A malájok földjén

Kedves Kristóf, a húsvéti vakációt, elég hosszúra nyúlt, három hét volt, utazással töltöttétek. Amikor az úti célotokról, -Malajzia –  értesültem, igencsak meglepődtem Malajzia délkelet-ázsiai ország az egyenlítő közelében, tizenhárom államból és három szövetségi területből álló föderáció. Területe 329847 négyzet km. ennek egy jelentős része a Maláj-félsziget, a többi pedig – kisebb szigetektől eltekintve – Borneo.

Annak idején híres magyar utazók is bejárták ezeket a szigeteket, sok értéket hoztak a hazai múzeumokba. Nem mindennapi utazásra indultatok, bizonyára jól felkészültél, hogy mit szeretnétek látni, meglátogatni, merre irányítsátok az utatokat. Honnan kezdtétek az úti-programot, melyik város volt a kiindulópont?

K.Kristóf: Budapestről indultunk, isztambuli átszállással érkeztünk a világ egyik legmodernebb repterére Szingapúrba. A reptéren már vízesés és egy mini esőerdő fogadott minket. Itt töltöttünk el két éjszakát az indiai negyedben. A hotelszobák természetesen picik, minden nagyon szűkösre van tervezve egy ilyen „apró” városállamban, mint Szingapúr.

 Nagyon érdekes volt látni már itt is (Malajziában talán még erősebben) azt, hogy a különböző vallások és kultúrák megférnek egymás mellett és relatív harmóniában élnek. Szingapúr egy klasszikus nyugati város, felhőkarcolókkal, üzleti negyeddel, régi kínai városrésszel, izgalmas bárokkal és éttermekkel, piaccal, utcán karaoke-t éneklő tinédzserekkel és nagyon magas páratartalommal. A  közlekedés rettentő modern, bankkártyával lehet használni a metrót amivel könnyen el lehet jutni mindenhova. Magyar vonatkozása is van a metrónak, mivel sok helyen a leghíresebb magyar modell Palvin Barbara reklámozza a különböző parfümöket a hömpölygő tömegnek.

Igen érdekesnek találtam Szingapúrról olvasván, hogy a 63 kis szigetből álló Szingapúr városállam fővárosának a neve is Szingapúr, jelentése a szanszkrit simha, vagyis oroszlán és pura, azaz város szavakból ered. Óriássá fejlődése 1965-ös függetlenedése óta indult el, kikötője a világ egyik legfejlettebb államává tette a várost. Ma már alig lehet elképzelni, hogy alig 100 évvel ezelőtt szemetes, cölöpházakkal teletűzdelt kis kikötő volt, hiszen ma központjában a leghatalmasabb bankok és társaságok felhőkarcolói állnak a modern sugárutak és üzletek mellett.

A látványosságok közül melyeket kerestétek fel? A Buddha Foga templomot láttátok? Képen nagyon különleges. A szigetekről is nagyon érdekeseket olvastam, pl. a legenda szerint Pulau Ulbin akkor alakult ki, amikor egy disznó, egy elefánt és egy béka fogadott, hogy ki éri el előbb Johor partjait. Mindegyik kudarcot vallott és sziklává váltak ez lett a sziget. A szigetekre mivel jutnak el a turisták?

Az ottani szigorú törvényekről értesülnek a turisták? pl. súlyos büntetést szabhatnak ki arra, aki közterületen szemetel, köpköd, cigarettázik, eszik, rágógumizik, nem a kijelölt helyen megy át az úttesten vagy akár nem öblíti le a WC-t a nyilvános illemhelyen.

A szingapúri látványosságok közül követtük a Lonely Planet ajánlásait és mivel első alkalommal voltunk így mi is a fő útvonalakat követtük. Ilyen volt például a Marina Sands Bay hotel és öböl, a Gardens by the Bay fái amik a fenntarthatóságra hívják fel a figyelmet, a hatalmas botanikus kert (bár ezt már csak utolsó nap Malajzia után jártuk be), Raffles Hotel, kínai negyed a Buddha Foga templommal. Sajnos ez utóbbi zárva volt, mert később értünk oda, mint terv

eztünk, de ettől függetlenül is látványos volt. Clarke Quay bárjain is keresztül sétáltunk, láttuk a Merlion Parkot ami a vízköpő oroszlánról ismert, vízesést a Changi reptéren, Szent András katedrálist.

Magunkba tudtuk szippantani a szingapúri zsongást főleg este a kínai negyedben, ahol dim sum-t és más különleges ételeket próbáltunk. Rengeteg fiatalt is láttunk az utcán, ahogy egymás mellett különböző zenére karaoke-znak. Zárás előtt feljutottunk a Capita Spring tetején lévő bárba ahol egy helyi zenekar pont az utolsó számait játszotta, tökéletes kilátás mellett.

A közlekedés abszolút nyugati, modern. A szigetekre vagy metróval (pl: Sentosa) vagy ladikkal, hajóval, komppal jutnak el az emberek. Annak ellenére, hogy egy városállamról van szó, elég nagy távolságok vannak.

A szigorú szabályokról hallottunk, a gépen be is mondták, hogy aki kábítószert próbál csempészni arra halálbüntetés vár Szingapúrban. Ezen kívül mást nem tapasztaltunk szerencsére.

Mikor utaztatok tovább Malayziába?

Ezek után búcsút vettünk Szingapúrtól és távolsági busszal Malajzia és azon belül a régi kereskedelmi útvonal egyik legfontosabb állomása Malacca felé vettük az irányt egy indiai lepény társaságában.      

Az meglepett engem Kristóf, hogy Szingapúrból busszal lehet Malajziába menni. Nekem úgy látszott a térképen, hogy Szingapúr külön szigeten fekszik.

Egy ideig Szingapúr Malajziához tartozott, 1965-ben állapodtak meg hosszú tárgyalások után, hogy szétválnak. Ezzel a szétválással jelentős kínai népesség került Szingapúrba, napjainkban Malajziában a népesség 60%-át már a malájok adják.

Az önálló az országban óriási beruházások indultak, aminek egy kulcseleme volt az észak-déli irányú autópálya, ami Szingapúrtól Malajzián át Thaiföldig épült ki, létrehozva ezzel egy fontos gazdasági ütőeret a három ország között.  Ezen az autópályán utaztatok ? Hová érkeztetek, milyen szállásotok volt? Csoportosan utaztatok?

Szingapúr a Maláj-félsziget déli részén elterülő városállam. Egy két apró szigetecske tartozik hozzá, de alapvetően a város a szárazföldön fekszik. 

Valójában már hamarabb elkezdődött a népek keveredése, de mind a két országban relatív békében élnek egymás mellett a hindu/indiai származású, buddhista/kínai származású és a többségben lévő muszlim/maláj emberek. Ez nagyon velem maradt, az hogy lehet így is élni és elfogadóbbak lenni a másság iránt. Természetesen ott is vannak és voltak feszültségek, de a jólét vagyis jobb lét elsimított dolgokat. 

Igen, azon az autópályán utaztunk Malajzia nyugati és keleti oldalán is. Malaccából Kuala Lumpurba érkeztünk (vagy ahogy a helyiek mondják KL). A buszpályaudvarról egyből egy Grab-bel (hasonló közösségi taxi, mint Budapesten a Bolt vagy az Uber) mentünk a hotelünkbe. Kuala Lumpurban azért még kezdetleges állapotban van a tömegközlekedés, de az biztos hogy minden rohamosan fejlődik. Új városról van szó, sok helyen a járda is elfogy és átadja a területet az adott esetben 5 sávos autópályának. Itt elmentünk egy nagy buddhista templomba, Grab-eztünk holland turistákkal, megnéztük a Petronas tornyokat, szökőkút show-n vettünk részt, illetve a plázás étkezésbe is elmerültünk. Szingapúrban és Malajziában is nagyon divatosak a plázákban a food courts vagyis közösségi menzák ahol rengeteg különböző konyhának a jó minőségű finomságait tudjuk megkóstolni. Kuala Lumpurban még egy estét el lehetett volna tölteni és felfedezni a botanikus kertet, viszont nekünk tovább kellett indulni A Taman Negara esőerdő felé immáron a bérelt autónkkal. Vilmával kettesben utazunk mindig, így nagyobb a rugalmasság azzal kapcsolatban, hogy mikor hova megyünk és mit csinálunk. 

Kristófkám, Sajnálom, hogy Kuala Lumpurban nem volt több időtök, mert itt találhatóak a nemzeti örökségi intézmények.  Malajzia magyarországi nagykövetsége az Országos Széchényi Könyvtárnak nagyértékű   történeti, földrajzi anyagokat adott. Magyarország hivatalosan 1969-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatot Malajziával, az önállóságát alig egy évtizeddel korábban elnyert állammal.  2019-ben a magyar és a malajziai kormány közösen ünnepelte meg az 50. évfordulót, amelynek fő szervezője Magyarország Kuala Lumpur-i Nagykövetsége volt. Az évfordulós események szerves része a magyar-malajziai kapcsolatok történetét bemutató kamarakiállítás volt.

Az első magyar utazó, aki komolyabb időt töltött Dél-Kelet Ázsiában az a Xantus János volt, aki 1868 és 1870 között egy komolyabb expedíció keretében járta be a régiót, élményeit és megfigyeléseit pedig számos könyvben és tanulmányban írta meg. A terep munkája eredményeként  a Magyarországra hazahozott több mint 2500 néprajzi tárgy és több mint 54000 állatpreparátum pedig  megalapozta a későbbi Néprajzi Múzeum és a Természettudományi Múzeum gyűjteményét.

A Taman Negara rendkívüli hely, azt olvastam, hogy a világon a legrégebbi őserdő itt található. Milyen állatokkal és növényekkel ismerkedtetek meg? És mi volt számotokra a legérdekesebb, felejthetetlen élmény?

A Taman Negara Nemzeti Parkban (vagyis annak szélén) töltöttünk két éjszakát. Az odavezető út kacskaringós főutakon vezetett a végeláthatatlan pálmaolaj fák erdejében. Malajzia gyakorlatilag teljesen letarolta az őserdőt, ami évszázadokon keresztül borította az országot (Borneó ez alól kivétel) és az erdő helyét átvették a pálmaolaj fák.

Malajzia és Indonézia adja a világ pálmaolaj termésének több, mint 90%-át. Ez egyrészről nagyon visszaszorította a helyi flórát és faunát másrészről rengeteg embert kiemelt a szegénységből. Sok szempontból a pálmaolajnak a legkisebb a lábnyoma a környezeten összehasonlítva más olajokkal. 

Ettől függetlenül a Taman Negara bejárata két folyó találkozásánál fekszik és csak kis ladikkal lehet megközelíteni. Így is tettünk a faluban eltöltött este után, de mivel a park csak napközben látogatható egy fadeszkákkal kialakított ösvényen minden állat elkerült minket és semmit nem láttunk/hallottunk a dzsungel hangján kívül. Másfél óra túrázás után indultunk vissza a faluba a még mindig magas páratartalomban. Este megvacsoráztunk a faluban és másnak útnak indultunk a Cameron-felföld felé északra.  

Kristófkám köszönöm, a nagyon érdekes részletet az utazásotokból. De nagy érdeklődéssel várom a  Camerun Felföldről szóló beszámolódat ! Úgy olvastam, hogy a legnagyszerűbb tea-farmokat lehet meglátogatni, gondolom teákat is kóstolgatni. Tudod , hogy én nagy teakedvelő vagyok, kíváncsian várom , hogy milyen teákkal ismerkedtél meg. Béreltetek autót, vagy csoporttal mentetek? Nem írtál arról, hogy milyen állatokkal találkoztatok, erről nagyon keveset lehet olvasni is, pedig érdekelne. Várom az írásodat.

A Taman Negarában semmilyen álattal nem találkoztunk a napközbeni látogatás és az óriási meleg miatt. Ez mindenképpen csalódás főleg a Costa Rica-i eső erdők után. Kameron-felföld híres a teaültetvényekről és eperföldjeiről. Mind a kettőt a britek vezették vagyis hozták be és azóta is a felföld oldalaiban megjelennek a lefóliázott tea és eperültetvények. Sok helyen meg is lehet állni és kóstolni dolgokat. Mi a BOH teaföldön álltunk meg, ahol „gyárlátogatásra” is sor került. Illetve vásároltunk teát a hazaiaknak. Az eper földek nem voltak olyan látványosak, inkább turistacsalogató, mint igazi érdekesség. Ettől függetlenül ettem egy epres palacsintát, de ebben ki is merült a történet. Alapvetően az egész felföld egy letűnt brit birodalomra emlékeztet, a mai napig érződik, hogy sok brit járt ide a karácsonyi időszak alatt hűsölni. Ez meg is látszik a mai napig a több indiai étteremben és angol turistában. Itt is csak minimális időt töltöttünk és utaztunk tovább északra a bérelt autónkkal Penang irányába.

Penang az ország nyugati oldalán helyezkedik el és az egyik legfontosabb város Malajziában. Sűrűn lakott, gourmet központnak számít, igazi olvasztótégely a helyi kultúrák és turisták között. Itt próbáltunk ki először helyi piacot „street food”, de ettünk plázában és normális étteremben is. A városhíres a graffitijeiről, a kínai nemesi házakról, az éjszakai életről és ami talán a legérdekesebb a lebegő városról. Ez utóbbi főleg kínaiak által épített város Penanghoz van hozzáépítve cölöpökön, a vízen. Ide este jutottunk el amikor már mindenki aludt és turisták sem volt. Kísérteties hely, nem hasonlítható semmihez. A hotellel nagyon szerencsése voltunk, nagy szoba, és a hotel tetején medence.

 Kristófkám, Penang sziget valóban különleges látványokkal szolgálhatott. A fővárosban Georg Townban mi ragadta meg leginkább a figyelmedet? Arról olvastam, hogy az 1500-as években bevándorolt és ott élő kínai közösség igen gazdag és csodás építményei vannak. A „kék kúriát” láttátok? kívülről a képe engem nem nyűgözött le, de belül csodás lehet. Azok a függőhidak is lélegzetelállítóak, autóval lehet rajta átkelni?

Georgetownban egyértelműen az úszó város volt a leglátványosabb, de gondolával felmentünk a sziget  tetején lévő kilátóba is. Így van, Penangon többségben vannak a kínai telepesek és leszármazottak.Láttuk és be is mentünk a Kék Kúriába és más hasonló épületekbe, mindegyik nagyon érdekes volt.  A özlekedés talán itt volt a leglassabb, nagyon sok az autó és zsúfoltak az utcák. Penangból elindultunk a félsziget másik oldala felé, Kuala Besutba. Ez egy több órás, relatíve unalmas autóút volt. A Ramadán alatt nem sok minden volt nyitva ahol lehetett volna enni valami vagy beülni valahova, de nem volt zavaró. Kuala Besutba megérkezve egy kis hajóba szálltunk és egy 45 perces „pattogós” utazás keretében megérkeztünk a Perhentian szigetekre. Ennek a sziget csoportnak az a nevezetessége, hogy érintetlen a természet, nincsenek utak és reptér a szigeten. Csak gyalog vagy vizi –taxival lehet közlekedni. A szállásunk az sziget egyik legszebb strandján helyezkedett el.

Ezüst színű homok, áttetsző víz, és izgalmas élővilág szirti cápák, ráják, teknősök, halak, varánusz stb. Itt töltöttünk két felejthetetlen éjszakát, utána visszamentünk a szárazföldre, autóval Kuala Lumpurba. Ott visszaadtuk az autót, kimentünk a reptérre és elrepültünk Szingapúrba. A városállamban már csak rövid időt töltöttünk, búcsúzkodás Ázsiától és isztambuli átszállással visszautaztunk Budapestre.

 Kedves Kristóf, köszönöm, hogy megosztottad velünk az élményeidet, csodálatos utazás lehetett! Örömmel teszem fel a beszámolót a Publika honlapunkra. Kívánom, hogy legyen még sok szép utad, gyarapítsad az ismereteidet és osszad meg a Publikásokkal azokat is.