Advent idején.

A Cancel culture

Hányan hallgatták meg, vagy látták az amerikai köztársaság egyik himnuszát, a „Battle Hymn of the Republic” címűt, katonazenészek előadásában? Ha eddig nem tették meg, kérem, keressék fel a You Tube csatornán! Nézzék meg a katonazenészek arcát, amíg énekelnek! És kövessék figyelemmel a szöveget! Arra is kíváncsi lennék, hányan emlékeznek – az idősebbek közül -, mit jelentett ez a dallam nekünk, gyerekeknek, a II. világháború után? „János bácsi a csatában, elesett egy fűszálban”.  Nem tudom, annak idején ki találta ki azt az alantas szöveget hozzá, hogy   „/:Glory-glory, Alleluja:/, Ez az ember már hulla!” Nyilván abban az időben, gyermekkoromban a kommunista rezsim mindent nevetségessé tett, ami  az USA-ból jött… Még ha a polgárháborúban az északiak indulójáról volt is szó, ami valóban a „John Brown’s body” kezdetű polgárháborús katonadalból született,  amely küzdelem elvileg az emberek egyenlőségéért folyó harcról szólt. De hát azt annak idején nem köthette a hatalom Uncle Sam vicclapokban nevetségesnek ábrázolt figurájához, „az imperialista agresszorhoz”, a szabadságot, meg Istent.  

Márpedig a napjainkban is hallható hazafias dallam szövege a szabadságot magasztalja. A himnusz így fejeződik be: :

In the beauty of the lilies Christ was born across the sea, 

with the glory in his bossom that transfigures you and me,

he died to make man holy, let us die(live )to make men free

While God is marching on

Szabad fordításban:

A liliomok szépsége között született a tengeren túl Krisztus

Dicsőséggel szívében, amely átalakít téged és engem;

S miként ő meghalt, hogy az embert megszentelje,

mi haljunk meg azért, hogy az ember szabad legyen,

Hiszen Isten velünk menetel….

(A modern előadásokban gyakran a haljunk meg szót az éljünk szóval helyettesítik. Mi tagadás, néha könnyebb meghalni valamiért, mint élni érte…)

Szóval, az Egyesült Államokban Krisztus példáját állították a katonák elé, amikor a szabadságért küzdöttek.

Európában ez kiment a divatból…

Sajnos azonban, Amerikában is nagy változások vannak. A Cancel Culture, az eltörlés -kultúra, napjainkban sok mindent ki akar radírozni, a szövegekből, történelemből, amivel nem ért egyet. El akar távolítani köztéri szobrokat, amelyek mai ítélet szerint nem politikailag korrekt személyeket ábrázolnak, könyveket, amelyek szövegét nem tartja „korrektnek”. Fájdalmas látni mindezt. S mindezt a demokrácia jegyében teszi. (Istennek -egyelőre- még megkegyelmeztek.)

Európában is van eltörlés kultúra, amely a kereszténység létét vette célba. A modern nyugati demokráciákban erőszakosan ki akarják irtani a keresztény szellemet. A Willkommenskultur után figyelemre méltó helyzet alakult ki Európában. Az egyébként is elvallástalanodott társadalomban a saját vallásához ragaszkodó bevándorló tömeg diktálni kezd.  Még a karácsonyi szimbólumokat se akarja megtűrni. Olaszországban vannak politikai lépések egyes csoportok részéről, hogy töröljék el a betlehem-állítást! Assisi Szent Ferenc hazájában! Ahonnan ez a hagyomány ered… Továbbá, azt követelik, vegyék ki a karácsonyi dalokból Jézus nevét!

Múlt nincs? Csak jövő? Amelyben mindenki egyenlő…Ahol egy többség kialakul, ott a -demokrácia jegyében – annak igaza lesz. Úgy vélik, szabadságukban áll sok mindent megtenni. De hát mi is lesz a többség, e kérdésben, ha a befogadó ország társadalmának jó része már vallásilag  közömbös?

Miben is áll akkor az egyenlőség? Érthetetlen, hogy azzal a felkiáltással élnek, hogy a Betlehem, vagy Jézus neve -úgymond- sérti a muszlimok érzékenységét, tüntessük el azokat a közterekről, iskolákból, s Jézus nevét a dalok szövegéből. Teljességgel érthetetlen. Az ugyanis, hogy egy ilyen akció viszont a keresztény közösség tagjainak érzékenységét sértené, senkit nem érdekel? Hol itt az egyenlőség? Mindenesetre nagy kérdés, hogy milyen arányt képviselnek az adott országban a hagyományokhoz még ragaszkodók. És mennyire haladt előre, nyert teret a közömbösség… Mert akkor vesztésre állnak a hagyományőrzők.

De hiszen ismerjük cancel culture-t! Volt már ilyen a történelemben!

Ázsiában a Pol-Pot a hagyományokat az emberekkel együtt törölte el, megsemmisítve őket. (Ha emlékszik még valaki, az emberi fejekből rakott gúlákra, a magát kommunistának nevező szörnyű rezsim képeiből…)

És hát volt eltörlés kultúra Európának a keleti részén is. A szocializmusban nem volt karácsony; hivatalosan csak fenyő ünnep volt. Gyed Moroz, fagy – apó hozta az ajándékot. Igaz, hetven évi kommunista uralom se tudta teljesen eltörölni orosz földön a kereszténység maradványait. Hazánkban, akkoriban még éjnek idején, tömegesen mentek el az emberek az éjféli misére. Napjainkra sajnos, az a korosztály, amelyik a régi hitvilágot őrizte, elöregedőben van. Vidéken csak ritkán vannak adventi rorate misék. Kevés a lelkipásztor, és elöregszik a hívő nép. Az éjféli mise is korábbra tevődik: a sok idős ember nem tud elbaktatni a késői szertartásokra.  (Ma már én sem bírnám. Még emlékszem azonban, amikor méteres hófalak közt vágott gyalogúton mentünk a gyönyörűen fénylő, zengő templomba, éjféli misére, egyébként nem különösebben vallásos szüleimmel… De erre azért eljöttek.)

Manapság lehet a TV csatornák egyikén-másikán látni vallási közvetítéseket. Elég hát otthon nézni.  Ha egyáltalán megnézik az emberek…Hiszen visszaesett a népszámlálások szerint magukat vallásosnak tartók száma. A liberális demokrácia, a rendszerváltás nagyobb csökkenést hozott a vallásosságban, mint a szocialista évtizedek. A nyugati példa ragadós lett.

Arról meg végképp nem érdemes említést tenni, hogy a karácsonyi ajándékozás micsoda üzleti rohamokká silányult napjainkban. Sivár gasztronómiai eseménnyé lett csupán a karácsony. Hajsza a halért, a pulykáért. (Ez utóbbi már amerikai hatás.) Roskadásig telt asztalok…Legalább is a nagy többségnél.  (És hát ki gondol bele, komolyan, szentestén, a fagyoskodó kárpátaljai családok karácsonyába…)

De hát miért ez az eltörlés kultúra roham napjainkban?  És miért megy e téren Európa messzebb, mint maga Amerika? Mitől a keresztény- gyűlölet? Miért tilos Istent emlegetni az EU-ban- akkor, amikor az USA-ban a Battle Hymn of the Republic himnuszban még most is Krisztus példájával intenek és bátorítanak a szabadságért folyó küzdelemre?  Ahol 1956 óta az van írva a dollár bankjegyekre, hogy „In God we  trust”- Istenben bízunk?

Bár természetesen, ott is van cancel culture…

A mi hitünk szerint, nem lehet „a múltat végképp eltörölni”! Az USA-ban pedig ez történik. Pedig nem lehet a „most majd mi adjuk vissza, a korábban ellenünk elkövetett sérelmeket a mai generáció fehér emberének” elvet követni.. Hiszen a „Black lives matter” mottó mögött gyakran ilyesmi húzódik meg. Ez a mozgalom nem Martin Luther King tiszteletes jogos küzdelme, az emberi jogokért. Ez Amerikában az inga másik szélsőség felé való kilengése.

De, nálunk, Európában miért jelentkezik a cancel culture oly formában, hogy meg akarják szüntetni a keresztény hagyományokat? Mert ezt tapasztaljuk.

Néhány évtizede még a Boney M is vallási tartalmú popzenét játszott, énekelt, például a Babylon c. számával, a fogságban könyörgő zsidóságról. Az akkori fiatalság nálunk is erre „rázott” a bulikon; feltehetően nem értett többnyire egy hangot se az angol szövegből. Vagy egy másik lemezükön,ahol  a „Mary’s  boy child” c. dallal szerepelnek, a azt éneklik, hogy karácsony következtében az ember örökké fog élni; „man will live forever more because of Christmas day”.

Tulajdonképpen a ma is-inkább jó értelemben – megdöbbentő a You tube vallásos zene kínálata. Először is, rengeteg jó zene van fent. Komoly klasszikus kincsek, gazdag barokk   templomokból, termekből.  De remek pop-zenék is! Többnyire gyönyörű téli képekkel illusztrálva, csodás gazdag karácsonyi díszítésű paloták szobáiból kitekintve. (Mintha senki nem igazán akarna tudomást venni arról, hogy Krisztus a szegények isteneként jött el…) Vannak helyi közösségek által felrakott produkciók, Latin-Amerikából, még ha nem is világszínvonalúak, ám annál lelkesebb közönséggel; és vannak világsztárok Nyugat-Európai nagyvárosokból, gyönyörű koncerttermekből… A komolyzene felemelő dallamainál ugyanakkor sokszor arra gondolok, vajon miként élik át a szövegeket az énekesek?  Átélik igazán? A tartalom nem érdekes? Vagy mégis?  J S Bach: Karácsonyi oratóriumát én szinte lélegzet-visszafojtva hallgatom… olyan csodálatos. Szemem előtt megjelenik Betlehem, az angyalok serege, az ökör és szamárka a jászol mellett…. A pásztor játékoknál, amelyekre még most is sok templomi közösség ifjúsága készül, mindig megragad a 2024 évvel ezelőtti esemény varázsa. (Családi, baráti körben mi több, mint négy évtizede, minden esztendőben előadjuk gyermekeinkkel, unokáinkkal, egy-egy változatát e népi hagyománynak …)  És az országot járva, sok helyen látok betlehemeket felállítva.

Mi van hát most Olaszországban, ahol valakik el akarják törölni a betlehemek állítását? Ki érti ezt?

Kevert népesség, vallási sokszínűség, vallástalan emberek magányos tömege. Jó az ilyen társadalom a tőke számára.  Amelynek fő célja a fogyasztás. A jog a boldogsághoz, ami, mint emberi jog, az EU -ban deklarált; azonban csak egyénre van értelmezve. De hogyan legyél boldog, ha emberléted jellemzője, hogy közösségi lény lennél? Viszont a mai civilizációban minden a közösséghez való tartozás ellehetetlenítésére irányul.  (A legkisebb közösség, a család szétverése is. Továbbá, az a törekvés, amely a szabad nemválasztást, az egynemű kapcsolatokat propagálja…Nem vesz ez az ideológia tudomást arról, hogy az élet továbbadásához a „ketten lesznek egyek” kell. Ez a mondat hangzik el a Szentírásban. Nyilván az élet továbbadásának kérdése fel se merül.)

Milyen silányan felszínes modern korunk számos eszmeáramlata! Nem sírom vissza a vallási fanatizmusokat, de a homousios- homoiusios kérdésén- egy betű jelentőségén – akkor, életre -halálra gondolkodtak az emberek. Ma elvont kérdéseken alig gondolkodik valaki.

A kultúra gyökerek nélkül nem létezik. A vallási gyökerek lazulása – eltörlése- egy fontos valahová-tartozás érzést old ki az emberből. Ember-mivoltunk forog kockán Nagyon egyedül vagyunk. Nem fogadva el, hogy Isten teremtményei vagyunk, Hozzá nem tartozunk, de lassan egymáshoz se kötődünk…. Hogyan legyünk így boldogok?

Mit tehetünk hát? „Cancel the cancel culture!.”  Töröljük el az eltörlés-kultúrát!

Azáltal, hogy ápoljuk hagyományainkat. Találjunk erre időt. Ápoljuk kapcsolatainkat kisebb nagyobb közösségeinkkel, amelyekben megvitatjuk a világ nagy kérdéseit, összekapcsolva személyes életünk tapasztalataival. Neveljünk gyermeket, gondozzuk öregjeinket. Kísérjük el embertársainkat a bölcsőtől a sírig. Írjuk, kutassuk családtörténeteinket. Olvassunk lírát, történelmet, szépirodalmat, – álljunk meg néha! Tanuljunk énekeket, tanítsunk rá gyermekeket, unokákat.  Legyünk tevékeny gyakorlói a természetvédelemnek, gondozzunk növényeket, állatokat, legyünk közösségben- amennyire csak lehet- a minket körülvevő világgal. Ne riadjunk vissza a fizikai tevékenységektől, éljük át az alkotás egyszerű örömét, a kertészkedést, vendégvárás előkészületeit, a barkácsolást. Mint Anteusz, érintsük meg a földet, a valóságos világot, minél többször.

Erősek leszünk…Győzünk az eltörlés-kultúrája fölött.