Hétköznap délelőtt lévén, elég szép számú közönség gyűlt össze az előadásra. A függöny felment, az előadás megkezdődött.

Wolfgang Amadeus Mozart:  Idomeneo, Kréta királya.

Az előadás rendezője:  Almási Tóth András             Díszlettervező:  Sebastian Hanak.

Karmester: Cser Ádám

Szereplők:  Ilia Szemere Zita    Idomeneo  Brickner Szabolcs   Idamante  Szelecki Artúr

Elektra Topolánszky Laura   Arbace  Ninh Duc Hoang Long                                                    A hang  Áron Otto Johannson            Neptun   Hamai  Kornél

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara, valamint a Magyar Nemzeti Balett tánckara.

Előzmények : Idomeneo, Kréta királya hadihajói élén Trójával csatázva igazi hőssé vált. Hőstetteiről rendszeresen adott hírt, hadifoglyokat küldve haza ajándékul népének. Iliát, a legyőzött uralkodó leányát is egy ilyen szállítmánnyal küldte, de a hajó viharba keveredett. Iliát, Idomeneo akkor már felnőtt fia, Idamante mentette ki a hullámok közül. A két fiatal között fellángolt a szenvedély. Krétára menekült Elektra is, aki Idamante után vágyakozik, reméli, hogy Idomeneo majd összehozza őt a fiával.

Az opera a trójai királylány, Ilia jelenetével kezdődik. Ilia két érzés között őrlődik: szerelme egyre erősödik Idamante iránt, miközben gyűlölettel viseltetik annak apjával, népe ellenségével szemben. Idamante arra kéri, ne apja tettei alapján ítélje meg őt. Ilia még nem képes viszonozni a szerelmi vallomást.

Arbace érkezik a hírrel, hogy a hazafelé tartó flotta hajótörést szenvedett egy viharban, és Idomeneo is vízbe fúlt. Elektra úgy érzi, minden reménye oda, mert Idamante Iliát szereti.
A tengerészek a parton az istenek könyörületét kérik. A tenger lecsillapodik, Idomeneo él, de Neptunnak megesküdött, hogy az életéért feláldozza neki az első embert, akit a sors az útjába sodor. A saját fia az, akivel találkozik. Idomeneo megrémül, hogy fiát kell feláldoznia, először fel sem fedi kilétét. Amikor ezt megteszi, Idamante, nem érti, apja miért taszítja el magától olyan durván.

Idomeneo és Arbace megegyeznek, Idomantét száműzik a szigetről: vissza kell kísérnie Elektrát Argoszba, hogy elfoglalhassa a trónt, ők pedig megpróbálják Neptunt mással kiengesztelni.
Elektra örül, hogy Idamante kíséri hazájába, így talán újra elnyerheti szívét, amit riválisa, Ilia elrabolt tőle.
Indulás előtt a kikötőben Elektra és a krétaiak hálát adnak a nyugodt tengernek, Idomeneo elbocsátja fiát. Mielőtt azonban vitorlát bonthatnának, újabb vihar kerekedik. Egy szörnyeteg támadja meg őket.

Ilia azt reméli, hogy a szél eljuttatja szerelmes üzenetét Idamantéhoz. Mikor Idamante bejelenti, hogy kész meghalni, Ilia végre nyíltan megvallja szerelmét. Idomeneo és Elektra kettesben találja őket. A király ráparancsol fiára, hogy hagyja el Krétát. Idamante indulásra kész.

Arbace, aki tehetetlenül szemléli Kréta pusztulását, tudatja a királlyal a nép akaratát: szabadítsa meg őket a járványtól. Idomeneo tudja, hogy cselekednie kell. Idamante követeli, hogy történjen meg az áldozattétel, ez Kréta békéjének záloga. Ilia önként vállalkozik, hogy átvegye Idamante szerepét. Viszont amint Idomeneo készen áll, hogy feláldozza fiát, Neptun hangja mennydörög: Idomeneónak félre kell állni és átadni a trónt Idamante és Ilia részére. Igy az istenek kiengesztelődnek.  Mindenki örvendezik, kivéve Elektrát, aki a túlvilág tüzétől várja a feloldozást. Idomeneo lemond a trónról, hogy kiengesztelje Neptunt, és áldását adja fia és a trójai hercegnő nászára.

Mozart Idomeneo operáját megnézni nagyszerű élmény. Élvezettel hallgattam a simogató, időnként borzongató zenét, a szárnyaló áriákat, az énekesek szebbnél szebb hangjait.   Egyszerű nézőként és nem operakritikusként írom az előadásról a benyomásaimat. A darab története a trójai háború idején zajlik le, ezt modern környezetbe helyezve látja a néző. Szívesebben vettem volna, ha korhű megjelenítésben nézhetem a jeleneteket. Hétköznapi ruházatban élnek, mozognak a szereplők, talán a trójai király ruházata és Elektra hosszú fehér-muszlin ruhája a kivétel.

A díszletek modern világba helyezése, sajnos eklektikus jellegűvé tette az előadást. A modern színpadkép tele volt videó kivetítőkkel. A reklámtáblák villogása nem a királyi környezetre, sem nem az istenek világára irányította a képzeletet. Illúzióromboló volt. 

Billédiné Ibolya