániskolát hozott létre a térség egyik nagyvárosában, Mingarában. itt lányok is tanulhattak, ezért a vallási fundamentalisták a kezdetektől fogva nem nézték jó szemmel az iskolát. Malála szinte az iskolában nőtt fe, már totyogó kisgyermekként is megjelent a tanórákon, általános derültséget keltve. később maga is itt tanult, s a tanévek befejeztével mindig osztályelsőként végzett.

2009-ben a tálibok betörtek a Szvát-völgybe, és sok egyéb mellett 400 iskolát is elpusztítottak, valamint megtiltották többek között a tíz év fölötti lányok tanulását.

Szinte döbbenetes, hogy ez az egészen fiatal lány, Malála, milyen modern eszközökkel küzdött már akkor is a lehetetlen állapotok ellen. mivel jól beszélt angol és urdu nyelven, a sajtónak is nyilatkozott. A BBC riportereinek adott telefoninterjút. Ebből- Búzavirág álnéven- egy kis sorozat le is ment a televízióban. Természetesen a szerző neve nem maradt titok. Mivel a tálibokkal a kormányzat csak lassan birkózott meg, így 2009-ben egy időre a Juszafzai családnak menekülnie kellett a bosszújuk elől. Visszatérve ugyanott folytatták a tanítást, ahol abbahagyták, de a tálibok fanatizmusa tovább kisértett a háttérben. Félt az édesapa is, de a tálibok nem őt szemelték ki célpontnak, hanem a kislányt, akinek bátor akcióira fény derült. Noha a tálibok elvileg nőket nem öltek meg, de – mint maguk indokolták közleményükben a merényletüket- ez a kislány a szekularizmus úttörője volt, és a nyugati kultúrát pártolta.

Pedig valójában a tanító és családja szorosan kötődött a muszlim valláshoz, és nem volt nyugatmajmoló. A kis Malála a maga részéről a meggyilkolt Benazir Bhuttót, valamint egy erőszakmentességet hirdető pastu nemzetiségű politikust tekintett példaképének.(Őseik is ebből a néptörzsből származtak) Obamát meg, az Egyesült Államok elnökét csodálta azért, hogy színes bőrűként milyen magasra küzdötte föl magát. Nem gondolta, hogy egyszer találkozni fog vele az Ovális irodában. Pedig sor került rá.

De nézzük, hogyan is próbálták őt magát is megölni a tálibok.

2012-ben az iskolabuszt, amelyben hazafelé tartott, fegyveresek tartóztatták fel. Az akkor mindössze 15 éves Malála Juszafzait név szerint keresték. A halálra rémült, de bátor iskolatársai azt mondták, hogy nincs a buszon, ám a merénylők felismerték, és többször rálőttek a lányra. A támadás során találat érte a fejét, a vállát, és a lövések másik két lányt is megsebesítettek. Malálát csak egy golyó talált el, de a rejtőzködőszándékkal összegörnyedt lánynak a golyó a bal szemüregén hatolt át, egészen a bal lapockájáig. A jármű a kórházba vitte, ahonnan a peshawari katonai kórházba került, életveszélyes állapotban. Öt órán át operálták, koponyájából egy darabot eltávolítottak. Néhány nap múlva légi úton a birminghami Szent Erzsébet kórházba vitték, ahol napok múlva tért magához a kómából. Szülei csak hetekkel később tudtak eljutni hozzá. Látásával is gond lett, és az arca bal fele lebénult. Csodával határos módon azonban a hosszú fizioterápiás kezelések arcmimikáját is visszaadták. További ötórás műtéttel pótolták ki a koponyájából kivett darabot. A kezeléseknek köszönhetően felgyógyult.

Soka álltak mellé támogatóként, hírességek, politikusok. Angelina Jolitól nagy összegű támogatást kapott, vagyis Maláját a világhír szárnyára kapta. Számos elismerést és kitüntetést kapott. Az első jelentőst hazájától még 2011-ben, a Nemzeti Ifjúsági díjat. A merénylet előtt kapta az Anna Frank díjat, utána pedig a Simone de Beauvoir- a Politkovszkaja, a Szaharov-, a Glamour-díjakat, valamint a svéd alapítású Világ gyermekeinek díját. A Szaharov-díjat, melyet az európai képviselők szavaznak meg, az Európai Parlamentben vette át.

A 16. születésnapján nagy hatású beszédet tartott az ENSZ közgyűlése előtt a lányok oktatási jogairól. Gordon Brown- egykori brit miniszterelnök- pedig az ENSZ oktatásügyi biztosaként petíciót nyújtott be azért, hogy a gyerekek a világon mindenhol ingyen jussanak hozzá a tanulási lehetőségekhez.

Malála Juszafzai a legnagyobb elismerést 2013-ban kapta, amikor Nobel-békedíjra jelölték, és azt –

Kailás Szatjárthi indiai gyermekjogi aktivistával megosztva – 17 évesen meg is kapta. Ugyanebben az évben fogadta őt Washingtonban az amerikai elnök, Obama és családja.

Malála azóta felnőtt lett. középiskolai tanulmányit 2017-ben fejezte be Birminghamben. Utána Oxfordban tanult, a Lady Margaret Hallban, és 2020-ban diplomázott bölcsészként. 2021-ben pedig férjhez ment Asser Malikhoz, pakisztáni krikett menedzserhez.

Még 2013-ban alapítványt hozott létre, s ma annak dolgozik. Legfontosabb munkatársa az édesapja. Az első jelentős magán adományból- amit Angelina Jolitól kapott – iskolát építettek szülőföldjén, Szvátban. Azóta iskolákat, innovatív oktatási programokat finanszíroznak, például Brazíliában, Törökországban, Kenyában, Sierra Leonéban, Nigériában és Libanonban. Természetesen ezeket is azokból az anyagi támogatásokból, amiket kapott. 2016-ban a Bill & Melinda Gates Alapítvány négymilló dolláros támogatásával tudták elindítani az Education Champion Network ( Oktatási Bajnokok Hálózata) nevű projektjüket. 2018-ban pedig az Apple-lel együttműködve százezer indiai és latin-amerikai lány informatikai oktatását sikerült megszerveznie.

A szerző utószava.

Azt gondolom, a történetnek számos tanulsága van. Nem szeretnék szájbarágós lenni, csak azt emelem ki, ami számomra is „átjött”.

Az első: a mindenfajta fanatizmus elutasítása. A második: az oktatás hallatlan fontossága. A harmadik: hogy párosítani kell szervezőképességgel. S íme, jóra, az emberi boldogulásra is lehet és kell fordítani az adakozók pénzét.   Negyedikként kiemelem, hogy Malála édesapja és a lánya a kezdetektől mindvégig milyen összehangoltan tudott   együtt működni. Ennek a fiatal lánynak a diadala egyben az apák diadala is. Létezik tehát olyan családi kapcsolat is, amely a családi összefogáson alapul, és a közjóra irányul. meggyőződésem, hogy ezek a szándékok és értékek továbbadhatók.

De a legfontosabb tanulság talán, mégis az, hogy az életben vannak csodák! Ezek- a szerencsés véletlenek mellett- az orvosi szaktudás non plusz ultráján alapulnak. Elismerés azoknak az orvosoknak, ápolóknak, akik a barbár atrocitás után meggyógyították ezt a fiatal teremtést! És elismerés-nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül- mindazoknak, akik pozitív módon közreműködtek eben a hihetetlen történetben. Igaz emberek voltak…..