A kivik mesélik.  2. rész

Zsoltikám, folytassuk az útibeszámolót, az  előzőkben már búcsúztál Aucklandtől, de még nem közöltem le  ottani élményeiteket a Publika honlapon  A kivik mesélik rovatban. Most akkor itt következzenek a történetek.

Aucklandben sok érdekes látnivalót már felkerestünk. Az egyik különlegesség az Auckland War Memorial Museum, amely rendkívül gazdag. Különösen a csendes-óceáni kultúra részleg keltette fel a figyelmünket. Részletesen bemutatják a maorik, az őslakos nép életét, szokásaikat, hagyományaikat.

A maori név  polinéz eredetű.  Jelentése: normális, egyszerű, természetes, rendes.

Őshazájuknak a Társasági-szigeteki Hawaikit tartják. A legenda szerint az első ember, aki megtalálta a mai Új-Zélandot Te Kupe maori hajós volt 925-ben. A szárazföld fehér hegycsúcsait megpillantva felkiáltott: „Ao-te aora!” azaz hosszú fehér felhő. Innen ered Új-Zéland maori elnevezése is Aotearoa. A maorik 1280 körül telepedtek le a szigeten, mely  mai nevét Abel Tasman holland felfedezőtől kapta, aki 1642-ben akadt rá a szigetekre, és a holland Zeeland tartomány után nevezte el New Zeland-nak.

A maorik harcosok voltak, sok háború adódott a törzsek között. Tasman és Cook szigetre lépése egy új korszak kezdetét jelentette, elkezdődött a gyarmatosítás. Az őslakosokat elnyomták, megfélemlítették, hatalmas természeti pusztításokat végeztek. Az európaiak fertőző betegségeket hurcoltak be, amelyek ellen nem volt immunitásuk, így ezrével haltak meg a maorik. A becslések szerint az őslakosok negyed millióan lehettek a 17. század közepén, de számuk a 18. század  közepére 60 ezerre csökkent.

A világ valamennyi népe között az emberi bőrdíszítés művészetét a polinéz népek vitték tökélyre. A nálunk meghonosodott tetoválás szó is polinéz eredetű: tatau. A tetovált harcosfej, azaz mokomokai a maori kultúra fontos eleme.  Megőrizték a harcosok tetovált fejét, mint harci trófeát, és speciális eljárással konzerválták azt.

Úgy tartották, hogy ennek révén lelkük is megmarad. Új-Zéland őslakosai, visszakövetelik szent ereklyéiket, melyek számos külföldi múzeum birtokába kerültek a 19. században. Nemrég tizenhat harcos mumifikált fejét kapták vissza Franciaországtól. A maorik harci tánca, a haka nemzeti jelleget öltött, s hozzátartozik minden itt élő ember életéhez.

Sokat sétáltunk  Auckland parkjaiban, az Albert park és az aucklandi egyetem kertje különösen szép.

A   Parnell Rose Gardenben  egy mini „rózsa-fesztiválon” voltunk. A Dove-Myer Robinson Park, közismertebb nevén a Parnell Rose Garden, Dove-Myer Robinsonról, Auckland leghosszabb ideig hivatalban lévő polgármesteréről kapta a nevét, aki 18 évig szolgált. A kertben több mint 5000 rózsa található.

Ellátogattunk a  a St Stephen’s Chapelhez.  Ez egy gyönyörű történelmi neogótikus anglikán kápolna és a hozzá tartozó templomkert a Judges Bay-ben, Parnellben. A kápolna görög kereszt alakú, ellentétben a legtöbb templomnál használt latin kereszt alakkal. A kápolna öt különböző egységből áll. Magas hajlásszögű tetők, kis lándzsás ablakok, középen egy harangláb található.

Az állatkertben is voltunk, itt láttuk a kivi madarakat és a híres „tasmán ördögöt”

(erszényes farkas) is. Az erszényesfarkasok kutyára emlékeztető állatok. Rövidszőrű bundájuk színe a szürkétől a sárgásbarnáig változott.  Fürge, mozgékony állat volt: a hátsó lábaik hosszabbak, mint a mellsők és a beszámolók szerint 2 méter magasra is felugrott. Az erszényesfarkasok – kipusztításukig – Földünk legnagyobb testméretű erszényes ragadozói voltak Éjszakai állatok, a nappalokat vackaikban töltötték. Testalkatuk alapján zsákmányaikat feltehetően nem üldözéssel, hanem lopakodással és lesből támadással cserkészték be. Fogságban nem válogatósak: majdnem minden nekik adott táplálékot elfogyasztottak. A korabeli beszámolók szerint eszes, óvatos állat volt

Sétáltunk a kikötőben, voltunk a Mission Bay-ben , ez egy szép tengerparti szakasz. Megnéztük lentről az ikonikus Skytower épületet is. Szórakozni moziban voltunk többször is, olcsó  5 dollár a belépő.

Érdekes volt a „Santa Parade”,  egészen szürreális látvány így a melegben.

Zsoltikám, én megnéztem az Interneten a Santa Parade eseményt és nekem nem szürreális érzésem volt, hanem ZŰRÖS. Az a látvány, ahogyan a meztelen táncosok tekeregnek a Mikulás teljes díszben- talán inkább Télapót kellene írnom, nem nyerte el a szimpátiámat.

 Az egyik leglátványosabb hely, ahol eddig voltunk az a  Piha beach.

Piha egy tengerparti település Nyugat-Aucklandban, az Auckland régió nyugati partján, Ez a környék egyik legnépszerűbb strandja, 40 kmre van  Auckland várostól, ez a fekete vashomokos strand a Tasman-tengeren átívelő  szörfözésről híres. Ide egy kölcsönkapott autóval mentünk, csodálatos az óceánpart és a sziklák. A növényzet is nagyon érdekes, egyszerre szubtrópusi jellegű, de van sok olyan növény is, amit akár Európában is találhatnánk. A helyi őshonos és szent fa, a kauri. Ez a fafaj igen nagy védelmet élvez.

 Remélem Zsoltikám, hamarosan beszámolsz tóparti élményeitekről is. Szeretném, ha arról is írnál, hogyan tudtok megélni, van-e már munka.

További szép élményeket kívánok, várom a további tudósításokat. Szeretettel.Ibimama