Dr. Nagy Barnabásné Bába Magdolna

Magdus.

Ezerkilencszáz hetvenben kaptam állást az Agroinform- Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtárban. Az OMgK kezdetektől ellátta a kutatóintézeti könyvtárak módszertani feladatait.  Megbízatásom szerint ehhez a hálózathoz tartozó könyvtárak módszertani irányítását, képzését, fejlesztését kellett el látnom.

.A munkámat megismerkedéssel kezdtem, ekkor találkoztam a Növényvédelmi Kutató Intézet könyvtárosával, Nagy Barnabásné, Magdival. Férjével, Dr. Nagy Barnabással 1950-ben került az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetéhez, aki  1970 és 1978 között az Állattani Osztály vezetője volt.

Magdi az intézet szakkönyvtárát fejlesztette, a könyvtári munkálatokat színvonalasan ellátta. Nagyon szorgalmas volt, minden igyekezete arra irányult, hogy minél jobban segítse az Intézet kutatóinak munkáját, nyelvtudásával, széleskörű szakirodalom beszerzésével támogassa a kutatásokat.

Már a megismerkedésünk alkalmával kölcsönös szimpátia alakult ki közöttünk. Nemcsak szakmaii kérdésekben, hanem az élet különféle dolgaiban is hasonló nézeteket vallottunk. Magdi egyetemi végzettsége igen magas szintű volt, nyelvtudása kiemelkedő a szakmában. Négy nyelven folyékonyan beszélt, írt, olvasott.

Szakmai kapcsolatunk egyre szorosabbá vált, ahogy egyre jobban megismertem őt, annál jobban igyekeztem, hogy segítsem a munkáját, hogy a  KMOMK lehetőségeit- tanfolyamok, tanulmányutak igénybe tudja venni.

Sokat beszélgettünk az Agroinformban folyó tevékenységről, különösen érdekelte a Fordító osztály munkája. Az OMgK- ban széleskörű szakirodalmi beszerzések folytak, különösen nagy jelentőségű volt a külföldi folyóiratok beszerzése, vásárlás és csere útján. Egyik alkalommal  Magdi azt mondta , hogy ha van rá  lehetőség szívesen lenne a Fordító osztály munkatársa. Én erről rögtön beszéltem a Fordító osztály vezetőjével, aki szívesen fogadta a jelentkezést és megindította a felvételt.

Magdi  az Agroinform alkalmazottja lett,  öt évig, nyugdíjaztatásáig dolgozott a Fordító osztályon.  Hozzáértéssel és körültekintéssel válogatta és készítette a referátumokat az Agrárirodalmi Szemle különböző szaklapjaihoz. Nagy megbecsülésnek örvendett. A vezetők tisztelték tudását, szorgalmát, a munkatársak szerették szerény magatartását, segítőkész, csendes természetét.

Kapcsolatunk is egyre szorosabb lett, személyes meleg barátsággá alakult. Szívesen osztottam meg vele a problémáimat,  mert mindig tudott jó tanácsokat adni, biztatni. Magánéletéről nem igen beszélt, azt elmondta, hogy görögkatolikus papok a felmenői. Azt véletlenül tudtam meg, hogy az ősök között Dorgay Károly 48-as honvédszázados is szerepel. Nem dicsekedett. Akikről szívesen beszélt, azok az unokák. Szép számmal voltak dédunokák is.

Fantasztikus energiája volt. Nemcsak az irodalmi tudást értékelte és közvetítette, hanem a természetet is szerette, csodálta. Tagja volt a Magyar Turista Szövetségnek, sőt képzett idegenvezetőként azon munkálkodott, hogy minél több ember közel kerüljön a természet szépségeihez.  Harminc éven keresztül szívesen vezette a természetjáró csoportokat.  Tudása, ismeretanyaga hazánk tájairól, természeti kincseiről határtalan volt. Emberismerete is kiváló volt és nagyon jól tudott bánni az emberekkel, a kiránduló csoportok tagjai között előforduló nézetkülönbségek csillapításában.

Amikor a Publika Magyar Könyvtári Kört megalapítottuk azonnal tagja lett. Nagy igyekezettel támogatta az egyesületi munkákat, többek között a bel- és külföldi tanulmányutakat, társas utazásokat. Többször vezette az autóbuszos kirándulásainkat érdekes, élvezetes ismeretekkel ellátva az utazó tagtársakat.

kép

Nem felejtem el azt a mondását, amellyel egy-egy kirándulás után hazatérve így búcsúzott a társaságtól, amikor megköszöntem a közreműködését: Legyen így máskor is, legyen így többször is.

Egy alkalommal azzal keresett meg, hogy írt egy rövid beszámolót egy irodalmi eseményről, megjelenhetne-e a Publika honlapon. Örömmel fogadtam, meg is jelent a Publikán , a címe „ Emlék kétezerháromból.” Egy híres könyvdedikálásról írja meg élményeit élvezetes stílusban , amelyből mély jobboldali elkötelezettsége is kiviláglik.

Nevezetes születésnapján meglátogattam otthonában. Csöndesen éltek férjével Barnával együtt, akinek élete alkonyán is segített híres munkája,  „ 40000 példányú Egyenesszárnyú gyűjtemény”  gondozásában.

fénykép

Amikor Magdus magára maradt- Nagy Barnabás 99 éves korában hunyt el,- Anna unokája hozzá költözött, onnan járt középiskolába, majd egyetemre. Ő tanította unokáját többek között német nyelvre és korrepetálta amiben szükséges volt.

Négy évvel ezelőtt az egészsége nagyon megromlott, ágynak esett. Állandó gondozója volt, havonta váltakozva két Erdélyből származó asszony ápolta. Zokszavát nem hallottam, csak a dicséretekkel halmozta el gondozóit is. Sűrűn tartottam vele a kapcsolatot, írtam az emileket és ő is rögtön válaszolt. Beszámoltam a legkisebb unokám esküvőjéről is, amit Budapesten a Rózsák terén lévő görögkatolikus templomban tartottunk. Örömmel hallotta, írta a jókívánságait és azt kérte, hogy küldjem el neki a fényképeket a szertartásról, „nagyon szeretném nézegetni”, írta

Kórházba került, súlyosbodott az állapota. A fényképeket nem tudta megvárni. A Jóisten magához szólította.

Isten veled Magduskám!

Végső búcsúztatója november 12-én 11. 30 kor a Farkasréti temetőben lesz.