Az „ osztályról” szóljon az ének.

Máriát búcsúztattuk, temetése után a gyászmiséjén vettem részt a rózsadombi Krisztus Király templomban, március 25-én.

Mária gimnáziumi osztálytársam volt, együtt érettségiztünk az igen kanyargós évek után, a Práter utcai Zrínyi Ilona leánygimnáziumban. A kanyarokat a háború, Budapest ostroma, az egyházi iskolák államosítása miatt tette meg az osztályunk.

                A Sacre Coeur Sophianum iskolánkat 1948-ban államosították, egy évig, mint Állami Mikszáth Kálmán Leánygimnázium működött, de ekkor az egész épületet is elvették a rendtől. Osztályunkat, mivel a 1949-50 –es évben érettségiző osztály voltunk nem szórták szét, hanem az említett Práter utcai iskolába tették C osztálynak az ott lévő osztályok mellé. Nem volt könnyű a beilleszkedés, különös figyelemben részesültünk az iskolavezetés részéről, mint „klerikális „ osztály. 1950-et írtunk.

Az osztály összeszedte minden erejét, akaratát, tudását, jól akartunk érettségizni, tovább akartunk tanulni. Nagy segítségünkre osztályfőnökünk, Genthon Mária tanárnő volt, akinek „megengedték”, hogy az osztállyal együtt ő is a Zrinyi Ilona Leánygimnáziumba jöjjön és tanítson.

A jó eredményeknek köszönhetően mégis csak néhányan tovább tudtunk tanulni, bár nem mindenki oda kapott felvételt, amelyik egyetemre jelentkezett.

Mária, a beceneve Cucu volt az osztályban (nem tudom miből származott) nagyon jó eredménnyel érettségizett, de nem folytathatta a tanulmányait, bár szeretett volna egyetemre menni, tanítani akart, gyermekekkel foglalkozni.

A Jóisten rendelése szerint nem az iskolában foglalkozhatott gyermekekkel, hanem saját gyermekekkel áldotta meg őt az Úr.  1952-ben házasodtak össze Ferenccel, élete párjával, aki gyermekkori ismeretség volt.  Parányi szobácskában kezdték a házaséletet, két gyermek ott született meg és csak nagyon nehezen jutottak nagyobb lakáshoz. De nem a lakáskörülményekhez igazították a gyermekvállalást, és egymás után születtek a gyermekeik. Gyermekszeretete férjével együtt végtelen volt, mindent erejüket a családra fordították.

Osztályunk tagjai, bár különféle utakon kezdtünk járni, erős kapcsolatot tartottak fenn egymással. Ötévenként megtartottuk az u.n. érettségi találkozókat, ahol beszámolókat tartottunk, ki mit csinál, hol él. Az osztályhoz nem csak az együtt érettségizők tartoztak, hanem az évek során csatlakoztak mindazok, akik valaha is benne voltak az osztályközösségben.

Mária lelkesen vett részt a találkozókon, beszámolóiban a gyermekei sokasodtak, csodálattal figyeltük a kilencgyermekes édesanyát. Én többször találkoztam vele nyáron Badacsonyban. Családi háznak a nagy kertjében töltötte a nyarat a gyermekekkel körülvéve. Közvetlenül a szomszédságukban osztálytársnőnknek Tunynak volt ott egy kis nyaralója, én sokszor vendégeskedtem nála és átjártunk Cucuhoz szomszédolni. Na meg azért is, mert sok kerti finomságot is kaptunk tőle, gyönge tököt, zöldbabot főzeléknek, paradicsomot a zsíros kenyérhez. Szépen és hozzáértéssel, kedvvel gondozta a kertet.

Az osztálytalálkozókat először Rajcsiék ( R. Mária) lakásán tartottuk Kőbányán, majd amikor egy kis nyaralót építettek Dunaharasztiban, ott tartottuk meg a vidám, bográcsos találkozókat.

A részt vevők egyre szaporodtak,

azok az osztálytársak is csatlakoztak,

akik nem is az osztállyal együtt érettségiztek,

de az osztályhoz tartozónak érezték magukat.

Az ötvenedik érettségi találkozót 2005-ben már a Sophianumban ünnepelhettük, nagy örömmel köszöntöttük a régi iskolát.

A legutóbbi nagy találkozón, a Hatvanadikon, amelyet 2010. június 6-án rendeztünk meg, a napot szentmisehallgatással kezdtük a pasaréti ferences templomban. Utána mentünk a közeli Panda étterembe, ahol ebéddel egybekötve emlékeztünk, mondtuk el egymásnak, hogy élünk, kivel mi történt. A találkozón 27 vettünk részt személyesen és további 9 volt osztálytárs hollétéről volt információnk.

Öt évvel később összejöttünk megünnepelni a hatvanötödik évfordulót is . A Ferenciek terén szentmisével kezdtük a ferencesek templomában, majd a szomszédban lévő Pio Atya kávéházában beszéltük meg, kivel mi történt, kiről mit tudunk. Ezen a találkozón már csak 15 osztálytárs jelent meg. Jót beszélgettünk, jó dolgokra emlékeztünk, de már szaporodtak a beszámolók a bajokról, betegségekről.

A hetvenedik érettségi találkozót 2020 július 30-án a hónapokig tartó korona-vírus miatti karantén enyhültével megpróbáltuk megrendezni.

A találkozó helyszínének osztálytársunk P. Mari családjának villáját, kertjét, teraszát ajánlotta fel, ahol lakik. Többször összejöttünk már nála osztálytársak kisebb csoportokban, különböző alkalmakkor. Nagyon kedves, szép hely a baráti találkozásra, beszélgetésekre. Úgy gondoltuk, hogy a korábbi találkozók helyszínei, volt iskolánk, éttermek már nem alkalmasak arra, hogy mindenki jól érezze magát, többféle nehézségekkel küszködünk korunknál fogva. Sajnos jól gondoltuk, mert a hívogató szónak nagyon kevesen tudtak eleget tenni.

Végülis a találkozón hárman vettünk részt, Abay Gerda csatlakozott hozzánk a kitűzött nap délelőtt és így együtt közös erővel vettük számba a korábbi dokumentumok, névsorok és az összegyűjtött információk alapján osztályunk tagjainak jelen helyzetét.

Tizenkét osztálytársunkról tudtunk információt szerezni, kettő külföldön élőről, aki ez okból nem tudott részt venni a találkozón, többen egészségi okok miatt nem vállalkoztak az összejövetelre.

Cucuról örömmel hallottuk, hogy azért nem jön, mert a családjával a Mátrában nyaral,

Úgy gondoltuk, hogy 2020 szeptemberben megismételjük a találkozót, de a pandémia közbeszólt.

Remélem az osztálytalálkozók folytatódnak odafenn az Úristen országában.

B. Holló Ibolya

Budapest, 2022. április.